Tőzsér Dániellel sikerekről, kudarcokról, pénzről, fradista múltról, Filipovicsról és Loki-reményekről

Utoljára tíz évvel ezelőtt interjúztunk, amikor még a Genk futballistája voltál. Rémlik?

Sajnos nem, tíz év alatt annyi minden történt…

Segítek! Éppen Waregem felé tartottatok a buszon, amikor beszélgettünk. Mennyi lett az eredmény, és vajon ki rúgta a győztes gólt?

Waregemben általában nyertünk. Legyen 2-1, és – mondjuk – én rúgtam a győztes gólt?

Egy-nulla lett, és te szerezted a gólt!

Megvan, most már beugrott! Szabadrúgásból lőttem.

A Transfermarkt szerint akkor többet értél, mint Thibaut Courtois vagy Kevin de Bruyne. Mondhatni, hogy akkor, 2011-ben voltál a csúcson?

Szerencsére sok sikerben volt részem a hosszú pályafutásom alatt, de valóban a belgiumi évek voltak a leginkább meghatározók, hiszen végig sikeresek voltunk, a lehető legtöbbet elértük a genki klubbal. Különösen kedves emlék, hogy az első Szuperkupa-győzelmünkkor a Standard Liege ellen én rúgtam a győztes gólt. Megszereztük a klub történetének második bajnoki címét, belga kupát is nyertünk, tehát mindent megnyertünk, amit csak lehetett Belgiumban.

Érezted akkor, hogy abban a genki csapatban olyan fiatalok bontogatják a szárnyaikat, akik később világsztárok lesznek?

Abszolút lehetett érezni. Kevin de Bruyne hamar berobbant, mert a fiatal kora ellenére nagyon érett futballt játszott. Courtois 16 és fél évesen mutatkozott be a felnőtt csapatban, tizenhét évesen végig védte a teljes szezont, amelynek a végén bajnoki címet ünnepeltünk. Mindkettejük esetében lehetett tudni már akkor, hogy nem Genk lesz a végállomás. Thibaut felemlegette nemrég, hogy amikor Genkből eligazoltunk, mondtam a csapattársaknak: mindannyian büszkék leszünk egyszer, hogy ilyen kapussal alkottunk egy csapatot.

Szoktatok még beszélgetni?

Kevinnel ritkábban, Thibaut-val gyakrabban, hiszen vele kifejezetten jó, baráti a kapcsolatom.

Ha Belgiumban voltál a csúcson, akkor mondhatni, hogy pályafutásodban a DVSC-vel való kiesés volt a mélypont?

Sajnos ez egyértelmű. Egy labdarúgó sem tervezi kieséssel a pályafutás végét. Ráadásul számomra sokszorosan is fájdalmas volt, hiszen debreceniként, a debreceni csapat kapitányaként kellett azt megélnem.

Csapatkapitányként hogy láttad belülről, mi vezetett a kieséshez?

Nagyon összetett volt a képlet. Négy évig voltam csapatkapitánya a DVSC-nek, már az elején érezhető volt, hogy nincsenek teljesen rendben a dolgok, annak ellenére is, hogy szereztünk egy bronzérmet, ami szerintem abban a helyzetben bajnoki címmel ért fel. Valahogy nem állt össze az egész, elég nagy volt a jövés-menés a keretben, és egyszer csak az utolsó fordulóban sikerült biztosítani a bennmaradást. Amikor nüanszokon múlik az NB I.-es tagság, azaz amikor a szakadék szélén táncol egy csapat, akkor előbb-utóbb bele is esik.

A szurkolók számára azért volt döbbenetes a kiesés, mert rögtön egy bajnoki bronz után következett be.

Igen, de az a bronzérem szerintem nem volt reális. Valljuk be, minden összejött, és amikor kiestünk, pont az ellenkezője történt, azaz semmi sem jött össze. Két kapufát rúgtunk az utolsó percben a Paks ellen. Centiken múlt a sorsunk. Annyi ponttal csapat nem esett még ki, mint mi.

A kieséssel együtt elégedett vagy a pályafutásoddal?

Ha arra gondolok, hogy egy Békés megyei kisvárosból indulva eljutottam külföldre, bajnoki címet, kupagyőzelmeket ünnepeltem, csapatkapitány is voltam több helyen, a magyar válogatottban is szerepeltem, a Bajnokok Ligájában tizenkét csoportmeccsen léptem pályára, és nem perememberként, hanem meghatározó játékosként, kezdőként, akkor összességében igencsak pozitív a kép.

