Ördögi körben találta magát Magosi Norbert

Magosi Norbert a magyar salakmotorsport egyik meghatározó alakja, a három és fél évtizedes pályafutása során számos sikert ért el, többek között háromszor szerepelt junior világbajnoki döntőben, páros Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett, négyszeres egyéni magyar bajnok, háromszor megnyerte a Debrecen Nagydíjat. Nincs mit tagadni, az elmúlt évek már nem a 47 esztendős salakszóró sikereitől hangosak, ennek ellenére évről évre viszontláthatjuk a salakpályákon. A SpeedWolf Debrecen doyenjét kérdeztük az elmúlt évről, illetve a legtöbb salakos szurkolót foglalkoztató kérdésről: meddig még?  

Mit szólt hozzá, amikor megtudta, hogy az immár kétszeres magyar bajnok, a mindössze 21 esztendős Fazekas Dennis bejelentette visszavonulását?

Bevallom, nem követtem tüzetesen a pályafutását, nem is igazán voltunk kapcsolatban egymással, így annyira nem érintett meg a döntése. Nem tudom, mi van a háttérben, de megértem, ha erre az elhatározásra jutott. Napjainkban sokkal nehezebb ezt a sportágat űzni, mint teszem azt akkor, amikor én kezdtem a motorozást. Ha most kellene belevágnom, én is nagyon meggondolnám, hogy versenyszerűen csináljam-e.

Miben változott leginkább a salakos világ a nyolcvanas, kilencvenes évekhez képest?

Legfőképpen abban, hogy most a klubok nem tudnak igazán segíteni a versenyzőknek. Anno, amikor még nem volt internet, akkor nem tudtuk, hogy más országokban milyen feltételekkel sportolhatnak a salakosok. Mondjuk, lehet, jobb volt így, mert hiába voltunk anyagi, s ezáltal technikai hátrányban, mégis mentünk, és tettük a dolgunk, volt, amikor elég sikeresen. Ha jobban belegondolok, pályafutásom 35 éve alatt mindössze egyetlen olyan szezonom volt, amikor már télen tökéletesen felkészültem motorikusan a következő idényre, s csak a tavaszt kellett várnom.

Ha valaki azt mondja, 2022 végén az egyik magyar salakos befejezi a karrierjét, akkor akár nagyobb összeget is rátettem volna, hogy Magosi Norbert lesz az.

Szívem szerint már tavaly sem versenyeztem volna, de jött egy szponzor, nevezetesen Kádár Szabolcs, akinek a kedvéért folytattam. Az ő hathatós támogatásával lettek versenyképes motorjaim, ezért vágtam bele a szezonba. De aztán rá kellett jönnöm, hogy belecsöppentem egy ördögi körbe: ha nem vagy klasszis pilóta, akkor nehezen hívnak meg versenyekre, viszont, ha nincsenek viadalok, amelyeken starthoz állhatsz, akkor nem tudod felvenni a ritmust, lemaradsz a többiektől, s ezáltal eladhatatlanná válsz. Ez a szezon úgy telt el, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány futamot nyertem, de ami különösen fájó, hogy Debrecenben egyszer sem láttam meg elsőként a kockás zászlót. S mindez nem azért történt, mert bűn rossz vagyok. Egyszerűen megváltoztak a viszonyok a salakmotorozásban, egészen más a trend a technika és a motorozási stílus terén, mint korábban volt. Elég megemlíteni, hogy az a gyújtás, ami most a legfelkapottabb, félmillió forintba kerül. Így számunkra nagyon nehéz versenybe szállni bárkivel. Most hallottam, hogy az ausztrál Jason Doyle mennyi pénzt kapott azért, mert a lengyel ekstraligában a Krosno csapatához igazolt. Nem én, hanem a korábbi komplett magyar válogatott nem keresett ennyit egész pályafutása során! És itt halkan megjegyzem, az alkatrészeket ugyanannyiért veszem, mint Jason Doyle. Anyagi szempontból a versenymotorok felkészítése egy feneketlen kút.

Vissza az alapkérdéshez: 2023-ban is láthatjuk versenyezni?

Ha a szponzorok újfent mellém állnak, akkor folytatom. De gyorsan szeretném hangsúlyozni: csakis magam miatt fogom csinálni! Azt akarom, úgy emlékezzenek rám, mint egy jó versenyzőre, s nem arra a motorosra, aki csak porfogó volt.

Ezek szerint nem viseli túl jól, hogy egykoron háromszor volt junior világbajnoki döntőben, nyert páros Európa-bajnoki ezüstérmet, négyszeres magyar bajnok, háromszor hódította el a Debrecen Nagydíj győztesének járó serleget, most pedig rendre a mezőny második felében végez.

Rendkívüli módon bosszant ez a helyzet, ezért is hajt a vágy, hogy ha nem is olyan sikerekkel, mint amit korábban elértem, de valamiféle szép eredménnyel zárjam le a pályafutásom. 

Fazekas Dennis kiválásával már csak egy igazi riválisa, Kovács Roland maradt a magyar bajnoki címért vívandó küzdelemben.

Azért kezeljük helyén a dolgokat. Ez a magyar bajnoki cím fajsúlyát tekintve nagyon messze áll attól, mint amikor még mondjuk Adorján Zoltánnal, Tihanyi Sándorral, Kócsó Antallal, Nagy Róberttel, Szatmári Lászlóval vagy mondjuk Stefáni Attilával kellett megküzdenem egy-egy pontért. Ha jobban belegondolok, amikor karrierem legelején, az OB I.-ért vívott versenyen kiejtettem Oreskó Jánost, s én kerültem a legjobbak mezőnyébe, az sokkal nagyobb siker volt, mint manapság magyar bajnoknak lenni.

Szeretném emlékeztetni, hogy amikor tavasszal elkezdődik a szezon, 48 éves lesz.

Nem szükséges emlékeztetni, tisztában vagyok vele. Viszont még van ambíció bennem, s egyáltalán nem érzem azt, hogy a korom gátolna a jobb eredmények elérésében. Bár már 35 éve motorozom, egyáltalán nem fáradtam el, még az sem jelent gondot, hogy hétvégente elinduljak a versenyekre. 

Boros Norbert