Rég megpecsételődött a sorsa

Éveink előrehaladtával sem kell lemondanunk az aktív időtöltésről, sőt. Élvezhetjük a sport áldásos hatásait akár 80 felett is. A szenior korosztály (25 év felett) számára már régóta rendeznek különböző sportágakban, így úszásban is hazai és nemzetközi versenyeket. Magyarországon is sok egyesület kínál lehetőséget a szervezett testmozgásra, a medencék világa által megfertőzött, és kihívásra vágyó embereket a Debreceni Szenior Úszó Klub is tárt karokkal várja. A cívisvárosi egylet mintegy 300 tagot számlál, a színes társaságot pedig dr. Rentka László elnök tartja össze. A számos országos-, Európa- és világcsúcs mellé a debreceniek 2019-ben az éves összetett csapatbajnokságot is megnyerték.

Rentka László szemészként 26 éve visz egy rendelőt Balmazújvárosban, szenvedélye az olvasás, tervbe vette egy úszással kapcsolatos könyv megírását, és várja az unokái érkezését. Mindezek mellett persze élete egy jelentős részét szeretett sportága, az úszás teszi ki. Vele beszélgettünk.

Erőn felül

– Jelentős, nagy, túlértékelt, tragikus, örömteli – ezek a jelzők jutnak eszembe az úszás kapcsán, ha magamra és az utamra gondolok, amely életem egyik fő részét képezi. 1872-ből való az első írásos emlék, hogy dédapám, Rentka János fürdőszolgaként a Debreceni „Feredőházban” hajtogatta a lepedőket. Nagyapám, Rentka Árpád, akit szintén nem ismertem, mert még 1931-ben meghalt, a városi gőzfürdőt bérelte, apám, idősebb Rentka László negyven évig úszóedző volt Debrecenben, és az iskolai úszásoktatást végezte. Én magam is 16 évig voltam a versenyzője, talán ez volt életem legmeghatározóbb időszaka. Tehát mondhatjuk, hogy régóta kapcsolódik a vízhez, úszáshoz a családom, szinte nem is lehetett más utam – kezdte a klubelnök, akitől megtudtuk, egyesületük 1995. október 8-án alakult.

– A mi klubunkra jellemző a legnagyobb sokszínűség hazánkban, a tagjaink fele sem debreceni, a szabályok ugyanis lehetővé teszik, hogy bárhonnan leigazolhassunk versenyzőket. Kolozsvárról és Marosvásárhelyről 11-en tették le a voksukat mellettünk, ilyen a legendás dr. Flóra-Orosz Katalin is, aki 2019-ben öt világbajnoki címet nyert és 13 korosztályos világcsúcsot ért el 85 évesen. Ki lehet lépni bármikor, évente egyszer van lehetőség átigazolásra, én buzdítom is az embereket, hogy ha a városukban uszodát építenek, és van egy társaságuk, akkor lépjenek ki nyugodtan. A miskolci klubot, a Budapesti Delfinek alapítóit meg az ajkai egyesületet javarészt például tőlünk kilépett úszók alkotják. Legalább három számot említhetnék arra vonatkozóan, hány tagja van az egyesületünknek: a Debrecenben edzésre járók száma a huszat sem éri el, a regisztrált, és a tagdíjat fizető úszóink 60 és 70 fő között vannak, amennyiben a holdudvarunkat is belevesszük, akkor akár 150-300 is lehet a taglétszám. Kisebb baráti társaságok vannak, de nem várhatjuk el, hogy egy 25 éves fiatal mély, bensőséges viszonyt ápoljon mondjuk egy 75 esztendős nyugdíjassal. Krasznai Róbert a helyben lakó legjelentősebb versenyzőnk, aki már a klub megalakulása előtt is járt a gyulai szenior ob-ra. Érdeklődve olvastuk az újságban eredményeit, és megkértem, egyszer még a verseny előtt szóljon már, hogy mikor lesz. Akkor még levél formájában történt a kommunikáció, toboroztam, 21-en összejöttünk, elmentünk, hatodikak lettünk a pontversenyben, és nagyon büszkék voltunk rá. Ez 1995 augusztusában történt, rá néhány hónapra megalakítottuk a klubot. Utána évekig a dobogón végeztünk a gyulai országos szenior bajnokságon, de nem sikerült megnyerni a csapatversenyt, ami idővel zavaróvá vált. Aztán 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban úgymond erőn felül kierőszakoltunk három csapatgyőzelmet, de azóta erről a túlhajtott vonalról leszálltunk – mesélte a szeniorok vezetője. Érdeklődtünk, az említett heterogenitás nem megy-e az eredményesség kárára, mondjuk a váltók versenyében.

– Az egyik Budapesten élő klubtársunknak, Miklós Attilának hála, aki egyben az országos szövetség elnökhelyettese is, és informatikus, hatalmas ranglisták állnak a rendelkezésünkre, melyekből több mint százezer eredmény hívható le, így sok információhoz juthatunk egymásról. Attila egy váltóprogramot is kidolgozott, egy bizonyos életkor és eredménylista alapján előnyös négyeseket tud kiválasztani, ha megadják a prioritási sorrendet. A gyakorlatban is remekül működik ez a rendszer.