Nyilván voltak benne csalódások, ilyen a már kibeszélt kiesés a szeretett városom, klubom csapatával. Fájó pont a karrierem szempontjából az is, hogy sokaknak kétszer annyi válogatottságuk van, mint nekem, pedig szakmailag én talán magasabb szinten űztem ezt a játékot. Azt is csalódásként éltem meg, hogy bár végigjátszottam a 2016-os Európa-bajnokság selejtezőit, a kontinenstornára már nem jutottam el. Tartalmas pályafutás van mögöttem, és ha az utóbbi másfél évtized legtöbbet tapasztalt magyar labdarúgójának nevezem magam, aligha lövök mellé. Félreértés ne essék, voltak nálam jobb játékosok, tudtam a helyem mindig is, de összességében, azt hiszem, büszke lehetek a karrieremre.

Anyagilag is bejött az élet? Egy profi sportoló esetében aligha illetlenség pénzről beszélni.

Játszottam olyan helyen, ahol nyilvánosak voltak a fizetések, és olyan helyen is, ahol nem. Számok nélkül mondom, megteremtettem magamnak egy biztos egzisztenciát, nem kell azzal foglalkoznom, mit adok enni a gyerekeimnek holnap. Kívánom minden debreceni labdarúgónak, hogy érje el azt, amit én!

Élhetnél, mint Marci Hevesen, erre hallgatod, hogy „Tőzsér, takarodj!”. Kell ez neked?

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a DVSC sportigazgatója lehetek. Nem készültem erre, még a játékos-pályafutásom végén sem. A Lokinál korábban Szima Gábor egy személyben volt szinte minden a klubnál, és valóban nagyon szép sikereket ért el, de az idők változnak. A mai helyzetet már nem lehet összehasonlítani a korábbival, hiszen akkor a DVSC anyagilag a legtehetősebb klub volt Magyarországon, és ma már nem az. Az utóbbi évtizedben nagy átalakuláson ment át a magyar labdarúgás, és manapság már nélkülözhetetlen feladatot lát el egy modern klubnál a sportigazgató. A kiesés után keresett meg a klub új tulajdonosi köre, hogy vállaljam el ezt az egyszerre nehéz és nemes feladatot. Erre debreceniként nem lehetett nemet mondani.

Amikor ezredjére hallod, hogy gyaláznak, akkor sem veszted el a hited?

Nem, mert igazságtalannak tartom a támadást. A Loki kiesett, de azonnal vissza is jutott. Ez korábban csak az MTK-nak és a Puskás Akadémiának sikerült. Az első nagy feladatot teljesítettük, most pedig stabilizálni akarjuk a helyünket az NB I.-ben.

A Tőzsér, takarodj! szerintem annak tulajdonítható, hogy valamiért nem szeret engem a szurkolók egy része. Amikor rossz történik, akkor természetesen Tőzsér a hibás, de ha valami jó, akkor Tőzsérnek abban nyilvánvalóan semmi érdeme nincsen véleményük szerint.

Fejtsük meg, miért orrol rád a szurkolók egy része! Egyik ok lehet a fradista múlt, a másik a kiesés, a harmadik pedig az, hogy rossz keretet hoztál össze.

Akkor vegyük sorba! Tizenhat és fél évesen felkerültem a DVSC első csapatába, be is mutatkoztam az NB I.-ben. Utána kaptam egy olyan szerződésajánlatot, ami hosszú intervallumra szólt és gyenge anyagi feltételeket garantált, hogy óvatosan fogalmazzak, hiszen a jelenlegi minimálbért sem érte el a szerződésben szereplő összeg. Én – aki külföldön is ki akartam próbálni magam – ezt az ajánlatot nem fogadtam el, mire visszakerültem az ifi A-ba. Sokszor a Vágóhíd utcai stadionban csak a kapu háta mögött jutott nekünk hely edzeni, és jobb esetben öten-hatan összejöttünk egy edzésre. Az ügynököm jóvoltából kimehettem a Galatasaray-hoz próbajátékra, és ott ragadtam. Az akkori Európa Liga-győztes klubról beszélünk, amelynek Fatih Terim volt a vezetőedzője, és ő igazolt le. Óriási lehetőség volt számomra a Vágóhíd utcához képest. Egy év után kezdtem odakerülni a felnőtt csapathoz, edzőmeccseken már játszottam is, de Fatih Terim váratlanul lemondott, ráadásul szigorítottak a légiósszabályon. Jött a román Gheorghe Hagi, aki közölte, hogy nem számol velem, mennem kell. Élénken érdeklődött a Ferencváros, míg itthonról, a DVSC-től még egy telefonhívást sem kaptam. Igaz, akkor a Loki csúcson volt, nagyon erős kerettel, sok pénzzel, nem tartottak rám igényt, megértettem, és elfogadtam a Ferencváros ajánlatát. Ott lettem Magyarországon ismert labdarúgó, jól éreztem magam, megbecsültek. Bár marasztaltak, két év után Görögországba, az AEK Athénba igazoltam, és azóta semmi közöm a Ferenvároshoz. Érdekes, hogy míg nekem a szememre hányják a fradista múltam, Leandrónak, Szekeresnek, Vukmirnak vagy Jovanovicsnak ezt nem tették meg. Nekem, aki debreceni lakos vagyok, ezt állandóan megteszik.

