MVFC: felülmúlták önmagukat, mégsem tiszteli ezt mindenki

Ám nagy különbség, hogy akkor inkább a hajdúságiak voltak esélyesebbek, most pedig egyértelműen a vasiak. Így a tavalyi kudarcnak is nevezhető második hely után komoly változások történtek a klubnál, a Sid, Diece, Alvarito, Rafinha idegenlégiós kontingensből csak utóbbi maradt az új idényre, bár Sid hét meccs erejéig később még visszatért a csapatba. A kispadon is váltás volt, Sergio Mullor Cabrera helyett a korábbi csapatkapitány, egyben klublegenda Trencsényi János vette át az irányítást. A fiatal szakember akkor a Naplónak is kijelentette, hogy ott helyben aláírja, ha valaki garantálja nekik a bajnoki döntőbe jutást. Most, amikor a Napló emlékeztette erre egy rövid sóhaj után az volt a válasz: igen, de hiányérzet van benne, amiért 3–0 lett a finálé vége.

– Azzal, hogy bevezették a magyar játékosokkal és az idegenlégiósokkal kapcsolatos új szabályozást, Rafa kivételével meg kellett válnunk a légiósainktól, hogy élhessünk a támogatással – emlékezett vissza Trencsényi János. – Amikor kineveztek Sergio helyére, voltak bennem kérdőjelek, hogy mire leszünk képesek, mert amíg mi inkább gyengültünk, a mezőny erősödött, sokkal kiegyenlítettebbé vált. Ez be is igazolódott, hiszen az alapszakasz utolsó fordulója előtt még 7 csapat pályázott a Felső-házat jelentő 5 helyre. A Veszprém elleni meccsen a 18. fordulóban az életben maradás volt a tét a számunkra. Az a győzelem vízválasztó volt, annak pedig külön örültem, hogy jó játékkal értük el – taglalta.

Miután meglett a Felső-ház, láthatólag egy kisebb teher gördült le a játékosokról, akik végleg elhitték, hogy ebben az idényben is meglehet a bajnoki döntő. Ez is kellett ahhoz, hogy a rájátszás utolsó két fordulójában hozták azt az eredményt, amely kellett a fináléba kerüléshez. Az már más kérdés, hogy a gárda láthatólag fáradtan kezdte a végjátékot, míg a Hali már hetek óta készülhetett rá pihentetve, „kisárgázva” a játékosait, hogy mindenki a lehető legjobb állapotban legyen az egyik fél három győzelméig tartó párharcban. Mint kiderült jól gondolkodtak a Haladásnál, mert a lehet legrövidebb idő alatt szerezték meg az aranyérmet.

– Ahogy már említettem, frissen átélve a bajnoki döntőt van bennem hiányérzet, mert az első találkozón talán nem ugrottuk meg a szintet, de a másodikon és harmadikon abszolúte pariban voltunk a Halival, sőt, talán jobban is játszottunk náluk. A teljesítménye alapján megérdemelte volna a csapat, hogy minimum egy összecsapást nyerjen, de nagyrészben a rossz helyzetkihasználásunk, valamint néhány, számunkra kedvezőtlen bírói ítélet ezt nem engedte meg. Meccsről meccsre közelebb voltunk a vasiakhoz, ez a fejlődési folyamat örömteli, csak éppen az igazi nagy eredménnyel nem párosult. A jövőre nézve javulnunk kell a helyzetek értékesítésében, de a sportdiplomáciában is, mert úgy érzem nem kapjuk meg azt a tiszteletet, ami kijárna az MVFC Berettyóújfalunak, főleg az elmúlt másfél évtized eredményeinek fényében. Remélem ebben lesz elmozdulás, mert mi igyekeztünk idén csak a játékkal foglalkozni, arra koncentrálni, de időnként nehéz megélni egy-egy szituációt. Azt viszont jó volt megélni, hogy a vasi közönség felállva tapsolta meg a csapatot az éremátadáskor, és az interneten is kaptunk gratulációkat más együttesek drukkereitől – úgy néz ki legalább a szurkolók elismerték a teljesítményünket. Az idény végén már a térdükön jártak a játékosaim, de mindenki csúszott-mászott, és egymást kiegészítve úgy küzdöttek, mint talán még soha. Nagyon büszke vagyok rájuk, de a stábra, a vezetőinkre és a klub dolgozóira is, mert mindenki kivette a részét a sikerből, többször erőn felül is – értékelt Trencsényi János.

Lapunk azon kérdésre, milyen további tanulságokkal szolgált számára az idény, a Kovács Pál-díjas szakember úgy felelt, hiába volt rengeteg ötlet a fejében a szezonkezdet előtt, az év év végére rá kellett jönnie, hogy azokból sok nem működhetett. Példaként azt hozta fel, bármennyire szerette volna, hogy mindenki játsszon, maximálisan motivált legyen, végig top formában futsalozzon, ez szinte lehetetlen, mert ahhoz a játékosok is kellenek. A legfőbb célja az volt, hogy egy támadásban és védekezésben is kompakt csapatot alakítson ki, amelyik, ha kell letámad, de ha olyan a helyzet, vagy az ellenfél, akkor visszahúzódik, és amely a létszámfölényes játékokat is tudja.

– Kártik Zsombor és Horváth Norbert máshol folytatja, a többiek reményeink szerint maradnak. Szeretnénk igazolni is egy-két játékost, de egyelőre konkrétumokkal ezzel kapcsolatban nem szolgálhatok, mert a mozdítható magyar futsalosok közül mindenki ugyanazt a 6-8-at akarja megszerezni – nyilatkozta Trencsényi János.

A 2022–23-as bajnokság augusztus közepén kezdődik, a hosszú idény után a hajdúságiak vezetői a lehető legtöbb pihenőt akarták adni a játékosoknak, így a tervek szerint a felkészülés július közepén kezdődik majd. 

MSZ