Látványmozik és művészi alkotások

A Top Gun: Maverick káprázatos premierje, a meglepetés tiszteletbeli Arany Pálma Tom Cruise-nak, az év egyik leglátványosabb filmjének még annál is látványosabb cannes-i debütálása a nagyvásznon, és az azt fogadó ováció itt csak pillanatnyi káprázat. Évek múltán is emlékszünk majd erre, de a fesztivál forgatagában mindig van valami, ami felülírja. Cannes egy pillanatra sem enged megállást, peregnek a versenyfilmek, és egymást váltják a hírességek a palota vörös szőnyegén. 

Bár rendre felmerül a kérdés, hogy miért kellenek ezek a nagyszabású premierek, mint a már említett Top Gun: Maverick, vagy korábban a Star Wars, A Karib-tenger kalózai, a Mad Max és még sorolhatnám, egy olyan fesztiválra, ahol a világ legnagyobb filmművészei versenyeznek, a fesztivál válasza évtizedek óta változatlan: ha nincsenek ezek a szuperprodukciók, akkor nincs művészfilmes verseny sem.

Ezek a látványmozik vonzzák a legnagyobb sztárokat és a legnagyobb médiafelhajtást, és ami a legfontosabb: a legnagyvonalúbb szponzorokat, akik nélkül nem telne a művészfilmes versenyre és arra az infrastruktúrára és vendéglátásra, amit az esemény megkíván. Cannes 20 millió euróra saccolt költségvetésének csak körülbelül fele érkezik állami támogatásból, sok múlik tehát a szponzorokon. Ami a versenyprogramot illeti, az eddig látott négy filmből egyértelműen az orosz Kirill Serebrennikov filmje, a Zhena Chaikovskogo/Tchaïkovsky’s Wife volt eddig a legemlékezetesebb. Az ellenzéki orosz rendező visszatérő vendége a fesztiválnak, már amikor éppen nem börtönben vagy házi őrizetben tartják az orosz hatóságok az ország vezetését bíráló megnyilatkozásai miatt.

A film kényes témát boncolgat, a híres zeneszerző, Csajkovszkij magánéletét, akiről talán kevésbé köztudott, hogy a saját neméhez vonzódott.

Serebrennikov alkotása arról szól, miként élte meg ezt az erről eleinte mit sem sejtő, őt rajongásig imádó fiatal felesége. 
Nem annyira a másságról vagy annak elfogadásáról értekezik az alkotó, sokkal inkább a nők helyzetéről a 19. század végének Oroszországában. A nők a férjeik útlevelébe voltak bejegyezve, egyedül nem utazhattak, nem szavazhattak és a válás, bár törvényesen engedélyezett volt, vallási és a már említett okokból mégsem volt olyan egyszerű. Csajkovszkij tragikus sorsú feleségének története egyedi látásmóddal, nyomasztóan erős képekben jelenik meg a vásznon.

Váró Kata Anna

(Cannes, 2022. május 20.)