2025.01.26. 20:00
Amikor a sofőr berúghat és az ötéves gyerek simán szaladgálhat a főúton
Régebben még sokkal lazább volt a közlekedés szabályozása, ha volt egyáltalán. A KRESZ történelmét elevenítettük fel régi írások segítségével.
Ma már természetesnek vesszük, ám volt idő, amikor még nem tarkították közlekedési táblák az utakat, és nem világították be jelzőlámpák a városokat. A forgalom növekedésével azonban indokolttá vált a KRESZ létrehozása és fejlődése. Erről adott ki az EduKRESZ hiánypótló közleményt, amely lépésről lépésre mutatja be, hogyan alakult ki mai közlekedési rendszerünk.

Forrás: Napló-archív
Mint írják, 1890-ben született az első olyan jogszabály Magyarországon, amely az egész ország területére érvényes közlekedési szabályokat tartalmazott. Ekkor még bal oldali közlekedést alkalmaztak, és előírták, hogy a királyi udvari, katonai, posta-, tűzoltó- és mentőjárműveknek elsőbbséget kell adni.
A KRESZ elsőként 1930. január 1-jén lépett hatályba hazánkban, ezzel megelőzve a mobilizációban akkor élen járó Nagy-Britanniát. A szabályozás előírta az autók kötelező műszaki vizsgáztatását, bevezette a rendszámtáblákat és a járművezetők képzését. Az 1950-es évekre a KRESZ már számos rendelkezést tartalmazott, ezekről az időkről régi megyei lapokból emeltünk ki példákat.
Így alakult Hajdú-Biharban a KRESZ
Ahogy a Hajdú-bihari Napló elődje, a Néplap 1953 decemberében írta, a népgazdaság fejlődésével együtt növekvő közúti forgalom, a közlekedési rend egyes eddigi szabályainak elavulása és a dolgozók érdekeinek fokozott védelme szükségessé tette a közlekedési rendészeti szabályok átdolgozását. Hozzátették, szükség volt erre azért is, mert az addigi KRESZ a „nem eléggé érthető fogalmazás miatt számtalanszor kétségek elé állította a közlekedőket”.
Érthetően határozza meg a járművezetők részére például az előzést. A régi rendelet szerint előzés után „haladéktalanul” vissza kellett térni az úttest jobboldalára, s e hirtelen elébevágásból balesetek származtak. Az új rendelet szerint úgy kell az út jobboldalára visszatérni, hogy ezáltal ne akadályozzák a megelőzött jármű forgalmát
– írja a lap.
Ekkor írták elő azt is, hogy 6 éven aluli gyermek főútvonalon csak szülői felügyelettel tartózkodhat. Valamint az autósok akkor még a piros jelzés ellenére kis ívben jobbra kanyarodhattak a kereszteződésben, ám ekkor a szabad jelzést kapott gyalogosoknak kellett figyelniük a zebrán.
Egy textílipari dolgozó olvasói levelében meg is fogalmazta aggodalmait a Néplap hasábjain. Utalt arra a kezdeményezésre, ami az olyan bódékat és épületeket eltávolítását célozta, melyek a keresztutcáknál voltak elhelyezve, s zavarták a vezetőket kilátásaikban:
– De nem így Debrecenben. Nem elég, hogy a Csapó és Vár utca sarkán ott trónol egy fabódé, még ráadásul odaépítettek egy ormótlan „téglavárat“, ami most már teljesen elzárja a látási lehetőséget a gépkocsivezetők elől – fogalmazott, hozzátéve, hiba volt, hogy az építési engedélyt kiadók nem vizsgálták meg.

Forrás: Napló-archív
Az 1950-es években már nagy hangsúlyt fektettek a közlekedési szabályok népszerűsítésére. A cél a dolgozók védelme volt. Az újságok hasábjain idomító jelleggel egyre sűrűbben jelentek meg a KRESZ-szel kapcsolatos írások. Íme egy kiragadott példa a Néplapból:
A város éli a maga lármás, lüktető életét. Mindenki siet, mindenki rohan, a gyalogjárók is, a járművekkel közlekedők is. A nagy forgalomban aránylag mégis ritkán fordul elő baleset. Mintha valami láthatatlan erő mozgatná, és óvná a járműveket, a gyalogosokat, hogy a rohanó, lüktető élet zajában senkinek ne történjen semmi baja. Ez a láthatatlan erő pedig nem más, mint a közúti közlekedés rendjének (KRESZ) betartása.
A száraz szabályismertetéssel szemben személyes történeteket is megosztottak az újságírók, amivel jobban beépítették a rendeleteket a köztudatba. Például így fogalmaz a Néplap 1955-ben:
A derecskei földművesszövetkezet korcsmája előtt tilos megállni, főleg azért, mert kettős útkanyarnál van. Kovács Sándor fuvarost ez egyáltalán nem zavarja. A ló, a szekér a korcsma előtt az útkanyarban őrizetlenül, ő pedig talán most »tankolja« a harmadik féldecit. Pedig a KRESZ nemcsak a gépjárművezetőknek tiltja vezetés közben az ivást, de minden jármű vezetőjének, így tehát a lovaskocsi hajtójának is
– számolt be a napilap újságírója.
Traffipax, mobiltelefon, roller
Az EduKRESZ szerint újabb mérföldkő volt 1972-ben a traffipax megjelenése. Habár a Napló már évekkel korábban beszámolt a sebességmérő csodaszerkezetről, amelyet sikeresen teszteltek, és a korai ’70-es években már a helyi rendőrség is beszerzett egyet az eszközből. Néhány évvel később pedig a sebességkorlátozást is bevezették.
Az európai szabványú közúti jelzőtáblákat 1993-ban vezették be, ekkortól vált kötelezővé minden ülésen a biztonsági öv használata is. A „mobil rádiótelefonok” megjelenésével 1998-ban betiltották azok használatát, ekkor már a közlekedésbiztonság volt a legfontosabb szempont a KRESZ-ben.
Fontos újítás volt 2010-ben a zéró tolerancia, ami teljes egészében megtiltotta az alkoholfogyasztást a sofőrök számára. Ezt a szigorítást egyébként különös módon több európai országban még a mai napig nem alkalmazzák.
A KRESZ-t tehát gyakran a technológiai újításokhoz, emberi szokásokhoz alkalmazkodva módosították. Ez várható 2025-től kezdve is, amikor az elektromos rollerek szabályozása is az Országgyűlés elé kerül.