Mindig az fáj a legjobban, ha az emberhez a saját kutyája lesz hűtlen!

Igen, de ha a kutya nem kellett, kitették otthonról, hagyták kóborolni, akkor mit csináljon?

Jogos! Mit gondolsz, a kiesés miatt rajtad verte el a port a Loki-tábor?

A mérkőzések több mint egyharmadán nem játszottam, vagy sérülten léptem pályára. Már akkor eldöntöttem, hogy a bajnokság végén abbahagyom. No de miért gondolja bárki is, hogy nem tettem mindent így is a bennmaradás érdekében? Az utolsó erőnkig küzdöttünk, nem sikerült.

Sokan Herczeg András lemondása miatt is téged „találtak meg”!

Bandi bácsival a mai napig nagyon jó a kapcsolatom. Sokat járunk meccsre, együtt utazunk, hosszasan beszélgetünk mindenről, de különösen a szakmai feladatokról, és nagyon jó tanácsokkal lát el.

Az ő nevében nem beszélhetek, de annyit elmondhatok, hogy egy csapat életében előfordul, amikor a vezetőedző és a csapat közt a kapcsolat úgymond elfárad. Bandi bácsi is így érezte, ezért mondott le. Ellene soha nem szervezkedtem, nem lázítottam!

Csapatkapitányként mindig elmondtam neki a véleményem, vagy megfogadta, vagy nem, de ezzel semmi gondom nem volt, hiszen így működik egy futballcsapat, a hierarchiában pedig én mindig is tudtam a helyem. Amikor Bandi bácsi lemondott, megköszöntem neki az együtt töltött időt és munkát. Ebben a sztoriban ez az igazság, minden más csak rosszindulatú pletyka!

A harmadik, amiért kapsz hideget-meleget, az a sokak által gyengének vélt keret, és az újabb kiesés réme Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett.

Én abból az anyagi háttérből tudok keretet összeállítani, amit a tulajdonosoktól, a klubvezetőktől kapok, ők pedig megteremtik a szükséges alapot. A lehetőségeinkhez képest ez egy kimondottan jó keret. Korábban az volt a gond, hogy sok a külföldi, ugye? Most a Paks után mi vonultatjuk fel a legtöbb magyart, valamint magasan a legtöbb saját nevelésű játékost. Sokan öregfiúk csapatot emlegetnek, miközben átlagéletkorban a középmezőnyben vagyunk.

Az öregezés annak szól, hogy mintha megkopott volna a korábbi nagy kedvenceink dinamizmusa…

Erről csak annyit, az úgymond „idősebb” játékosaink hatalmas szerepet játszottak abban, hogy egyből visszajutottunk az élvonalba.

A Filipovics-jelenség áthat minden, a Lokival foglalkozó internetes fórumot. Sokan tudni vélik, vagy ha nem, akkor is állítják, hogy itt csak és kizárólag Vladan Filipovicson keresztül lehet játékost igazolni, és a klub a szerb ügynök rabja.

Ez sem igaz, és csak nevetek rajta. Nekem tizenhat éves korom óta volt a menedzserem, nagyon jó a kapcsolatunk, de éppen ezért vele tárgyalok a legkeményebben. Vegyük sorba! Pávkovics Bencét, Bárány Donátot és Bévárdi Zsombort köti megállapodás Vladanhoz, de ők már korábban itt voltak. Akit én igazoltam tavaly, és ő az ügynöke, az egyedül Tischler Patrik. Aki később jött, és szintén Filipovics-játékos, az pedig Németh Krisztián, de ő jelenleg minimális bérért focizik Debrecenben. Szerintem többe kerül az albérlete, mint amennyit keres nálunk. Sokáig nem volt csapata, és fel szeretné újra építeni magát. Ugyanez volt a helyzet Ugrai Rolanddal, aki fél évig szintén minimális fizetésért focizott. Meghálálta a bizalmat, azt hiszem, ezt senki sem vonja kétségbe, és most már van rendes szerződése. Hogy is vagyunk mi Filipovics rabjai?

