Fekete humor a temetőből: vicces sírköveket hozott Debrecenbe Dósa Zoltán

Kicsit morbid, de annál szórakoztatóbb tárlattal nyitott új évet kedden a Tímárház. Dósa Zoltán székelyudvarhelyi pszichológus, egyetemi docens a Sírversek.Katasztrófaköltészet című könyvét mutatta be, melyben fekete humorral átitatott tréfás sírverseket fogott csokorba. A tárlatmegnyitón a kötettel, annak szerzőjével és a szöveges sírkövekkel is megismerkedhetett a közönség.

Dósa Zoltán a Debreceni Egyetemen doktorált, tanári pályája mellett ma is prózát ír, igaz, ahogy fogalmaz: megmaradt a kecskerímeknél. Hogy áldás vagy teher nem megfelelni másoknak, hasonló lehet, mint a négylevelű lóhere veszte: mindenki ezen különbözősége miatt őt tépi le – fogalmazott, amikor különös hobbijáról kérdezték. A szerző kitért arra is, hogy a magyar kultúrkörben gyakoriak a sírversek, elsősorban azonban szájról szájra terjednek, még a műfaj szülőföldjén, Székelyföldön is. Ezért is, és persze a kimondottan szellemes tartalom miatt számít kuriózumnak a több tucat felsorakoztatott plakett a Tímárház kiállítóterében.

Dósa Zoltán pszichológiai tanulmányai és kutatói munkája által azt tapasztalta, minden bánat és öröm abból fakad, hogy véges az életünk, így alakult ki az érzelmi életünk is, valamint a humor, mely oldja a halálfélelemmel járó feszültséget. Az alkotó példaként említette a Bukovinai székely nagycsaládokat az 1920-as években. Itt jellemzően kilenc-tíz gyermek született egy családba, de a korral járó betegségek és higiénés helyzet miatt jellemzően négy-öt gyermek élte csak meg a felnőttkort. – Az anyának ezekben az időkben lehetősége sem volt arra, hogy mélyen gyászoljon, mert ezzel elveszíthette volna a többi gyermekét is – magyarázta a szakember, aki szerint a gyerekek sem idegenkedtek még ekkor a haláltól: ebből is, születésből is, de még szeretkezésből is láttak bőven. Ma a halál pornográfiáját éljük – hangsúlyozta – mert popcornt majszolva nézzük rezzenéstelen arccal, ahogy a gépfegyverrel gyilkolásznak a filmekben.

A rövid kitekintő után a magyar irodalom sírverseiről beszélt. Szó volt Dsida Jenő önmagának írt sírverséről, Romhányi munkáiról, majd Zelk Zoltánról, aki politikai szerepvállalása miatt nyúlt végül az önirónia tollához a következőképpen: „Itt nyugszik Zelk Zoltán. Pártjelvény akadt a torkán.” A versekhez mindig kell egy jó poén – összegzett végül a Tímárház tárlatának kiállítója, akinek költeményeit barátja, Birton László vitte sírkövekre.

A megnyitó után a feliratokat szemlélve a Haon leszögezte: bár konkurencia a művészetben is akad, egyedisége miatt Dósa Zoltánnak és sírköveinek nem kell tartania holtversenytől.          

SZD