Cannes-ból jelentjük: a filmek legalább olyan változatosak, mint az időjárás

Az egyik nap óriási vihar tombol és szakadó eső áztatja a fesztiválozókat, másik nap már nem győzünk a nap ellen védekezni a Cannes-i filmfesztiválon. Amilyen változékony az időjárás, olyan változatosak a filmek is, különösen a versenyen kívüli alkotások hoznak új színeket a felhozatalba. A versenyen kívüli szekció eddigi legjobb filmje Kirill Serebrennikov orosz színházi- és filmrendező Olivier Guez 2017-es azonos című regényén alapuló, Joseph Mengele eltűnése című alkotása, melynek cselekménye közvetlenül a háború után kezdődik, és Mengele (August Diehllel) Latin-Amerikában töltött éveit mutatja be, egészen a haláláig. A filmet a Cirko Film jóvoltából a hazai közönség is láthatja majd a mozikban.

A versenyen kívüli szekcióban volt látható Michel Angelo Corvino Splitsville című válási komédiája. A Corvino és forgatókönyvíró társa, Kyle Marvin által jegyzett romantikus komédiában az alkotópáros alakítja a két jóbarátot, akiknél egyszerre üt be a párkapcsolati válság és egyszerre látszik kicsúszni a lábuk alól a talaj. Bár nekem nem tetszett maradéktalanul, maga a poént poénra halmozó könnyedebb kikapcsolódás kifejezetten kellemes volt. A filmbeli feleségeket Dakota Johnson és Adria Arjona alakítják, akik nem csak a vásznon tündököltek, hanem a Debussy teremben rendezett premieren is, melyen a közönség rendkívül jól szórakozott, a vetítés után pedig hosszan ünnepelte az alkotókat.

Inkább izgalmakat ígért, mint nevetést Rebecca Zlotowski szintén versenyen kívül látható Vie privée című alkotása, melyben egy Franciaországban élő amerikai pszichiáternő (Jodie Foster) próbálja felderíteni mi okozhatta egyik páciense váratlan halálát. A rejtély elvezeti a pszichiáternőt saját élete rejtett traumáinak megoldásához is, hogy rendezni tudja viszonyát saját családjával.

Váró Kata Anna

Cannes, 2025. május 22.