Joan Carrillónak ki az ügynöke?

Tudtommal nincsen ügynöki szerződése senkivel. Én legalábbis személyesen vele beszéltem telefonon, amikor neki munkát ajánlottam.

Egyáltalán hogy került képbe?

A magyar piacon ugyan van már több mint száz Pro-licences edző, de legtöbbjük már évek óta nem gyakorolja a szakmát, olyan magyar edzőt pedig nem akartunk szerződtetni, akit nemrég rúgtak ki valahonnan, és mi lettünk volna a sokadik NB I.-es csapata.

Carrillo éppen szabad volt, és gyorsan meg tudtunk állapodni vele, ami megint fontos szempont, hiszen manapság már az edzők is nagyon kemény feltételeket szabnak.

Huszti Szabolcsnál mit tud jobban Carrillo?

Van Pro-licence, ami elég fontos feltétel manapság. Korábban öt évig dolgozott Magyarországon, azaz ismeri a körülményeket, a mezőnyt. Tisztában van a lehetőségeinkkel, a céljainkkal. Megfelelő tapasztalattal rendelkezik, a Videotonnal bajnokságot nyert.

Huszti szakmailag miért nem felelt meg?

Érdekes kérdés ez. Ha három ponttal többet szerez a csapat, akkor vajon megfelelő lenne? Én csak annyit tudok, hogy Szabolcs nagyon sok mindent jól csinált, és szerintem jó edző lesz évek múltán. Azt azonban ki lehet mondani, hogy azt a fajta játékstílust, amire ő mindenáron törekedett, ez a keret nem tudta megvalósítani a végén. Olyan személyiség, aki az elvein nem akar változtatni, érezte azt is, hogy a közönség sem túl barátságos vele, ezért inkább felajánlotta a lemondását.

Tisztázzuk, országos cimborád? Áruld el végre!

Csapattársak voltunk a Fradiban, ott jó kapcsolatot ápoltunk, utána az én karrierem jobbra, az övé balra ment, volt, hogy évente egyszer-kétszer beszéltünk.

Azért tettem le mellette a voksom, mert nagyon sokat tud a futballról, sokat tapasztalt a nemzetközi porondon és nagyon jó meglátásai vannak.

Az fel sem merült, hogy Jeremiás Gergő marad a vezetőedző?

Nem, mert nincsen Pro-licence.

Husztinak sincs!

De ő megosztotta a munkát Toldi Gáborral, ha úgy tetszik, párban dolgoztak. Milyen Pro-licences edzőt szerződtessünk, aki elfogadja, hogy nem ő a főnök?

Carrillónak hat éven belül a Loki a hatodik csapata. Igazi vándormadárnak tűnik!

Manapság már ritkán tölt el egy edző hosszabb időt ugyanazon a kispadon. Nagyon egyben kell állnia mindennek ehhez. Mi hosszabb távra tervezünk Carrillóval, ezért is kötöttünk másfél éves szerződést, de semmire nincs garancia.

A Lokinál most mi nincs egyben? Fergeteges volt a Honvéd elleni második félidő, de borzalmas az első. Ez a hullámvasutazás igencsak borzolja a szurkolók idegeit.

Nekem személy szerint semmi gondom nem lenne, ha ötöt rúgnák mindenkinek, és ha még hátul is szervezettek lennénk, akkor simán bajnokságot nyernénk, ugye? Ez sajnos most nem realitás. Nyilván szeretnénk kiegyensúlyozottabbá tenni a csapat játékát, ez az új vezetőedző legfőbb feladata. Egyébként mindegyik csapat küzd ezzel a maga szintjén. A Fradinál máris edzőváltást követelnek, mert nem rúgnak mindenkinek hármat-négyet itthon. A Honvédnál kirúgtak három játékost, rajtuk verték el a port a debreceni vereség miatt. A Mezőkövesd nemrég váltott edzőt, mert döcög a szekér. A Paks a jó kezdés után megtorpant, és már öt meccse nyeretlen. A ZTE szárnyait is letörték, a legutóbbi két bajnokin kaptak nyolc gólt, míg egyet sem rúgtak.

Tedd a szívedre a kezed! Lehetett volna jobb keretet összehozni?

Meggyőződésem, hogy nem. A lehető legtöbbet hoztuk ki az anyagi lehetőségünkből. Ez a keret abszolút alkalmas arra, hogy kiharcolja a bennmaradást. Tudom, nehéz a szurkolóktól türelmet kérni, de most csak ezt tehetem. Rengeteg sérültünk van, ha felépülnek, még erősebbek lehetünk.

Cs. Bereczki Attila