Önként nem hagyják abba

A társalgás során felmerült a kérdés, vajon idősebb korban is szükség van a kihívásokra, a versenyekre? – Számunkra ez talán még inkább fontos, mint a fiataloknak. Időnként, a fotókon úgy tűnhet, élet-halál harc folyik a medencében, ennek ellenére egészen más zajlik a vízben. Nem nehezedik ránk akkora nyomás, mint az élsportolókra, tudjuk, ha valaki megvert minket, akár 15 perc múlva, a következő versenyszámban fordulhat is a kocka. A szenioroknál 15 korcsoport van 5 évenkénti ugrással, akadnak 100 éven felüli versenyzők is. Önként ilyenkor általában már senki sem hagyja abba a sportot, halálig csinálják, vagy amíg az egészségük megengedi. A debreceni Puskás Pál például 96 évesen még versenyzett.

Magyarországon egyre inkább jellemző, hogy a korábbi élsportolók bekapcsolódnak a szenior sportba, Szepesi Nikolett például még terhesen is versenyzett, és a Budapesti Delfineket edzi. Az én korcsoportomban a 62 éves Vermes Albán olimpiai ezüstérmes úszó versenyez – részletezte Rentka, akit többször megújították már tisztségében, pedig ő már nem egyszer átadta volna a stafétát másnak.

Érdeklődtünk, miért nem rendeznek már Debrecenben szenior versenyeket. Kiderült, az országban vannak jól bejáratott viadalok, helyszínek, és ugyan próbálkoztak Rentka Lászlóék is versenyrendezéssel, 13 nemzetközit bonyolítottak le Hajdúszoboszlón és Debrecenben, valamint tanuszodai, kisebb „buliversenyeket” is tartottak, de végül letettek erről, mert máshol jobbak erre a lehetőségek.

Sok mindenre büszke

Arra is fény derült, hogy megannyi versennyel, szép eredménnyel és csúcsdöntéssel a háta mögött mire a legbüszkébb Rentka László. – A százalékos eredményeimet nagyra becsülöm, mert rendre 90 körül vannak. Egy Európa-bajnokságon nyolcadik helyet értem el úgy, hogy nálam jobbat is legyőztem. 2017-ben pedig kilencedikként zártam a világbajnokságon. Van egy nagy tervem: 2027-ben megint Budapesten lesz a világbajnokság, én akkor leszek 70 éves, és azon, ha a két legerősebb számot teljesítem, akkor jó eséllyel az első hatban leszek. Illetve még azt is kitűztem, hogy Milák Kristóf világcsúcsa plusz 1 perc 59,99 másodpercen belül szeretnék menni 200 m pillangón. Az Orvosok Világjátékán kétszer vettem részt, érmeket is szereztem, és egyszer a lányom, aki akkor még orvostanhallgató volt, szintén elindult, és több érmet nyert, mint én, nagyon büszke voltam rá. Két gyermekem jó tanuló-jó sportoló volt, a feleségem Balaton-átúszásáról cikk jelent meg, édesapám és anyukám is leúszta 80 éven felül a ranglistaversenyt 1200 méteren. Volt egy olyan viadal még anno, melyen 13 közvetlen családtagom tudott váltót úszni. Ezek mellett a Bátor Tábort támogató tíz úszócsapatunk szervezése és extrém úszásaink minden pillanata is örök élmény és emlék marad. Umberto Eco, A Foucault-inga című könyvében van egy passzus, miszerint mindenki egy bizonyos pillanatért született, amelyet sokszor maga sem vesz észre. Például hogy egy magas C-t kifúj trombitán a szeretett kislány előtt az iskolai előadáson. Nekem ilyen volt, mikor megjelentünk egy országos bajnokságon, olyan negyvenen, ötvenen, a sporttáskát tartó karunkon duzzadt az izom, és a többiek hirtelen elhallgattak – sorolta.

Közeledik az Eb

Rentka László több 24 órás versenyen is rész vett. Na de miért? – Volt egy hosszútávúszó mániám, ami 2004-től 2017-ig tartott. 2012 decemberében már be szerettem volna fejezni, mert a klóros medencevíz teljesen kikészítette a torkomat. Ám jött egy e-mail, miszerint Nyírbátorban 24 órás Guinness-rekord kísérlet lesz, aki tud, menjen és segítsen – egy kis csapattal mi is útra keltünk. Én kijelentettem, csak örömúszást vállalok, ehhez képest 30 km-t „lötyögtem”, és elég jól éreztem magam. Így a továbbiakban is folytattam, főként a többieket akartam segíteni, mivel egy lelkes csapat szerveződött körém, akikkel számos medencei és nyíltvízi teljesítmény mellett Lengyel Stella szervezésében tíz nap alatt váltóban a part közelében körbeúsztuk a Balatont. „Életkori úszás” címén volt 50, 55 és 57 km-es úszásom is, és a 30-40 km-eket is többször teljesítettem. Édesapám 90. születésnapjától kezdve minden évben néhány nap alatt leúsztam kilométerben az életkorát. 2014-ben 96 km volt az utolsó születésnapi úszásom, de rá emlékezve évente azóta is nekigyürkőzök az egyre gyarapodó emléktávnak. Szarvason 2016-ban egy fiatalember 1 kilométerrel megdöntötte az 55 km-es versenycsúcsomat, és a helyi újságban megjelent, hogy Rentka László jövőre lesz 60 éves, bizonyára tervez valamit, és visszatér. Ekkor azt gondoltam, hát miért ne, utoljára még felkészülök és elindulok. A parton két ember segített, a vízből csak akkor szálltam ki, ha mosdóba kellett mennem, a medencében etettek, itattak. Minden összejött, 64 km lett a vége. Úgy hittem, ezzel ennyi volt, de egy évvel rá csak leúsztam még egy 45 km-t. Számos edzést a partról tartottam az utóbbi időben, nem edzettem úgy, mint régen, az ízületeim se a régiek, ám mivel közeledik az Eb, így januártól én is újra belehúztam.

HBN