Kovács Roland: „Azt érzem, hogy jó lesz!”

Első ránézésre még távolinak tűnhet az április, amikor megkezdődik a salakmotoros versenyszezon, ám a sportág képviselői jól tudják, a felkészülést nem az utolsó héten kell elkezdeni. A SpeedWolf Debrecen vaspapucsosa, Kovács Roland december utolsó hetében belevágott a téli alapozásba, Bakator Krisztián irányításával. Az egykori hosszú távú triatlonista, azaz Ironman résztvevő hetente négy tréninget vezényel a vaspapucsosnak, ami többek között súlyzós erőnléti foglalkozásokból, valamint futásból és terepkerékpározásból áll. Kovács Roland a Salakszórók podcastjában beszélt a tavalyi évről és az előtte álló feladatokról, ebből a beszélgetésből szemezgettünk.

A pályán nincs haverság

Mielőtt a szezont megelőző várakozásairól kérdeztük a 35 esztendős salakost, arra kértük, értékelje a mögöttünk lévő szezont. – Itthon adós maradtam a futamgyőzelmekkel. Keresem az okát annak, hogy hazai pályán miért nem tudom levetkőzni a stresszt. Külföldön ez már megy, Olaszországban szinte happy volt minden, például futamot is tudtam nyerni a bajnokin. Az olaszországi Terenzanóban két nap alatt két versenyem volt. A szombati viadal nyögvenyelősre sikeredett a felázott pálya miatt, viszont másnap már hibátlan versenyt tudtam futni. Keressük az okokat, hogy min kellene változtatni annak érdekében, hogy hazai környezetben is megfelelő módon tudjak bizonyítani – kezdte a beszélgetést Kovács. A következő kérdés arra vonatkozott, hogyan élte meg azt a konfliktust csapattársával, Magosi Norberttel szemben, ami azóta is beszédtémát szolgáltat a szurkolók körében. – Édesapával (Magosi egyik beceneve – a szerző.) mindig tudunk alkotni, így volt ez Lendván is. Befordultam a szegélyre, a fehér vonalra, majd észleltem, hogy Norbertünk elmegy belülről. Jó magyar szokásnak megfelelően jeleztem előbb a kanyarbírónak, majd a vezetőbírónak, hogy Magosi a pályát elhagyva előzött meg, ezután kizárták a futamból. Ez nálunk nem jelent problémát, mert ott teszünk keresztbe egymásnak, ahol tudunk. Hiába voltunk csapattársak, ez egy egyéni verseny volt, ezért nem bántam meg, amit akkor csináltam – fogalmazott Kovács Roland, majd hozzátette, szerinte hasonló esetben Magosi is ezt csinálta volna vele szemben. – A pályán kívül abszolút haveri kapcsolatban vagyunk, ám ez akkor, ha felvesszük a sisakot és a pályán vagyunk, teljes mértékben megszűnik. Fel tudok hozni egy másik példát: a krskói bajnokin a kettőnk csatájából én húztam a rövidebbet, amikor a start félkörön nekem már nem maradt hely és buktam. De ez egyáltalán nem tüskeként maradt meg bennem, a haveri viszony megmaradt – mesélte.

Jobb a helyzet, de…

A debreceni salakos kénytelen volt idő előtt befejezni a tavalyi szezont, ugyanis október közepén a lonigói olasz egyéni bajnokin eltörte a csuklóját. – Még mindig nem tudtam teljesen felépülni ebből a sérülésből, jelenleg is vannak fájdalmaim. Amikor lekerült a gipsz, kipróbáltam, hogy a gázkart tudom-e húzni, mondjuk annyit pont mozdult. Azóta már jobb a helyzet, ám a fájdalom nem múlt el. A fizikai felkészülésemet ez nem gátolja, tudatosan próbáljuk terhelni a sérült testrészemet. Úgy gondolom, versenyzés közben nem lesz akkora tehernek kitéve a csuklóm, mint most, az edzések alatt – folytatta.

