Profi szinten is kipróbálná magát Polyák Martin

A fiatal kapus az egyetem révén került klubhoz, és hamar alapemberré vált a DASE felnőttcsapatában. Általános sztereotípia, hogy minden gyermek csatár szeretne lenni, a DASE cerberusa, Polyák Martin azonban már gyermekként is kitűnt a tömegből, hiszen amikor szülei levitték egy edzésre, az első útja a gólvonalhoz vezetett – írja a deac.hu.

– Körülbelül öt esztendős lehettem, amikor a BVSC-Zuglóban elkezdtem futballozni, ebben a korban kifejezetten nagy volt a mozgásigényem – mesélt a kezdetekről Polyák Martin. – Az első adandó lehetőségnél beálltam a kapuba, az edzőim talán kissé csodálkoztak is, de számomra ez a poszt volt a legszimpatikusabb. Rohangálni nem kellett, egy-egy bravúr után mégis büszkék voltak rám a társak, s szerencsére az évek során egyre több pozitív visszajelzést kaptam – mondta. Polyák Martin hamar rádöbbent, hogy a mai labdarúgásban egy jó kapusnak együtt kell élnie a játékkal, valamint meg kell tanulnia irányítani nemcsak a védelmet, hanem az egész csapatot is.

A fiatal hálóőr a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karának hallgatója, több csapattársához hasonlóan tanulmányai szólították a cívisvárosba.

– Kimondottan empatikus embernek tartom magam, boldoggá tesz, ha segíthetek másokon, így számomra kézenfekvő volt, hogy orvosi szakon tanulok tovább – indokolta választását a DASE játékosa. – Amikor megkaptam a levelet, hogy felvettek, azonnal felvettem a kapcsolatot a DEAC vezetésével, ugyanis több ismerősöm is dicsérte a klubnál zajló szakmai munkát, én pedig szerettem volna folytatni a labdarúgást. Az átigazolásban a korábbi kapusedzőm sokat segített, és a beilleszkedés is könnyen ment, mindannyian jó kedélyű sportemberek vagyunk, akik szenvedéllyel szeretnek futballozni – mondta Polyák Martin.

A DASE kapusa az erősségeiről, hiányosságairól, valamint jövőbeli terveiről is szót ejtett. – A kapusedzőimmel mindig is azon dolgoztunk, hogy az alacsony termetem ellenére minél ruganyosabb, robbanékonyabb legyek, ebben pedig édesapám is a segítségemre volt, önszorgalomból otthon is sokat gyakoroltam. Szerencsére a reflexeimmel sosem voltak gondok, de természetesen mindig van hová fejlődni, az utóbbi években például lábmunkában sikerült sokat előre lépnem – avatott be a részletekbe.

Polyák Martin szeretné megvalósítani álmát, mely szerint a profi osztályok valamelyikében szeretne futballozni, de a játék mellett a tanulásra is komoly hangsúlyt fektet.

Elmondta, egyelőre képes összeegyeztetni a kettőt, és a jövőben is szeretné, ha ez így maradna. – Minden edzésnapon mosolyogva lépek be a Sportcampusra, így biztos vagyok benne, hogy nem szeretnék elszakadni a labdarúgástól, amíg bírom erővel, védeni fogok – fejezte ki gondolatait a kapus.