Pedagógus, designer és marketinges is részt vett a Csokonai Színház legújabb alkotói projektjében

Ha a színpadon „szuperemberek” tesztelését látnánk, akik túlélik az 50 Celsius-fokos hőmérsékletet, gond nélkül fogyasztanak sós vizet, és a szervezetük másodpercek alatt legyőzi az összes kórt, ami a vezető halálokok között szerepel ma, valószínűleg legyintenénk. 

Ha azonban a jelenlegi helyzetünkből – a néhány éve szintén elképzelhetetlennek tűnő Covid-bezártságból és a szomszédos országban zajló háborúból – kiindulva egy család történetén keresztül évtizedről évtizedre építkezve haladunk egy esetleges jövő megismerése felé, már nem is tűnnek annyira távolinak a fent említettek. A Csokonai Színház drámapedagógusai (Gemza Melinda, Madák Zsuzsanna és Varga Nikolett) erre a jövőképalkotásra tettek kísérletet, amikor meghirdették a KözTér című programjukat.

Olyan civileket vártak kétheti, majd heti rendszerességgel megtartott foglalkozásaikra, akikkel közösen gondolkodhattak reményeikről és paráikról a jövőt illetően. Ez utóbbit Madák Zsuzsanna dramaturg, színész, rendező fogalmazta így meg múlt csütörtökön a Csokonai Irodalmi Laborban, ahol a csapat megmutatta, mire jutottak a négy hónap alatt.

Külön utakról 

A színházi alkotóműhelybe érkezett többek között pedagógus, informatikus, bábszínház művészeti vezetője, marketinges és designer. A nyílt foglalkozás kreativitást megmozgató közös játékkal indult, ami adott némi betekintést a közös alkalmak hangulatából. Jó, építő, motiváló energiát kapott, aki jelen volt. 

E néhány feladat alatt is megérezhető, hogy a csapat tagjai miért vették egyre komolyabban az idő mú­lásával az alkotóműhelyet, és miért fordult elő, hogy a gyermekük óvodai ballagása után, az államvizsgájuk előtti felkészülési véghajrában, vagy egy pedagógusként végigkoncentrált egész napos óvodai kirándulást követően is megjelentek a háromórás foglalkozáson. Az ilyen, hétköznapi teendőktől jócskán eltérő, kreatív erőket igénylő tevékenységnek és a csapatmunkának erős vonzása van. 

A folyamat volt a cél 

Mint kiderült, kezdetben nem volt cél, hogy a találkozások színpadi produktumot eredményezzenek. A Csokonai ifjúsági programot létrehozó Gemza Melinda elmondta, rég gondolkodnak rajta, hogyan lehetne bevonni a színházba a felnőtteket.

Kíváncsiak vagyunk azokra, akik megnézik az előadásainkat

– nyilatkozta. Majd szólt arról, hogy némelyik európai országban hagyománya van a közösségi színházcsinálásnak. Az efféle előadások egészen más nézői réteget vonzanak be a teátrumokba. 

A résztvevők néhány alkalom után, teljes egyetértésben döntöttek arról, hogy színpadra szánják munkájuk gyümölcsét. Madák Zsuzsa számára ekkor körvonalazódott az igazán nehéz és annál inspirálóbb feladat: a deszkákon, közönség előtt érvényes, dramaturgiailag is helytálló művet szőni a rengetegféle ötletből építkező és sok irányba elinduló történetszálakból. 

Szuperember a színen 

A fikció a 2012-ben Debrecenben született és sorsára hagyott Ábrahámról szól. A kisfiút egy homoszexuális pár fogadja örökbe. Iskolás korára elveszíti az agydaganatos nevelőanyját, aki a Covid, majd a háború miatt nem kap megfelelő kezelést. Főhősünk elhatározza: mindent magtanul, ami tudható az agy működéséről és a betegségek gyógyításáról. 
Közben újabb vírus sújtja a világot, melyről kiderül, bizonyos vércsoportúak jobban terjesztik, őket robotok által őrzött gettókba tömörítik, de nem csökken a fertőzöttség. A rovarokra gyanakodva kipusztítják a méheket, ami miatt több növény- és madárfaj tűnik el a Föld színéről. A klímaváltozás miatt luxuscikké válik a víz és az élelem. Ekkor kezdenek a tudósok a szuperember megalkotásába. Fizikailag megfelelő testet hoznak létre egy chip segítségével. Ám az empátia fejtörést okoz. Ennek eltörlését Ábrahám nem hagyja, s olyat tesz, ami milliók életét változtatja meg. Hogy mit, az a novemberi bemutatón kiderül.

HaBe