2025.04.21. 16:01
Udvarlás bőséges vízzel: a tűző napon is bőrig áztak a debreceni lányok – fotókkal, videóval
Még a pántlikájukból is csavarni lehetett a rózsavizet. A Debreceni Népi Együttes legényei nem finomkodtak illatos parfümökkel: gondoskodtak arról, hogy a locsolkodás meghozza a termékenységet.
Locsolkodás Debrecenben, ahogy a hagyományhoz illik
Forrás: Czinege Melinda
Volt a világon egy kis kerekestelepi házikó, oldalában régi szekérkerék, ablakában a függöny meg-meglibbent, mögüle izgatottan leskelődtek a ifjú lánykák. A Debreceni Népi Együttes locsolkodásra készülő legényeit várták húsvéthétfő reggelén, és már serényen készülődtek a vendégváró asztalkával. Legyen rajta pogácsa, gomolya, sárga túró, egy tálca kupica és a legfontosabb: egy teli kancsó pálinka, különben lehervad a szomjas vendégek pirospozsgás mosolya.
Fotó: Czinege Melinda
Díszes ruháikat magukra öltötték, hajukba pántlikát fontak, majd az egyik lány – jól tudta, mi következik – megszólalt:
Tüstént ideérnek. Gyorsan a szárítókötelet, arra megy majd a vizes ruha!
– mondta, ám társa csak legyintett, mondván: messziről lehet majd hallani az érkező legényeket.
Hanem aztán hangos nótaszó közepette felsejlett a díszes társaság a távolban. Ám a menet egyszer csak megtorpant, a két ló pedig megtáltosodott. Hogy, hogy nem, kiderült, a szekér kereke a poros úton megcsavarodott, a petrencés rúd meg eltörött. A ló megindult, a szekér maradt.
A locsolkodó legényeket ez nem tántorította el. Ki-ki hegedűt és vonót, vizeskannát, vedret és szódásszifont a hóna alá csapva gyalogszerrel folytatta az útját a házikó felé, melynek kertjében a lányok népi viseletbe öltözve várták, hogy a jóvágású fiatalok bekéredzkedjenek.
A Debreceni Népi Együttes locsolkodása
Fotók: Czinege MelindaA vizesvödör beszélt helyettük
A legkisebb fiú előlépett, megpödörte bajusza helyét, megigazította napszemüvegét, és versbe foglalta fenyegetését. Hogy bizony a mögötte álló, tesztoszterontól szétcsattanó legények egy csepp vizet sem hagynak a kannákban. Aztán inkább a szavakkal, mint a vízzel fukarkodott:
Zöld erdőben piros tojás, ibolya, meg minden. Fogadjunk, ha ottan megállsz, eltalálunk innen
– mondta ízesen, és már lendültek is a vödrök, felcsaptak az éles sikolyok, és bizony, telibe találták a lányokat, de még a kamerások is kaptak belőle. Amazok pedig csak akkor bújtak elő a fák mögül, amikor már üres kongással koppant a kövön a kanna. Kis hímes tojásos kosarakkal, tálcányi koccintani valóval tértek vissza, amit a legények nem is utasítottak el.
Voltam már olyan húsvéton, ahol zene is szólt
– pirított oda az egyik legény a zenészeknek, akik tüstént a húrok közé csaptak, és hetedhétországra szóló tánc kerekedett.
Forrás: Czinege Melinda
El sem tudnák képzelni a húsvétot locsolkodás nélkül
Míg a jóllakatták a férfinépet, szóra bírtuk ifj. Hercz Vilmost, az egyesület egyik táncosát:
A locsolkodásra úgy készülünk, hogy mindenki magával hozza a saját főztjét, vagyis a pálinkáját. Ezt ugyebár vasárnap este már előkóstoljuk, hétfőn reggel pedig hatalmas lelkesedéssel, teli kannákkal megindulunk a lányos házakhoz
– mondta vidáman. Hozzátette, a hagyomány ápolásának óriási jelentősége van, mivel összekovácsolja a csapatot, egyúttal egy udvarlási formát is kifejez, így mindenki kiválaszthatja a jövendőbelijét. Vilmos számára a mindennapok része a hagyomány, rendszeresen hallgat népzenét, és néptáncol is. Éppen ezért fel sem merül benne, hogy húsvétkor ne induljon locsolni.
Hiába fáradt meg a szekér, a többi lányos háznál sem hervadhattak el a lányok. Ezért a lelkes öntözködő csapatot egy kevésbé autentikus, de jóval gyorsabb kisbusszal szállították az Ungvárikertbe, ahol megismételték a termékenységi rituálét. Majd visszatértek az Ótemető utcai főhadiszállásukra, ahol már a csereszekérrel folytatták útjukat.
Ha tetszett a beszámolónk, ajánljuk a húsvétvasárnapi hajdúnánási Locsoló Ünnepről szóló írásunkat is.
Ezek a cikkek is érdekelhetik:
