2022.04.23. 10:26
Élet a régi Hortobágyon
Itt jött létre 1973-ban Magyarország első nemzeti parkja.
Hortobágyi család fogadja a megérkező csikóst a nagycsárdánál, 1909-ben | Forrás: Haranghy György-archív
Az ember nyomai már a fiatalabb kőkorszakból kimutathatók a Hortobágyon, ahol ma tartják a Szent György-napi kihajtási ünnepet. A község és a nemzeti park honlapjai szerint a környék a XIII–XV. században a mongol, tatár pusztítások, pestisvész, élelemhiány miatt elnéptelenedett. A területeket Debrecen vette birtokba zálogjogon. A magyar szürke tartása és lábon való értékesítése a külterjes, szilaj jószágtartás révén virágozhatott fel.
A hajdan növénygazdag Hortobágy 1855, a Tisza szabályozása után kiszáradt. A századforduló után a puszta egy részén Debrecen és polgárai gazdálkodtak. A tavaszi kiveréstől az őszi beszorulásig a heverő, nem fejt, nem igázott, csak a szaporítást szolgáló jószágokat tartották.
Élet a Hortobágyon
A legeltetést a 18. század közepéig nem szabályozták, később az állomány szaporodása miatt a legelőt járásokra osztották. A Debrecen tulajdonát képező pusztán 1774-ben 11 gulya-, 2 ökör-, 2 ménes- és 18 juhnyájjárás volt. Majd 1878-ban elrendelték: a házzal nem rendelkező, de adófizető, állandó debreceni lakos is kihajthat a közös legelőre 5 nagyjószágot vagy ennek megfelelő 25 juhot, a házzal és földdel rendelkezők pedig 9000 négyszögönként 8 nagyjószágot vagy 70 juhot. Végül már maximálták a kihajtható jószág számát: a földes gazdák, bármekkora volt a bérletük, 820 juhnál többet a pusztai közös legelőn nem tarthattak, csak ha a többletjószág után fűbért fizettek.
Napjaink fontos állomása 1973 is. Ekkor hozták létre hazánk első nemzeti parkját, a Hortobágyi Nemzeti Parkot, mely 1999 óta Kultúr-táj kategóriában a világörökség része.
Vass Attila
