Példaértékű a tinédzser lovas lány kitartása

Napjainkban a munka és a hobbi összeegyeztetése a legtöbb ember életében egy nehéz feladat, ezért is példamutató, amit Nagy Anett Ildikó, a hajdúböszörményi tinédzser elért az életében. A fiatal lány néhány hónap múlva fogja betölteni a tizennyolcadik életévét, azonban nem a szórakozás és a fiatalkori „csavargás” tölti ki a mindennapjait. Jelenleg egyszerre több mindennel foglalatoskodik: tanul, dolgozik és kedvenc hobbijának, a lovaglásnak él.

– Hároméves lehettem, amikor a nagyszüleim először lóra ültettek, azóta imádom a pacikat, eleinte szabadidőmben lovagoltam, majd később, mondhatni két éve díjugrató versenyekre járok. Eddig még csak a környező települések megmérettetésein indultam: Mikepércsen, Nyíregyházán, Folyáson, de a jövőben nagyobb versenyekre is szeretnék eljutni, a Pest környékén megrendezett regionális, országos díjugrató versenyekre – avatott be mindennapjaiba a hajdúböszörményi lány.

Munka tanulás mellett

Anett tizenöt éve lóháton ülve a legboldogabb, a nagyszülei gyermekkorában hátasokkal foglalkoztak, így került ő is közelebb a pacikhoz, amit azóta is köszön az őseinek. – Tanulás mellett napi szinten nem tudok a hátasokkal lenni, heti szinten foglalkozok velük, mert a sportedzői tanfolyam mellett kevesebb időm van, azonban ahogy meglesz az utolsó vizsgám, első utam a három lovamhoz fog vezetni – hangsúlyozta.

– Nemrégiben költöztünk el Hajdúböszörménybe, előtte Hajdúdorogon laktunk a családommal, így a pacik még Hajdúdorogon vannak, ezért sem tudok annyi időt tölteni velük, mint régen. Az álmom, hogy létrehozzak egy saját egyesületet, ahol gyerekeket, felnőtteket egyaránt megtaníthatok lovagolni, és lehetőségem nyíljon segíteni abban, hogy levetkőzzék félelmeiket. Három csodálatos lóval büszkélkedhetem: Titok, egy hároméves nonius kanca, Alkony, aki egy kétéves sportfélvér pej és végül, de nem utolsósorban Foltos, a pejtarka sportpóni, aki tízéves kora ellenére is versenyez. Ritka az a póni, amelyik versenyez, tudniillik, nagyon lusta, makacs állatok, viszont Foltos nem volt betörhetetlen – fűzte hozzá mosollyal az arcán Anett.

Edzői bizonyítvány

A tizenhét éves energiával teli lány mindene a lovaglás, imádja az állatokkal való együttműködést, nem esik nehezére az állatok tisztán tartása, etetése, örömét leli benne. Fiatal kora ellenére is sokan megkeresik, hiszen többen szeretnének megtanulni lovagolni, mint azt gondolnánk, egyszerűen termetükből adódóan félnek a hátasoktól, ehhez kérnek segítséget Anettől. – Ma még hobbiból tanítom a vendégeket a lovaglásra, viszont ahogy a kezemben tudhatom az edzői bizonyítványt, onnantól kezdve valódi edző szeretnék lenni. Tudod milyen, ha féltenek a szülők a „veszélyes” helyzetektől, édesanyám mindig is támogatott, édesapám eleinte nem szerette, hogy lovagolok, de idővel rájött, hogy ebben találom meg az igazi boldogságot – mondta.

Közös lovarda

– Természetesen nem könnyű összeegyeztetni a tennivalóimat, de bízom benne, a jövőben meg lesz ennek a gyümölcse. Sokszor kell a barátaimnak nemet mondani egy-egy találkozásra, mondhatni háttérbe szorulnak a családtagok, barátok, viszont mindvégig támogatnak, mert tudják, mindent megteszek, hogy több időm legyen rájuk is. Pillanatnyilag egy nyúltenyésztőben dolgozok, mellette tanulok a vizsgáimra, és minimum kétnaponta meglátogatom a paripákat, elvégzem az ottani teendőket, viszont nem bánom, hogy egyszerre ennyi mindent csinálok. Van egy barátnőm, aki hamarosan kezdeni fog az egyetemen, lovassportszervező szakon, és ha minden jól megy, akkor a jövőben szeretnénk egy közös lovardát, ami reméljük nem csak egy álom marad a sok közül – nyilatkozta végül.

Nagy Emese