A Loki első kupagyőzelme 23 év távlatából – videóval

A DVSC labdarúgócsapata számára nagy nap volt a 23 évvel ezelőtti, hiszen az együttes 1999. május 20-án győzte le a Tatabányát a Magyar Kupa fináléjában Vácon. A találkozón telt ház volt, 12 ezer szurkoló tekintette meg a helyszínen a meccset.

A debreceniek a következő összeállításban futottak ki a pályára: Téglási, Goian, Bodnár, Pető, Dombi, Sándor, Vadicska, Bagoly, Böőr, Sabo és Ilea. Csereként pedig beszállt Szatmári, illetve Csehi. A mérkőzés 21. percében a Loki szerzett vezetést, egy szöglet után Bagoly Gábor talált a hálóba. A térfélcserét követően öt minutummal Kiprich József egalizált néhány méterről. Majd a 80. percben Vadicska Zsolt találatával – van aki szerint Gelei Károly kapus öngóljával – szerezte vissza az előnyt a hajdúsági együttes, amellyel aztán meg is nyerte történelme első hazai kupáját.

Sokan elkísérték a csapatot

Sándor Csaba, aki végig pályán volt a DVSC színeiben, idézte fel a találkozót a Hajdú-bihari Naplónak. – Úgy gondolom, hogy kicsit túlpörögtünk a meccs előtt. Rengeteg szurkoló utazott el Debrecenből Vácra erre a döntőre, az úton is mindenhol Loki-drukkereket láttunk. Az ellenfelünk pedig egy nagyon jó Tatabánya volt Kiprich Józseffel, Nagy Sándorral és Szalma Józseffel a soraiban. Nehéz volt ellenük védekezni, hiszen remek testfelépítésű játékosok voltak, ráadásul utóbbi labdarúgó bedobásaira is oda kellett figyelnünk, mert kisebb túlzással olyan messzire tudta dobni a labdát, mint mások rúgni. Nem volt túl jó foci, viszont kifejezetten küzdelmes, brusztolós mérkőzés volt – mondta.
 

Majd kitért arra is, hogy a második, sok szurkolót megosztó találatról mi a véleménye. – Nemrégiben néztem vissza a közvetítést, nem lehet megítélni, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon vagy sem. Ettől függetlenül úgy érzem, teljesen megérdemelt volt a sikerünk, mert nagy akarattal, hatalmas mentális erővel rendelkezett az akkori keretünk. De egyébként a másik oldalon is akadt kétes szituáció, az egyenlítés előtt Nagy Sándor Vadicska Zsoltot ellökte, ennek ellenére néma maradt Puhl Sándor sípja – mutatott rá.

Végezetül pedig az ünneplést is felelevenítette. – A meccs után az összes Loki-drukker a pályára rohant, de sportszerűek voltak, persze mindenkitől próbáltak ereklyéket begyűjteni. De ez így volt rendjén, hiszen nagyon sokat utaztak miattunk, végig buzdítottak minket, megérdemelték, hogy legyen emlékük erről a gyönyörű estéről. Hazafele úton is remek volt a hangulat, Debrecenben pedig már vártak bennünket a szurkolók, hajnalig tartott a bulizás, az egész várossal együtt ünnepeltünk. Rengeteg ember volt a főtéren, mi a busz tetején voltunk, felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk – zárta gondolatait Sándor Csaba.

Arany Balázs