Ifjú titán pallérozódik a Farkasoknál

Mint egy falat kenyér, úgy hiányzik az utánpótlás – fogalmazták már meg oly sokan és oly sokszor a salakmotorozás berkein belül az elmúlt években, évtizedben. Mivel túl sok előrelépés nem történt az ügyben, így napjainkban ott tartunk, hogy alig van magyar vaspapucsos, s a dicső versenyekről már csakis (rég)múlt időben beszélhetünk. Éppen ezért minden egyes szárnyát bontogató ifjú titánra nagyon nagy szükség van az ovál pályák világában, hiszen az utolsó utáni órákat éli sokak szeretett sportága. Ennek fényében örömteli, bizakodásra okot adó hírről számolhatunk be a SpeedWolf Debrecen háza tájáról: a cívisvárosi alakulat bejelentette legújabb és egyben legfiatalabb motorosát, a mindössze 13 esztendős ifjabb Lovas Zoltánt. A szakemberek óriási tehetségnek tartják a debreceni srácot, aki hatalmas lelkesedéssel rója a köröket a salakos oválon.

Lépésről lépésre

– Anyukám hasában voltam először motorversenyen, s egyéves korom óra rendszeresen kivittek a szüleim a Gázvezeték utcai stadionba. A rajongásom nagyon gyorsan kialakult, például az ovis farsangon salakmotorosnak öltöztem. Így nem meglepő, hogy az óvodában a futóbiciklikkel salakmotorversenyeket rendeztem, ahol én voltam Nicki Pedersen, és csak én győzhettem. Mindent kipróbáltam, aminek kereke volt, de motorra nem ülhettem, mert édesapám távol akart tartani tőle. Talán azért, mert egykoron ő is salakozott – elevenítette fel a nem is olyan távoli múltat ifjabb Lovas Zoltán, majd mesélt a nagy „áttörésről”.

Tavaly télen apukám beadta a derekát, és a Tabaka Józsi bácsitól kapott 125 köbcentis kölcsönmotort kipróbálhattam.

– Bevallom, kicsit tartottam tőle, de gyorsan ráéreztem, és nagyon jó érzés kerített hatalmába, amikor a salakon húzhattam a gázt. Ezzel a benzines motorral tanultam meg az alapokat, ekkor szoktam meg a sebességet és a hangot. A kezdeteknél apukám és Kovács Roli segített sokat. Ezután a Kónya Sanyi és Mester Norbi által salakmotorvázba épített pitbike-ot nyúztam, majd jött a következő szint: egy alkoholos 125 köbcentis motort kaptam Szilvási Petitől. Ezzel a géppel fejlődtem a legtöbbet, már a 60-80 km/h-ás sebességet is ki tudtam motorozni a vasparipából. Debrecenben Tihanyi Sanyi, Vasadon pedig Bíró Attila segítette a fejlődésemet, s amikor azt tanácsolták, váltsunk motort, szeptemberben átültem egy 250-es GM-re. Ez volt a legnagyobb lépés! Ez a motor lényegében már olyan, mint egy speedway masina, csak a blokkok köbcentijében van különbség.

Bevallom, több idő kellett ahhoz, hogy összeszokjak a motorral, de most már úgy érzem, elég biztonságosan tudok jó tempót menni

– mondta az ifjú titán, aki elárulta, elsős korában látta versenyezni az ausztrál világbajnokot, Jason Doyle-t, azóta ő a kedvence.

Már várja a versengést

Lovas Zoli május óta heti rendszerességgel jár a debreceni pályára edzeni, s amikor teheti, akkor hétvégente Vasadon is gyakorol. A motoros tréningeken túl hetente kétszer fut, illetve háromszor konditermi edzésre jár Duró Péterhez, aki speciális, a motorozáshoz szükséges izomfejlesztő gyakorlatokat végeztet vele. Zoliról tudni kell, hogy az a tipikus örökmozgó, aki sohasem áll le, mindig csinál valamit, a küzdősportoktól kezdve a labdajátékokig lényegében kevés olyan sportág van, amit nem próbált még ki. Ennek fényében nem meglepő, hogy a DKSI kerékpároscsapat igazolt versenyzője, a mountain bike-osok mezőnyében számos regionális viadalon állhatott fel a dobogóra. De mindentől függetlenül a szíve csücske a speedway.

Nincs olyan nap, hogy valamilyen módon ne foglalkoznék a salakmotorozással, ha másként nem, akkor elalvás előtt videókat nézek a Youtube-on.

– Nagyon szeretem visszanézni a különböző viadalokat, akár a nyolcvanas évekből is kikutatok versenyeket. Ezekből rengeteget tanulok. Amikor Grand Prix-t nézünk a tévében, apukámmal mindig kielemezzük a látottakat, főleg a lassított felvételek mutatnak nagyon sokat a versenyzők technikájából, stílusából. Nem tagadom, már nagyon várom, hogy én is versenyezhessek, de tudom, addig még sok gyakorlás vár rám. A tervek szerint Lengyelországba és Csehországba megyek majd edzőtáborozni, a klubom vezetője, Baráth Norbert már felvette a kapcsolatot az illetékesekkel. Bízom benne, hogy meg tudom valósítani az álmaimat, és salakmotorversenyző lehetek. Mi a célom? Hogy a Grand Prix-ban versenyezhessek!

„Ilyen emberek kellenek a sportba!”

Lovas Zoltán fejlődését Tihanyi Sándor, a SpeedWolf Debrecen edzője segíti. – Az év közepén kezdtük el a közös munkát, s bevallom, még attól is jobban haladunk, mint ahogy azt előzetesen elterveztem. Amellett, hogy nagyon ösztönös és mindent érzésből csinál, rendkívül okosan áll a dolgokhoz. Annak ellenére, hogy még nagyon fiatal, nem ugrik fejest a dolgokba, korát meghazudtolóan megfontolt. Veleszületett érzéke van a sporthoz. Amikor ráült a 250-es motorra, mindössze 3-4 bemenetel után ráérzett, hogy mit kell csinálnia, s ezután hibátlanul kezelte a motort. Amit kérek tőle, azt mindig pontosan végrehajtja. Kifejezetten tetszik, hogy van benne alázat és tisztelet. Igazi fanatikus, különedzésekre jár és a tévéből is megpróbálja elsajátítani a salakozás rejtelmeit. Nyugodt szívvel állíthatom: ilyen emberek kellenek a sportba! – mondta lelkesen Subi, a magyar salakmotorozás sokat megélt alakja, aki hozzátette, türelmesen ki kell várni mindennek a sorát. A következő szint az lesz, hogy Zoli versenyzőtársakkal együtt motorozzon, szokja, hogy nem csak egyedül van a pályán. Ha ez a lépcsőfok is meglesz, s ugyanolyan intenzíven lépked előre, mint eddig, akkor jövőre akár 250-es versenyeken is indulhat.

Boros Norbert