Hiányzik az úszás a debreceni bajnoknak

Krasznai Róbert nyolcvanévesen is világversenyre készült, de a koronavírus-járvány közbeszólt. A kiváló sportoló több mint hét évtizede kötött szoros barátságot a medencével, és azóta is kitart mellette. A Debreceni Szenior Úszóklub és a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola tiszteletbeli tagjaként beszélt lenyűgöző pályafutásáról a Hajdú-bihari Naplónak.

– A bátyámmal sokat jártunk a nagyerdei strandra, és egy ilyen nyári lubickolás közben Rentka Laci apukája, idősebb Rentka László felfigyelt rám, és megkérdezte, hogy szeretnék-e úszó lenni. Ez olyan 1948–49 körül volt, és attól a naptól kezdve jártam edzésekre. Különböző korosztályos versenyekre mentem, amiket rendszeresen megnyertem. 1957-ben ifjúsági magyar bajnok lettem mellúszásban a Margit-szigeten, de ebben az évben már a felnőttek között is indultam, ott harmadik lettem – mondta Krasznai Róbert, majd folytatta. – A versenyúszást huszonegy évesen hagytam abba, de a sport, munka és család mellett továbbra is megmaradt. A vízilabda lett a másik nagy szerelem, a Testnevelési Főiskolán edzői képesítést szereztem, akkoriban Debrecenben nem volt ennek a sportnak szakembere. Felépítettünk egy OB II.-es csapatot, ami egész jól szerepelt, majd amikor az megszűnt, akkor kezdtem gyerekekkel foglalkozni.

Lecsapott az ötletre

Krasznai Róbert 1980-ban indult először szenior úszóbajnokságon Gyulán, és azóta szinte minden évben több országos és nemzetközi versenyen részt vesz. A nyolcvan­éves úszó Európa-bajnok, illetve világ- és Európa-bajnokságokon több ezüst- és bronz­érmet is szerzett, valamint százötvenhatszoros magyar bajnokként negyvenöt országos csúcs fűződik a nevéhez. Pályafutása elismeréseként többek között a Magyar Szenior Úszás Örökös Bajnoka címet kapta 2012-ben, majd Debrecen városa 2015-ben Hajós Alfréd-díjat adományozott neki.

A debreceni úszó Rentka Lászlóval létrehozta a Debreceni Szenior Úszóklubot 1995-ben, erről is beszélt a Naplónak. – A ’80-as években a bátyám Szolnokon dolgozott és úszott, úgyhogy én is oda szerződtem, olyan emberek mellé, mint az olimpiai bajnok vízilabdás Hasznos István, Boros Ottó és Kanizsa Tivadar, velük jártam Gyulára versenyezni. Aztán itthon is meséltem, hogy van ilyen lehetőség, és Rentka Laci egyből lecsapott rá, aki azóta is szervezi az embereket és a versenyeket. Azóta Debreceni Szenior Úszóklubként jelenünk meg a megmérettetéseken.

Nagy barátságok

Krasznai Róbert elmondta, hogy az évek során a szenior versenyek létszáma megsokszorozódott. – Az első Európa-bajnokságom 1989-ben volt a finnországi Turkuban, akkor nagyjából négyszázötven versenyző volt, ehhez képest mostanában egy Eb-re hatezren neveznek. A szenior sportnak az a szépsége, hogy sokáig nem is tudjuk, hogy ki az ellenfél, aztán kialakulnak a nagy barátságok, vannak persze régi ismerősök is, fiatalkorunkból. Itt mindenki együtt van, nem az lényeg, hogy kinek mi a foglalkozása, hanem a versenyek és a jó társaság.

Csodálatos verseny

A 2017-es budapesti szenior úszó-világbajnokságon tizenkétezer sportoló vett részt, ebből tízezer úszó, a többiek pedig vízilabdázók, szinkron­úszók és műugrók voltak. A debreceni sportoló egyéni 400 méteres vegyes úszásban bronzérmet, férfi, illetve mix váltóban pedig egy bronz- és egy ezüstérmet szerzett. – Óriási volt, a helyszínen szurkolt az egész család, gyerekek, unokák és több budapesti barátom is kilátogatott. A Margit-sziget és az új Duna Aréna voltak a helyszínek, csodálatos volt az egész. A feleségem általában elkísér a versenyekre, igyekszünk a szabadságot, utazást egybekötni az eseményekkel.

Az idei évben Krasznai Róbert a százhalombattai országos bajnokságról hat aranyéremmel tért haza, és készült volna a budapesti Európa-bajnokságra, de azt egy évvel elhalasztották. – Március óta nem voltam vízben, itthon kondizok egy kicsit, ezenkívül biciklizni és nordic walkingozni szoktam még eljárni. Remélem, hogy minél hamarabb kinyitnak az uszodák, és akkor tudok majd edzeni, mert már nagyon hiányzik.

Bakos Attila