Kollégiumi szobák műtermeiben születik az alkotás a böszörményi művésztelepen

Hajdúböszörmény 59. alkalommal ad otthont a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek július 2. és 16. között. Ezúttal a helyi mezőgazdasági szakképző iskola kollégiumának első emeltét lakta be a 16 kiválasztott alkotó. A máskor diákoktól zsongó folyosón most elmélyült művészek járnak fel-alá, s a tanév során gyerekzajtól hangos szobák most fóliával körbebélelt alkotói helyszínekké alakultak át.

Az egymás mellett sorakozó „műhelyeket” Rácz Imre, a művésztelep vezetője mutatta meg nekünk szerda délután. Egyfajta intimitás volt a szobákat sorra járni, látni egy pillanatra az ajtók mögé zárt csodát. Kezet fogni ismert és elismert alkotókkal, közben felfedezni egy ideiglenesen belakott térben a sok évtizedes alkotói szokásokat. Fülnek kedves dallamok, kéz alá készített eszközök, festékpacák a leterített fólián, kávés pohár az asztal szélén – többek között ilyen képeket őrizhetnek a falak.

Míg sorra járjuk a művészek átmeneti otthonát, láthatjuk, hogy a táborban mindenki a saját projektjén dolgozik. Van, ahol világháborús emlékmű vagy a Hortobágy képe fogad, van, ahol grafikák, akvarellek köszönnek vissza a vásznakról, papírokról. Az átmeneti környezet inspiráló lehet a művészek számára – gondolhatjuk –, hiszen a szobákban egymást érik az újabb és újabb kész alkotások.

Először és sokadjára

A táborban új és régi résztvevők költöztek „egy fedél alá”. A művészek két alkotást készítenek zsűrizésre, a bírák pedig ez alapján egy alkotónak Káplár Miklós-díjat adományoznak, hármat pedig nívódíjjal köszöntenek. Az elismerést nyert alkotók a következő évi táborba azonnal beugrót nyernek. Tavaly a Káplár-díjat Ghyczy György festőművész kapta, a tábor indulásakor a művész alkotásaiból nyílt kiállítás a helyi művelődési házban. A díjazott művészek mellett a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Alapítvány kuratóriuma által kiválasztott alkotók vesznek részt a táborban.

Vdovkina Anastasia keramikusművész idén először látogatott Hajdúböszörménybe. A moszkvai születésű, most Kolozsváron élő művésszel magyarul válthattunk néhány szót. Anastasia nagyon örül annak, hogy a szervezett kirándulások révén megismerkedhetett az itteni kultúrával, bejárhatta Magyarország azon vidékét, ahol előtte sosem járt. De mint mondta, a munkához is megfelelő környezetre lelt.

– Csendes alkotó atmoszféra van itt. Sok az érdekes művész, sokat dolgoztam és tanultam is. Néztem a többiek munkáját, az új ötleteket adott nekem – osztotta meg tapasztalatait.

Ásztai Csaba Pomázról utazott Hajdúböszörménybe. Újra. A festőművész szinte a kezdetektől vesz részt művésztelepen, elmondása szerint ’65-ben, 17 éves korában járt itt először.

Premier előtt, a kulisszák mögött

Nemcsak a műhelytitkok intimitása volt ránk hatással, a beavatás izgalmát is megtapasztalhattuk. A művészek ugyanis nem csak a zsűrizésre szánt alkotásokat készítik el a táborban: kit mennyire kap el az ihlet, úgy ontja magából a műveket. A kész alkotások pedig kiállítás tárgyává lesznek. Olyan műhelymunkákat láttunk félkész, kész mivoltukban, amelyek a nagyérdeműt csak sokára gondolkodtathatnak majd el. A Partiumból érkezett Siska-Szabó Hajnalka festőművész szobájának is minden sarkában állt már egy-egy kész alkotás, s mint mondta, ezekből tárlatot nyit majd idővel. – Élményt gyűjtünk itt, feltöltődünk, aztán hónapokig ebből élünk – fogalmazott. A művész egyebek mellett a zeleméri csonkatornyot és a helyi templomot is megörökítette.

Megjelenik a helyi gondolkodás

Kalauzunk, Rácz Imre egyébként már öt éve felel a művésztelep vezetéséért, s mint mondta, a nagy múltú tábor immár olyan népszerűségnek örvend, hogy a legnagyobb problémát sok esetben a művészek kiválasztása okozza. Kérdésünkre kifejtette, hogy jellemzően a középgeneráció képviseltetheti magát itt, a kuratórium főként olyan művészek mellett voksol, akik már bizonyos módon sikert értek el a szakmában. A fiatal, feltörekvő generációnak a művésztelep cél, mintsem bemutatkozási lehetőség. Imre a tábor vezetése mellett maga is alkotással töltötte el az idejét, idén főként a fény tematikája foglalkoztatta, s mellette grafikákat készített. Elmondta, hogy bár adott a művészek számára a teljes elmélyüléshez a zárt műhely, az alkotók nem mindig húzódnak el: a kollégiumi szobák ajtaja sokszor nyitva áll a lakótársak előtt. Esténként a művészek szakmai előadásokat tartanak, amelyet jellemzően hosszú beszélgetések követnek.

BBI