HAON
Hajdú-Bihar vármegyei hírportál
március 28., csütörtök
Szia, Zoli!
Bocs, hogy csak most írok, de ne haragudj, ez nem fair. Egyrészt utálok nekrológot fogalmazni, meg ezer más dolgom is van. Emlékszel, amikor a Napló nagy öregjét, a fotósok mindenesét, Kalmár Pistát temettük? Ott a sírnál mondtad, ha Rád kerül a sor, én emlékezzek meg Rólad. Pedig soha nem voltunk nagy barátok. Viszont tiszteltük egymást. Nemrég jártam a szerkesztőségben, és leültem a régi íróasztalomhoz, sztoriztam a fiatal kollégáknak, és mutattam a szemben lévő, egykori Agria Bútorgyár remekét: „itt ült egykoron Csubák Zoli, a Napló sportrovatának vezetője.” Többen csak a nevedet ismerték. Akkor, a hetvenes években már megbirkóztál egyszer a kórral, győztél, mert olyan mentális energia volt benned.
Aztán együtt jártunk meccsekre, amikor a Hajdú-bihari Napló bontogatta szárnyait. Megannyi közös emlék, ugratás, sörözés.
Imádtad a DVSC-t. Szárnyaltál, amikor odakerültél sajtófőnöknek. Tizenhét hosszú esztendőt töltöttél a Loki családjánál. Két éve, a piros-fehéreknél bekövetkezett váltás után eljöttél nyugdíjba. Beszélgettünk néhányszor a lakásod melletti cukrászdában, és irigyeltelek, mert kiváló portrékat hoztál össze régi lapodnál. Kiállítást szerveztél, nem a Kinyik Ákosét a Vidi ellen, hanem sportfotókból összeállított emlékezést. Kutakodtam, érdeklődtem utánad, mert hónapok óta nem hallottam felőled. Próbáltalak hívni, de nem vette fel senki. Néhány hete az egyik meccsen mondták a srácok, nem vagy jól, nem akarsz találkozni senkivel.
Most már értem miért. Ha felérsz, ülj össze a régiekkel. Bényeivel, Magyarival, Kalmárral, Iklódyval, meg a többiekkel, és beszéljétek át, hogy annak idején ki mit csinált jól.
Mert ezt most Te nagyon rosszul tetted.
Weisz György