Hobbiként kezdődött, majd az életformája lett az erőemelés

Fénykorában 15-20 ezer kalóriát vitt be a dolgos napokon idősebb Fekete László, aki leginkább Magyarország Legerősebb Embereként ismer a közvélemény. A 61 éves ősi születésű erősportoló aktív sportolói pályafutása alatt rengeteg erős ember versenyen indult, nem kevés dicsőséget hozva hazánknak.

Biológiai csoda

– Egy-egy ilyen versenyen hatalmas súlyokkal dolgozunk, az ember próbál odafigyelni, amikor végrehajtja a gyakorlatokat, de a versenyen ezeknél a súlyoknál bármi megtörténhet, ezt el kell fogadni – ismertette Fekete László, aki októberben Nagycserén szervezett egy három nemzetet felvonultató csapatviadalt.

– Ha jó az ember adottsága az remek alap, de mellette kőkeményen kell edzeni minimum napi 3-4 órát, ha valaki szeretne elérni ebben a sportágban valamit. Annak idején engem több orvos is vizsgált a világon, és mind azt mondta, hogy genetikai csoda vagyok. Én rátaláltam az erősportra, melyhez remekül passzol a felépítésem. Biztos vagyok benne, hogy Amerikában minimum 30 hasonló ember van, csak éppen valamilyen farmon dolgoznak, és közük sincs a sporthoz. Ahogy említettem mi edzünk, hiszen sok fiatal követi el azt a hibát, hogy lemennek a konditerembe és nekiállnak gyúrni, mert óriási karokat és hátat akarnak, mert az tetszik a lányoknak. Direkt mondtam a gyúrást, mert az nem edzés. Amennyiben nem hátráltatnak sérülések, folyamatosan tréningezünk egész évben, gyakorlatilag a versenyeken pihenjük ki magunkat, mert év közben sokkal keményebb munkát kell végezni – árulta el a magyar herkules.

Kézilabdázó volt

Fekete saját bevallása szerint sem gondolta eleinte, hogy majd az erős emberek sportja fogja meghatározni az életét, hiszen gyermekként a sport rengeteg válfaja érdekelte: birkózás, kézilabda, atlétika, melyekből számos érmet szerezett fiatalabb korában. Aztán úgy tűnt, a kézilabda jelenti majd számára az utat, már 14 évesen bekerült a Várpalota NB I/B.-s együttesébe. A katonaság után Dorogra igazolt, majd hobbistaként Visegrádon részt vett egy Toldi-versenyen, mely elindította az erősemberek sportja felé.

– Annak idején 1988-ban a világszövetség nálunk rendezte az egyik versenyét, és kérték a magyar sportvezetőktől, hogy legyen egy hazai induló is. Én akkor nyertem Toldi-versenyeket, megkerestek és Sallay András volt világbajnok magyar jégtáncos segítségével vettem fel velük a kapcsolatot. Már az első verseny után jelezték, hogy számítanának rám a további megmérettetéseken. A versenyzők eleinte csak mosolyogtak, azt hitték én csak show elemnek érkeztem és mindenben utolsó leszek. Odamentem 94 kilóval, míg a többiek 130-tól felfelé voltak. Ennek ellenére már az első alkalommal voltak olyan részeredményeim, ami előrevetítette, hogy ha komolyabban foglalkozom ezzel, komoly ellenfélre lelnek bennem.

Szerencsére ez később be is igazolódott, így gyorsan elfogadtak. A második versenyemen már teljes értékű versenyzőként kezelt az egész mezőny – elevenítette fel.

Nem kért a kokszból

Fekete 18 esztendeig vett részt a közvélemény számára erős emberek versenyeként ismert megmérettetéseken, majd megunva az egyenlőtlen feltételek, 2006-ban megalapította a saját szervezetét Világ Natúr Erős Emberek Szövetsége (World’s Natural Strongman Federation) néven, melynek immár 54 ország mintegy 10 ezer versenyzője a tagja. Azóta ennek a szervezetnek az égisze alatt rendez versenyeket, ahol az egyik legfontosabb kikötés, hogy csak legális teljesítményfokozókat lehet használni, hiszen a résztvevőket automatikusan doppingellenőrzésnek vetik alá, amelyet a Magyar Antidopping Csoport szakemberei végeznek el.

– Örülök neki, hogy így alakult, mert az első tíz évben nem voltam biztos benne, hogy jó lóra tettem, hiszen már rögtön az elején szemet szúrt, hogy a többiek kokszolnak rendesen. Nem csináltak titkot ebből, nekem is felajánlották, hogy használjam, de én nem kértem a szerekből. Így is tudtam nyerni, de azért okozott sok keserűséget is, amikor egy nem tiszta ellenfél például 5 kilóval tudott többet kinyomni nálam, és ezzel megfosztott egy dobogós helyezéstől. Én az egészséget és az életet választottam, az első két generációból már sokakat eltemettünk, a legtöbben 32-35 éves korukban mentek el. Most már a saját szervezetem dolgaival foglalkozom, két fiam, László és Miklós viszi tovább a hagyományt, többszörös világbajnokok, nagyon büszke vagyok rájuk. De jó szívvel gondolok vissza a teljes karrieremre is: négyszer jártam körbe a világot, minden földrészen voltam. Sok furcsasággal is találkoztam, eleinte például főleg Kínában és Japánban úgy tapogattak minket a helyiek, mint valami ufót, hiszen ők addig nem igazán láttak akkora darab embereket, mint amelyek mi voltunk – mosolygott a legerősebb magyar.

MSZ