A Nagyerdei Stadion történetét ismerhetjük meg közelebbről a Méliuszban

A Nagyerdő és a lokisták szívében – a Nagyerdei Stadion története címmel nyílt kiállítás a Méliusz Központi Könyvtárban csütörtök délután.

A tárlat fotók és dokumentumok segítségével mutatja be a Nagyerdei Stadion történetét 1934-től, Magyarország első földsáncos stadionjának avatásától a különleges, modern építészeti megoldásokkal épült, korszerű aréna 2014-es átadásáig. A kiállításon a debreceni futballtársadalom kialakulását, valamint a DVSC történetének legjelentősebb mérföldköveit is megismerhetik a látogatók. Az érdeklődők a stadion „változatos használatába” is bepillantást nyerhetnek, hiszen az intézmény otthont adott népünnepélyeknek, a virágkarneválnak, de itt tartották korábban a salakmotoros rendezvényeket is, és még kertmozi is üzemelt a stadion égisze alatt. 

A kiállítást Boros Norbert újságíró nyitotta meg, aki az esemény díszvendégét, Bernáth Csabát, a DVSC egykori labdarúgóját kérdezte a stadionokhoz kötődő élményeiről. A Debrecen egykori kiválósága elmondta, hogy a legtöbb emlék az Oláh Gábor utcai stadionhoz köti. – Amikor a Bajnokok Ligája-selejtezőit játszottuk, akkor az Oláh Gábor utcai stadionban kezdtük a második fordulót, majd a Nyíregyházára kényszerültünk utazni, hiszen a létesítmény nem felelt meg az UEFA előírásainak. Az ezt követő körben már Újpestre mentünk, végül pedig a Puskás-stadionban léptünk pályára a playoff-meccsen és a csoportmérkőzéseken – emlékezett vissza az egykori futballista.

Bernáth Csaba az új Nagyerdei Stadionhoz kötődő élményeiről is beszélt. – A második évben a világ harmadik legjobb létesítménye lett a középszintű stadionok között. Tavaly pont arról írtam a szakdolgozatomat, hogy manapság milyen sok funkciója van egy ilyen arénának, nemcsak futball mérkőzéseknek ad otthont, hanem rendezvényeknek, esküvőknek koncerteknek, illetve megtalálható az épület körül üzlet, söröző, edzőterem és sportdiagnosztikai központ egyaránt – mondta a Loki volt hátvédje.

Boros Norbert a teltházas élményeiről is kérdezte az egykori védőt, aki elmondta, hogy nagyszerű érzés, amikor 20 ezer ember felállva tapsolt és biztatta őket. 

Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Lyon ellen búcsúzhattam el a szurkolóktól, akkor is közel 10 ezer lokista előtt, az a néhány perc, amit pályán töltöttem elég érzékenyen érintett, megható pillanatok voltak. Amikor a futballisták saját közönség előtt lépnek pályára, az hatalmas erőt és doppingot ad számukra, bármilyen nehézségen átsegítheti a labdarúgókat

 – fogalmazott a hétszeres magyar bajnok.

Bernáth Csaba beszélt arról is, hogy a profi sportolókra mi vár, miután harmincas évei közepén a visszavonulás mellett döntenek. – Ahogy abbahagytam a futballt, abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy kaptam egy állást a DVSC-nél mint a Nagyerdei Stadion látogatóközpontjának igazgatója. Egy profi sportolónak általában húsz éve van pénzt keresnie, ez alatt kell annyit félretenni, hogy meg tudjon élni belőle, esetlegesen be tudjon fektetni – mondta a hatszoros kupagyőztes.

A DVSC korábbi játékosa megemlítette a mostani Lokit is, amelynek igazán kedvezőek az infrastruktúrái ahhoz, hogy ismét sikeres legyen. – A lehetőség mindenképpen adott, a stadion mellett van egy kiváló akadémia, sokkal kedvezőbb helyzetben vannak a mostani fiatalok, mint a mi időnkben. Ennek ellenére úgy látom, hogy más a hozzáállásuk, változott a gondolkodásuk, ahhoz viszonyítva, amilyen az én időmben volt, de szerencsére így is akad nem kevés tehetség a debreceni utánpótlásban – zárta gondolatait Bernáth Csaba.

A Nagyerdei Stadion helytörténeti kiállítása megtekinthető az érdeklődők számára a Méliusz Központi Könyvtár második emeletén.

Arany Balázs