Olimpia érmet adtak a hajdúhadházi gyerekek kezébe

Olimpikon vívókat edz és fiatal tehetségeket nevel Dávid László, a DEAC edzője. Talán kevesebben tudják róla, hogy a rengeteg tréning, verseny és hosszú utazás mellett éveken át dolgozott halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel is. A szakember nemrég köszönt el a Hajdúhadházi Család- és Gyermekjóléti Központtól, ahol öt esztendőn keresztül munkálkodott. A Haonnak beszélt arról, hogy miért választotta ezt a hivatást, milyen tapasztalatokat szerzett és mi miatt kellett búcsút intenie ennek a világnak. 

– Édesanyámnak volt ez munkája, és fiatalként rendszeresen bejártam hozzá, mert tetszett az, hogy gyerekekkel foglalkozik – emlékezett vissza Dávid László. –  Valamilyen szinten ez rokonszakma az edzősködéssel, hiszen itt is kicsikkel kezdünk, és nagyon szeretek az ifjúsággal törődni – mondta.

Új feladat

Az edző a Debreceni Egyetemen végzett 2007-ben szociálpolitika szakon, és azon a területen is helyezkedett el. Majd 2015-ben fordult az elő, hogy nem volt munkája a szociális szférában, hiszen vívóedzőként tevékenykedett a Békessy Béla Vívó Klubnál, ahonnan 2017-ben eljött. Akkor jelentkezett a Hajdúhadházi Család- és Gyermekjóléti Központhoz, ahova egy újonnan induló pozícióba vették fel, mint óvodai és iskolai szociális munkás.

– A hajdúhadházi Földi János Általános Iskolában tevékenykedtem, ahol sok a kisebbségi, hátrányos helyzetű gyerek – mondta. – Az intézményben tanító tanároknak, az odajáró diákoknak és szüleiknek tartottam egyéni, illetve csoportos foglalkozásokat. Ezek leginkább prevenciós és felvilágosító órák voltak, illetve különböző tematikus közösségi megmozdulásokat szerveztünk. Sokrétű, mozgalmas, kreatív feladataim voltak, amiket nagyon szerettem – idézte fel.

Több alkalommal is kivonultak a vívó egyesülettel bemutatót tartani Hajdúhadházra. Ezeken az alkalmakon részt vett Battai Sugár és Osváth Richárd is, így a gyerekek olimpikonokkal, követendő példákkal ismerkedhettek meg. A sportolók pedig megmutatták nekik az eszközöket, sőt kezükbe foghatták Osváth Richárd paralimpiai érmét is. A szakember szerint a versenyzőknek és a diákoknak is nagy élmény volt minden ilyen találkozás.

Megbecsülni a lehetőségeket

Dávid László felidézett egy történetet, abból az időszakból, amikor Battai Sugár először lett válogatott 14 éves kora környékén. – Éppen teremgondokkal küzdöttünk a vívókkal, és nagyon kedves volt az igazgató, mert megengedte, hogy kimenjünk edzeni egy kicsit. Amikor megérkeztünk, voltak még tanulók az iskolában és a tornateremben is. Akkor mondtam Suginak, hogy mostantól már az országot képviseli, erre pedig gondoljon úgy, hogy ezek a gyerekek is ugyanúgy részét képezik Magyarországnak, mint bárki más. Szerintem a sportolóknak fontos látniuk és megbecsülniük, hogy mennyire kiemelt helyzetben is vannak azzal, hogy edzésekre, táborokba és versenyekre járhatnak – vélekedett.

A tréner kihangsúlyozta, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekhez másképpen kell hozzáállni egy „átlag” debreceni kortársukhoz képest. 

