68 embert vittek el Nádudvarról

A megemlékezésen Maczik Erika polgármester a kommunista diktatúra áldozataira emlékező, február 25-i művelődési házbeli beszédében felvezette, hogy az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. 

Ki volt Kovács Béla? 

Kovács Béla (Patacs, 1908. április 20. – Pécs, 1959. június 21.) kisgazdapárti politikus, a Tildy Zoltán- és a Nagy Ferenc-kormány, majd Nagy Imre második és harmadik kormányának földművelésügyi minisztere volt. Mindvégig szemben állt a kommunistákkal, valódi parasztpolitikus volt. Nem volt hős alkat, mégis azzá vált, aki előtt fejet kell hajtanunk. Hős, a milliók közül. Kovács Béla nem akart hős lenni. Azok a nádudvariak sem akartak hősök lenni, akik származásuknál, vallásuknál, társadalmi helyzetüknél fogva, vagy csak úgy találomra az ÁVH fogdájában, kényszermunkatáborokban, börtönben vagy a Gulágon találták magukat. Szerencsésebbnek tartott helyzetnek számított a jogfosztás, a tulajdontól való teljes megfosztás és a megvetés.

A városvezető hangsúlyozta: Nádudvar nem felejti a történelmet, nem felejti a múlt szenvedéseit. Fontos, hogy minél többen megismerjék a múltat, amit nem eltörölni kell, hanem ismerni, érteni és tudatosan megélni. Mai világunkra vetítve a múlt eseményeinek tanulsága az, hogy minden pillanatban dolgoznunk kell a történelmi traumák feldolgozásáért és a jövő nemzedék számára szilárd értékrendet kell adnunk a jó döntések meghozatalához a magyarság fennmaradásának és a nemzet boldogulásának érdekében.

A kommunizmusnak közel 100 millió áldozata van világszerte

Az emléknap délelőttjén még Debrecenben mondott beszédet Lánczi Lajos, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Hajdú-Bihar Vármegyei Szervezetének vármegyei elnöke, aki bővebben is beszélt a kommunizmusról, amelynek becslések szerint közel százmillió áldozata van szerte a világban, ám a kommunista bűnök meg- és elítélése még napjainkban sem egyértelmű. A diktatúrájuk magyarországi időszakáról szóló összegzését követően idézte a Nobel-díjas orosz írónak, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicinnek a kommunistákról írott szavait osztotta meg az emlékezőkkel: 

Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellem-ellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”

Koszorúzással zárult a megemlékezés

A művelődési házban tartott megemlékezés folytatásaként a Kossuth téren a 2019-ben közadakozásból felavatott emlékműnél Nt. Őz Lajos reformárus esperes, vezető lelkipásztor osztotta meg a jelenlévőkkel a megemlékezés gondolatait. A szentírásból, az Újszövetségből, a pál apostolnak rómaiakhoz írt leveléből, annak 8. fejezetéből, a 28. vers első szakaszából való rövid igeverssel vezette fel beszédét:

Ez az igehely jól mutatja azt a kettőséget, amelyet a mai nap ad mindannyiunk számára. Egyik oldalról az 1990 előtti negyven év, amelynek következményeit – és a XX. század egyéb traumáinak nyomait - magukkal hordozzák az itt élők egyénileg, családilag, Nádudvaron egyházilag és települési szinten egyaránt. Kitekintésként Zimányi József Kárpátaljai lelkészt említette, aki a Sztálinhoz írt levele miatt megjárta gulágot, de ez nem törte meg, sőt ottani társaiban is ő tartotta a lelket. A nádudvari egyház lelkiekben és anyagiakban is megroppant az ’50-es években – mondta az esperes, hozzátéve, hogy a magyar parasztság amely ezen a településen is a bázisát adta a reformátusoknak szintén megroppant és ennek következményeit ma is érzik.

A megemlékezés zárásaként a helyi közélet képviselői, valamint az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetség nevében: vitéz Dombi Géza Zsigmond törzskapitány helyettes és vitéz Takács Gyula vitézihadnagy, illetve Lánczy Lajos, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Hajdú-Bihar Vármegyei Szervezetének vármegyei elnöke a helyezték el az emlékezés koszorúit, virágait.