Bódi Ádámot megviseli, hogy nem tud segíteni csapatának

Bódi Ádám a Budapest Honvéd otthonában szenvedett térdsérülést még az 1. fordulóban, és azóta sem tud a stáb rendelkezésére állni. A Loki nyáron újabb három évre szóló szerződést kötött egyik vezérével, aki a sérüléséről, a gárda teljesítményéről, a visszatérésről, és a nemrég született második kislányáról is beszélt a dvsc.-hu-nak.

Bódi elmondta, egy olyan csel közben sérült meg, amit szeret és rendszeresen alkalmaz is. – Egy kicsit jobban megtekertem a térdem közben, ami után egyből szúró fájdalmat éreztem, később pedig kiderült, hogy az oldalszalag és az ízületi tok is megsérült – elevenítette fel az ominózus esetet a 30 esztendős futballista. A játékost megviseli, hogy nem tud csapata rendelkezésére állni. – Az NB II.-es idényben 36 meccsből 35 alkalommal játszottam, sajnálom, hogy az élvonalban csak egy találkozó jutott eddig. Rossz úgy átélni egy összecsapást, hogy a lelátóról nézem végig, ráadásul a hazai találkozóinkon rendre szépszámú közönség előtt lépnek pályára a többiek. Elfogadtam a sérülésem, remélem, minél előbb vissza tudok térni.

Bódi Ádám a csapat öt forduló utáni teljesítményéről is beszélt. Kifejtette, minden mérkőzés fontos az élvonalban, viszont a hazai találkozókra még jobban oda kellene figyelni. – Bízom benne, mindenki azon van, hogy jobban működjön, amit elvár tőlünk a stáb. Vannak fájó pontvesztések, mondhatnám az Újpest ellenit, amikor a 15. perctől emberelőnyben játszottunk. Szép, hogy 0-2-ről felálltunk, de a kiállítás után biztos voltam benne, ha nem is könnyen, de nyerni tudunk.

„A végén örülni kellett a döntetlennek, de az ilyen pontvesztések nem férnek bele.”

Pakson a 2-0-ás vezetésünk tudatában fájó, hogy mégsem tudtunk győzni, a Zalaegerszeg elleni összecsapás pedig ki kell mondani, gyengére sikeredett. Nemcsak a meccs képe alapján mondom ezt, hanem az előzetes várakozásaimnak megfelelően is, mert bíztam benne, hogy itthon tartjuk a három pontot, végül vereség lett a vége.

Bódi a sérülésével kapcsolatban elmondta, hogy elkezdte az egyirányú futásokat, fájdalmat pedig nem érez közben. – Fokozatosan építjük a térdem, hogy hamarosan én is csatlakozhassak a többiek közé.

„Fontos, hogy teljesen egészségesen térjek vissza, mert én sem szeretném, hogy ne százszázalékos állapotban álljak a stáb rendelkezésére.”

A telki edzőtábor első napján született meg a játékos második kislánya, Szonja. – Kevés nehéz napot tudnék mondani, mióta világra jött a pici. Éjszakánként a nagylányommal alszom, élsportolóként nem tehetem meg sem a csapattal, sem magammal szemben, hogy fáradtan menjek edzésre. Öröm hazamenni, vágyom arra, hogy együtt legyünk. Jó otthon a családi élet, feldobja az embert, de azért a nap végén nincs gond az alvással.