Két motor, plusz két blokk

A fizikai felkészülés már javában tart Kovácsnál, de vajon a technikai háttere milyen lesz a 2023-as idényben? – A tavalyi évben, az augusztus 20-ai Debrecen Nagydíjat követően használatra kaptam egy ütőképes blokkot a klubomtól, amit Baráth Lajos Luigi készített fel. Ez a blokk érezhetően más, mint a többi erőforrásom, ezért jeleztem a klubvezetőmnek, Baráth Norbertnek, hogy szeretném megvásárolni. Ezt az év végén sikerült megvalósítani, így a 2023-as idénynek két komplett motorral és két tartalék blokkal vágok neki. Továbbá érzem még azt az előnyt, hogy Luigi hazaköltözött Dániából, s biztosított arról, ha megfelelően végigcsinálom a fizikai felkészítést, akkor segít a motorok beállításában. Ha minden jól megy, akkor március elején Debrecenben edzhetünk, s ez nagyon bizakodóvá tesz. Április első hétvégéjén két olasz bajnokin kell starthoz állnom, amit már most nagyon várok. Teljesen új szerelőcsapattal, illetve más mentális hozzáállással vágok neki az idénynek. Azt érzem, hogy jó lesz – bizakodott a salakszóró, aki hozzátette, a munkahelyi elfoglaltsága miatt körülményes kialakítania a versenynaptárát. – Nagyon nehéz összehangolni a munkát és a sportot, a tavalyi kéztörés is komoly problémákat jelentett a munkahelyemen. Ha a munkáltatóm nem tudja tolerálni a versenyzésem, akkor nem jelenthetem ki, hogy végigcsinálom a szezont. A legfontosabb, hogy a fizetést megkapjam, s a számlákat kifizessem. A munka az első, ha emellett ésszerű keretek között be lehet vállalni viadalokat, azokat megcsinálom – mondta Kovács Roland, aki elárulta, a salakmotorozás nem hoz annyi pénzt a számára, mint amennyit elvisz a családi kasszából. – Régen volt egy olyan kijelentés, ha a fizetésből, vagy a pluszból kell beletenni a motorozásba, akkor abba kell hagyni. Aztán persze tavaly is belepótoltunk, például a blokk megvásárlásával igencsak kiürítette a Jézuska a családi kasszát. De ez van, profi szinten vagyunk hobbisták – fogalmazott.

Lehetetlen küldetés?

A bajnoki és meghívásos viadalok mellett nagy valószínűséggel világverseny(ek)en is starthoz kell állnia a speedwolfos salakszórónak, többek között a május elsején megrendezendő egyéni Európa-bajnoki selejtezőn. – Amíg a riválisok várhatóan 10 versennyel a hátuk mögött érkeznek Debrecenbe, addig én vélhetően három viadalon állok starthoz május elsejéig. Ma már nem élem meg kudarcnak azt, hogy sereghajtóként végzek egy-egy nívós megmérettetésen. Megpróbálom felvenni a versenyt a külföldi riválisokkal, de tudom, hogy ezek ellen a motorosok ellen nincs esélyem. Megcsinálom, amit tudok, s ha este, otthon kielemezzük a versenyt, és azt mondhatjuk, hogy mindent beleadtam, nem törtem össze magam, akkor elégedett leszek. Sajnos ott tartunk, hogy ez ma már elég. Szomorú tény, hogy anyagilag nagyon le vagyunk maradva a többiektől, de időközben rájöttem egy másik fontos dologra: azt hittem, fiatal vagyok, ám a kéztörésem rádöbbentett, hogy már nem. A sérülésem nem úgy gyógyult, mint tíz éve, ezért el is gondolkodtam, hogy hiányzik ez nekem? De sajnos hiányzik, mert nekimegyünk 2023-nak! Pozitív vagyok, de reális. Mentem én régebben jól, igaz nem nyertem versenyeket, de stabil voltam. Ezt a formámat szeretném visszanyerni – zárta a beszélgetést Kovács Roland. 

Boros Norbert