„Ez egy csapatmunka” – mindennap azon dolgozik a díjlovas, hogy jobb legyen

A koronavírus miatt tavasszal nem volt lehetősége Lévai Annának a versenyzésre. Az enyhülést követően azonban a II. Dallos Andor Díjlovas Emlékversenyen végre megmutathatta, mire képes: középosztályban első helyezést ért el az első napon. Versenylováról és a lovassport népszerűsítéséért tett törekvéseiről a Hajdú-bihari Naplónak beszélt.

Erős mezőny

A díjlovaglásban egy pontozási rendszer alapján hirdetnek eredményt, az adott feladatok ellovaglása után. Mivel a legmagasabb pontok (százalékok) tulajdonosai nyerik a versenyeket, Lévai Anna célja a lehető legjobb pontszámok elérése.

– A COVID lecsengése után nagy várakozás övezte a szilvásváradi hétvégét. A tavalyi évhez hasonlóan idén is részt vettünk a II. Dallos Andor Díjlovas Emlékversenyen, egy tizenhét éves hannoveri kancával, LeManne-nal. Az edzőmmel eltervezett program szerint könnyű- és középosztályban versenyeztünk mindkét napon, négy versenyszámban indulva a hétvégén. Könnyű osztályú kategóriában 67,8 százalékkal ötödikek lettünk, illetve 72,68 százalékkal harmadik helyezést értünk el. A középosztály négyesliszenc-szerző feladatában első nap 74 százalékkal megnyertük a versenyt, a másodikon pedig 68 százalékkal negyedik helyen zártunk. Számomra a százalék jobban számít, mint a helyezés, hiszen az eredményes feladatmegoldásokon van a hangsúly. Erős mezőny volt, ugyanis rengeteg Dallos Gyula- és Dallos Zsófia-tanítvány vett részt indulóként, olyan nagynevű résztvevőkkel egyetemben, mint Szokola Csaba – mondta a lovas.

Határozott elképzelések

Személyes mentorával, Dallos Gyulával május óta készülnek együtt, ám mivel jelentős távolságra élnek egymástól, az általa szervezett edzőtábor mellett pár alkalommal tudtak csupán együtt edzeni. Lévai Anna szerint szerencsére a táborban kifejezetten intenzív munka folyt.

„Két lóval, négy napon keresztül, napi három alkalommal tréningeztünk.”

Számel Ildikó edzőm mellett Gyula bácsival is szeretném továbbfolytatni a jövőben a munkát, így egy közös edzőtábor megszervezését is célul tűztük ki. A környező városokból, településekről szeretnénk minél több tanulni vágyó díjugratót, díjlovast, és military lovast meginvitálni erre a júliusi eseményre. A versenyzés mellett a lovassportok népszerűsítésére is nagy hangsúlyt fektetek. A harmadik szezonomban járok, így nagy tapasztalattal még nem rendelkezem ezen a téren. Az eddigi legnagyobb eredményem a Budapesten, évente megrendezett országos díjlovagló sampionátus harmadik helye, melyet tavaly értem el a könnyű osztályban. Idén pedig többnyire már a középosztályban igyekszem versenyezni. A futamok mellett egy majort vezetek Nagyrábén, így eleve rengeteg lovas témájú eseményt szervezek.

„Feltett szándékom, hogy segítségemmel technikailag és szakmailag is fejlődni tudjanak a magyar lovasok”

– hangsúlyozta a versenyző.

Társ, és nem eszköz

Lévai Anna hisz a ló és lovas közötti bizalmi kapcsolatban. – Azt szokták mondani, hogy a díjlovaglás egyéni sport, én azonban úgy vélem, egy élő, érző lénnyel dolgozunk nap mint nap. Ez egy csapatmunka, tiszteletben kell tartani a lovat, szeretettel és alázattal kell lenni felé. Ő nem egy eszköz, hanem egy társ, akivel bizalmi viszony alakulhat ki. Természetesen minden lónak megvannak a saját jellemvonásai, tulajdonságai, ezért nem biztos, hogy minden esetben létrejön a kapcsolat. Magam is tapasztaltam, milyen az, ha nincs meg a közös hang. Az előző lovaim egyikét például el is kellett adnom, mert nem tudtunk ráérezni egymás személyiségére.

„Az emberekhez hasonlóan itt is a kémia hangsúlyos. A jelenlegi társam, LeManne például egy nagyon tehetséges, jó karakterű ló, aki négy éve van nálam. Hosszú időbe telt, mire a bizalmába férkőztem, de mára már vitathatatlanul a társamként tekintek rá”

– emelte ki a díjlovas.

Jövőbeli tervek

Lévai Anna a Rétszentmiklósi Lovas Sportegyesület tagjaként versenyez. Elmondása szerint mindennap azon dolgozik, hogy jobb legyen, a díjlovaglás ugyanis a precizitásról, a lóval való harmóniáról szól. – A feladatok pontossága függ a pontosságunktól, így rengeteget gyakorlás szükséges. Ahogy Dallos Gyula bácsi fogalmazott:

„Még jobban, még szebben, még precízebben!”

Ezen az elven alapszik az én tréningezésem is. A júliusi edzőtábort követően augusztusban Csömörön, szeptemberben Szilvásváradon, októberben pedig az országos sampionátuson fogunk szerepelni. A jövőben is a rám jellemző alázattal szeretném továbbfolytatni a lovakkal való foglalkozást, remélhetőleg ez a versenyeredményekben is megmutatkozik majd – mondta a versenyző.

Péter Szabolcs