Elfogadás, türelem és tolerancia a kulcs, ha velük foglalkozol. Az embernek tudatosítania kell magában, hogy ők sem születtek rossznak, hanem csak azt adják vissza, amit környezetükből magukkal hoztak

– mondta. – Hajdúhadházon sajnos sok gyermeknek olyan sorsa van, amilyennek egyáltalán nem szabadna lennie. Vannak helyzetek, amikor egyszerűen már nem lehet segíteni, és eleinte ez nagyon megviseli az embert. De meg kell tanulni a helyén kezelni, mert ebbe is ugyanúgy bele lehet szinte betegedni, mint ahogy a vívásban ki lehet égni. A szociális szakembernek az a feladata, hogy megmutasson lehetőségeket, amikkel ha élnek, javíthatnak a helyzeten. Azonban csak annak lehet segíteni, aki ebben partner és hagyja is, hogy segítsenek neki – osztotta meg tapasztalatait.

Egy korszak lezárult

2019-ben Battai Sugárék megnyerték a junior világbajnokságot, ezzel Dávid László a következő évtől jogosulttá vált a kiemelt edzői programban való részvételre. Ez egy állami ösztöndíj olyan trénerek részére, akiknek a tanítványai nemzetközi eredményeket érnek el. – Innentől kezdve már nem lett volna szükségem a hadházi munkára, de nem akartam otthagyni, ráadásul a gyermekvédelmi intézmény is mindig támogatta az edzősködésemet. Végig nagyon rugalmasak voltak, amiért nagyon hálás vagyok nekik, tehát 2020-ban úgy döntöttem, hogy maradok. Utóbb kiderült, hogy ezt könnyen meg is tudtam valósítani, mert a koronavírus-helyzet miatt szinte leállt a sportélet – emlékezett vissza.

Ahogy azonban visszakerült minden a korábbi kerékvágásba, Battai Sugár mellé megérkezett Osváth Richárd kerekesszékes vívó is, illetve a junior fiú válogatottal versenyekre kellett mennie, már látszott, hogy sajnos nem megy a kettő egymás mellett. Ezért az intézménnyel abban állapodtak meg, hogy a 2021-2022-es tanév végén elválnak útjaik.

Dávid László elmondása szerint nagyon sokat kapott a hadházi gyerekektől, a munkája pedig segítette abban, hogy egyensúlyban legyen a civil és a sport hivatása. – Sok versenyzőt láttam, akiből aztán rögtön edző lett és a vívótermen kívül nem nagyon szerzett más munkatapasztalatot. Nem tanulta meg, hogy egy munkahelyen mi a helyes viselkedés, hogyan lehet kapcsolatot ápolni a kollégákkal. Ezért sarkallom a sportolóimat is arra, hogy a vívás mellett más is legyen az életük része. Tanuljanak, vagy akár vállaljanak munkát, mert az élsportban nagyon könnyen kiég az ember, ha nem éri más impulzus – fogalmazott.

A jövő küldetése

Végül arról érdeklődtünk Dávid Lászlótól, hogy van-e lehetőségük hátrányos helyzetű gyerekek között ifjú vívó palántákat keresgélniük. – Ha ígérek valamit, akkor azt szeretem betartani. Tegyük fel, hogy elkezdenénk tehetségek után kutatni, és találnánk Hajdúhadházon egy olyan fiatalt, akiből akár a következő olimpikon lehetne. Következő lépésként egyesületi szinten biztosítanánk neki mindent, nem kellene tagdíjat fizetni, felöltöztetnénk, ellátnánk eszközökkel és foglalkoznánk vele. Azonban ahhoz, hogy élsportoló legyen belőle ez még kevés. Nyugodt, kiegyensúlyozott háttérre van szüksége, ami egy bentlakásos iskolával vagy kollégiumi elhelyezéssel megoldható igazán, de ilyen rendszer jelenleg még nincs. Én pedig nem szeretnék senkit bolondítani azzal, hogy majd bajnokot csinálok belőle, mert lehet, hogy az edzőteremben mindent megtesz, vesz is át az itteni értékekből, de otthon egy teljesen más világba csöppen vissza, és sajnos az úgy már nem működik. Ezért jelenleg felelőtlenségnek érzem, hogy ilyesmibe kezdjünk – mondta el őszintén véleményét, majd hozzátette, ha sok ideje és pénze lesz, akkor biztosan belefog egy ilyen küldetésbe, de egyelőre még nagyon sok más feladata van.

Bakos Attila