Füstölt a bogrács és a hazai ultrák is: rangadót nyert a Hajdúnánás a megye I.-ben – Fotókkal

Bár az NB I. téli álomra vonult, így sem maradtunk minőségi labdarúgóélmény – és itt most véletlenül sem a vasárnap kezdődő katari vb-re gondolunk – nélkül, hiszen a megyei bajnokságban nem álltak le a küzdelmek.

Megérkezve egyből konstatáltuk, hogy lelátók hiányában egy hamisítatlan megyei összecsapás részesei lehetünk majd, és nem is kellett csalódnunk. Belépve a létesítménybe szembeszökő volt a családias hangulat, láthatólag mindenki ismert mindenkit, és ennek megfelelően is viszonyultak egymáshoz az emberek. Közelebb óvakodva a pályához íncsiklandó illatok csapták meg az orrunkat, három üstben is készültek a finomságok. Irány a főzőhely, ahol Lászlót szólítjuk meg, akiről kiderül, hogy 1960 óta lelkes drukkere a Monostornak. – A pacaltól a körömpörköltig mindig más finomság készül, ezúttal gulyásleves főzünk csirkéből és marhából – avatott be minket, hozzátéve, bár lelátójuk nincs, viszont van helyette korrektség és hangulat, ami pénzben nem kifejezhető. 

A helyi futballt életben tartó Nyilas József elnök is fogadott minket a mérkőzés előtt. A klub első embere kérdésünkre felfedte, csakis hazai győzelemben gondolkodik, hiszen a Vágó András Sporttelepről ritkán szoktak pontokkal távozni az ellenfelek. – Hat éve vagyok elnök, azóta minden meccs után megvendégeljük a szurkolókat, hiszen értük van a foci.

De arra is akadt nem egy példa, hogy korábbi focistánk elment magasabb osztályba, majd idővel visszatért a klubhoz, mert értékelte azt a miliőt, amely körülveszi a monostori focit – hívta fel a figyelmet a klub első embere, akiről köztudott, hogy él-hal a labdarúgásért. – Amikor elkezdődik a meccs onnantól kezdve csak azzal foglalkozom. Mi tagadás, elég heves vérmérsékletű vagyok, kiállok a csapatomért, és az igazunkért, de a találkozó előtt és után barátság van, és ez fontos – hangsúlyozta Nyilas József, majd sietett is tovább, hogy a kezdés előtt még utoljára mindent szemügyre vegyen.
Közben már szállingóztak a rangadóra kíváncsi szurkolók, akik leleményes módon a fogvacogtató időben különböző hőmérsékletű és hőfokú segéditalokkal tartották az általuk optimálisnak vélt állapotban szervezetüket. Jó házigazda módjára minket is kínáltak mindenféle jóval, de természetesen az autóval érkező fotóriporterünk udvariasan, ám határozottan elhárította a kedveskedést, mondván első a munka.

A meccs úgy kezdődött, ahogy egy rangadótól elvárható, kemény, de sportszerű játékkal. Az Ultras Monostor által űzött-hajtott fekete mezes hazaiak igyekeztek irányítani a játékot, többet is volt náluk a labda, de igazán veszélyes szituációt egyet jegyezhettünk fel az első negyedórában. Egy ilyen megyei meccsnek az a szépsége, hogy a korláton támaszkodó drukkeretől kezdve a játékosokon át az edzőkig és játékvezetőkig mindenkit lehet hallani. Ilyenkor megy a szurkapiszka, ám fontos megjegyezni, hogy a beszólások túlnyomó részben nem lépték át a jó ízlés határát. Természetesen  a mérkőzést vezető Tatár Imre spori  – aki, mint megtudtuk, a legnagyobb tapasztalattal bír a megyében – sem maradhatott ki a szórásból, a legtöbb, hazaiakat „sújtó” döntését hangos kommentárok kísérték a pályát szegélyező korlát mögül.

Az ezúttal a kontrákra apelláló nánásiak leginkább az angol válogatott támadójára, Harry Kane-re hajazó Újvári Zsolttól várták az eredményes befejezést, aki valóban a legtöbb veszélyt jelentette a hazaiak kapujára.  A 20. percben az említett vendégtámadó és Dukát Péter kapus csapott össze az ötösön belül, a nánásiak 11-ese hangos kiáltással maradt a földön, ám  „doktor” Tatár spori kézrátétellel  – azaz két erőteljesebb vállveregetéssel – kigyógyította agóniájából a játékost. Mi tagadás, a labdarúgó NB I.-ben is jól jönnének az ilyen gyógyenergiával bíró médiumok, talán nem látnánk annyi percekig fetrengő futballistát a gyepen.

A 35. minutumban egy szép támadást követően gólt szerzett a Nánás, de a partjelző égbe lendülő karja jelezte, hogy lesállás előzte meg a találatot, így maradt a 0–0. Míg a hazaiak hangosan ünnepelték a spori szakértelmét, addig a vendégkispad a fejét fogta az ítélet láttán. A 43. percben aztán valóra váltak a nánási remények, Újvári egy olyan egyéni akció végén talált kaput, amibe szinte senki sem tudott belekötni. 0–1. A lelátóról természetesen azért érkezett egy hangos, „Játékvezető úr, sikerült!” beszólás, de ezt rajtunk kívül már csak a félidőre az öltözőbe ballagó játékosok hallották meg.

Fordulás után rögtön egyenlíthetett volna a Monsotor, de Erdős Benjámin a kapufára stukkolta a labdát. Nyomtak a hazaiak, ennek megfelelően egyre inkább tűzbe jött a nagyjából 150 főnyi közönség is. Egy szép monostori akciót követően a vendégek egyik védője határozottan tette ki az alapvonalon kívülre az egyik fekete mezes támadót, a nézősorból egyből jött az „Ez szabályos?” kérdés, amelyet a spori a kirúgást mutató karmozdulatával válaszolt meg. A 65. percben Újvári ismét betalált egy kiugratást követően, de ezúttal is lendült a zászló, így maradt az egygólos differencia. Mondanunk sem kell, a hazaiak ezúttal is bőszen helyeseltek, míg a vendégek kis híján gutaütést kaptak szembesülve a döntéssel.

Ahogy telt az idő, úgy nyílt ki egyre jobban a kétcsatáros játékra váltó Monostorpályi a pontszerzés érdekében, mellyel időnként tálcán kínálta a kontrák lehetőségét, de vagy a hazai védők, vagy Dukát kapus tartotta meccsben Bereczky Bence alakulatát.

Nyomott a Monostor, de a vendégek taktikusan, az idővel is játszva, helyenként Fortunát is segítségül hívva tartották az eredményt, mint amikor a rendes játékidő vége előtt öt perccel kapufával, védésekkel tarkított tumultuózus jelenetek zajlottak a nánásiak ötösén, de azt is átvészelte Daróczi Péter alakulata. Védekezzük ki! – adta ki a jelszót a vendégek kapitánya, Andorkó Sándor, a másik oldalon pedig a „Próbáljuk meg beadni középre” instrukció érkezett a kispadról és a lelátóról.

A végén egy hazai szabadrúgásnál Dukát kapus is előrement fejelni, de ez sem hozott sikert, így egy talán inkább ikszes meccset nyert a Hajdúnánás, pontszámban beérve a vasárnap játszó éllovas Nyíradonyt.

MSZ