Hol tartanak a Loki exlégiósai?

Ahogyan korábban, az első részben március végén írtunk róla, a Naplónál elhatároztuk, hogy utánajárunk annak, hol tartanak és hogyan teljesítettek a DVSC-t követően azok az idegenlégiósok, akik az utóbbi tíz évben elhagyták a klubot. A három cikkből álló sorozat első részében a Lokiban korábban meghatározó szerepet betöltő a kapusokat és a védőket néztük meg, míg most a másodikban középpályásokat vettük górcső alá.

Luis Ramos 2009-ben a rivális Nyíregyházától érkezett a Vasutasokhoz. A védekező középpályás alapembernek számított a hajdúságiaknál, 82 első osztályú összecsapáson lépett pályára, ezeken két gólt szerezett. 2013-ban hagyta el végleg a piros-fehéreket, ekkor a francia második vonalba igazolt, ahol a 18. pozícióban zárták a szezont. Majd évente váltotta a klubjait, Csehországon át megjárta Azerbajdzsánt, Irakot, Hondurast, amíg vissza nem tért Magyarországra, elsőként Rakamazra, később a DEAC-hoz. Jelenleg pedig a Füzesgyarmat labdarúgója az NB III.-ban a 36 esztendős hondurasi.

Felhagyott a futballal

Mbengono Yannick ereje teljében, 25 évesen, 2010-ben Kecskemétről érkezett. A technikás kameruni balszélső több mint száz NB I.-es meccsen játszott karriere során, a Loki után pedig ismét a Kecskemétet választotta következő állomásául 2013-ban. Majd később futballozott Thaiföldön, az első, illetve a második ligában, 2015-ben pedig Pápára vezetett az útja. Egy évvel később a salgótarjániakhoz csatlakozott, amíg 2016 nyarán fel nem hagyott a profi labdarúgással.

Selim Bouadla 2011-ben szerződött a Debreceni VSC-hez a francia Le Havre együttesétől. A középpályásra leginkább fantasztikus szabadrúgásgóljai miatt emlékezhetnek a szurkolók. 2015-ben továbbállt Portugáliába, a Coimbra gárdájához, ahol tizennyolcadikként zárták a szezont. Majd egy év múlva a horvát Slaven Belupoval a hetedikek lettek a szomszédos pontvadászatban. Két esztendő elteltével visszatért hazájába, Franciaországba, ott a harmadik vonalban szerepelt a Stade Lavallois csapatában. 2018 óta szabadon igazolható Bouadla, de még 33 esztendősen is 100 ezer euróra becsüli a Transfermarkt az értékét.

Slimane Bouadla 2012-ben jött Debrecenbe, testvéréhez, Selimhez hasonlóan Franciaországból. Ő kevésbé futott be maradandó karriert a cívisvárosban, többnyire a második csapat tagjaként jutott szóhoz a francia. Miután elhagyta a Lokit nem is futballozott tovább profi szinten, mostanra pedig visszavonult a sportágtól.

Rene Mihelics közel karriere csúcsán, 2014 telén igazolt a DVSC-hez. Egy esztendő alatt 41 összecsapáson hatszor talált az ellenfelek kapujába, valamint kilenc gólpasszt adott a társaknak. Miután bajnok lett a Vasutasokkal, Izraelbe tette át székhelyét a szlovén labdarúgó. Ott nem igazán ment neki a játék, ezt követően elég sok országban megfordult. Lettországban, Indiában, Indonéziában, Szlovéniában, Montenegróban és Ausztriában. Legnagyobb sikerét Indiában érte el, ahol bajnok lett a Chennaiyin FC együttesével 2018-ban. Jelenleg az osztrák harmadik ligában futballozik a 33 esztendős Mihelics.

Ioan Filip 2016-ban tette át székhelyét a szomszédos Romániából. A középpályás 51 alkalommal húzhatta magára a piros-fehér mezt, ezalatt öt asszisztot jegyezhetett. Két és fél évvel később visszatért a hazájába, a romániai első osztályba, a Dinamo gárdájához. Azóta sem hagyta el az országot, mindössze csapatokat váltott. Jelenleg a második vonalban szereplő kolozsváriaknál rúgja a bőrt 32 évesen.

Szerbiában játszik

Danilo Szekulics egészen 2016-tól 2019-ig erősítette a DVSC-t, igaz nem egyszer kölcsönbe adta a klub. A szerb védekező középpályás így is közel harmincszor lépett pályára piros-fehér mezben, ezalatt két gólt lőtt és két asszisztot is kiosztott. Távozása után a szerb első, illetve másodosztályban is szerepelt, valamint Indonéziában is megfordult egy rövid időre. Mindenhol alapembernek számított a futballista, jelenleg a szerb FK Kabel Novi Sad gárdájával harcolnak a második ligás tagságuk megőrzésért.

A légiósokról szóló cikksorozat következő részében a DVSC-től korábban távozó csatárok karrierét tekintjük meg. 

Arany Balázs