Játék a kastélyban

2022.04.12. 12:59

Aki nem telegrafál, lehet, hogy pórul jár

Szerelmesek évődése, drámaírók zsenialitása a színen, szívből jövő nevetés a nézőtéren.

Forrás: Máthé András / Csokonai Színház

Ismerjük azt a típusú meglepetést, amikor minden jó szándék ellenére valami elcsúszik és a meglepő végül magasabbra húzza a szemöldökét, mint az eredetileg meglepni kívánt célszemély? Ilyen alaphelyzetből indul a Csokonai Színház nemrégiben bemutatott vígjátéka. Molnár Ferenc 1920-ban megjelent drámája, a Játék a kastélyban oly korba repít, amikor végtelen tisztelet, sőt rajongás övezte a színházi alkotókat. A népszerű drámaíró-páros Turai és Gál, előbbi unokaöccsével, Ádámmal érkezik egy reményteli éjjelen egy olaszországi hotelbe. Az ismertségnek köszönhetően könnyedén megkapják a szintén itt tartózkodó primadonna szobája melletti helyiséget. A kisasszony épp nincs ott, teli szívvel és nászajándékkal várja vőlegénye, az ifjú zeneszerző. Ádám egy operettet írt a művésznőnek, amely sikere esetén mindenki jövőjét fényesebbé tehetné.

 

Annie azonban nem egyedül érkezik haza a hajókirándulásról és a két szobát elválasztó ajtó kevésnek bizonyul, hogy megvédje e három férfit a mélységes csalódástól, a legfiatalabbat a teljes összeomlástól.

Forrás: Máthé András / Csokonai Színház


Előre hozott hangokon nevetünk

 

A darab egyik kreatív megoldása az a kifordított helyzet, amiben a színen nem a „lényegi” eseményt látjuk, az ugyanis a másik szobában történik. Az átszűrődő hangok azonban épp elegendőek, hogy megértsük Annie és az utána koslató híres színész, – nem mellékesen négy gyermeket nevelő apa – se veled, se nélküled viszonyát. A kapcsolat gyökereiről a drámaírók úgy fogalmaznak, hogy annak idején Almády segített a pályakezdő színésznőnek a „helyes lélegzetvétel megtanulásában” és „előre hozta a hangját”, de a jelek szerint nem egészen veszett a múlt homályába a tanórák minden érzelme, még ha a bálvány – bálványozott szerepek ki is cserélődtek azóta.

 

Az idézett poénhoz hasonlóból számos dicséri még Molnár Ferenc zsenialitását a két és fél órás darab során, illetve megmutatja, mennyire otthon volt a kor legnépszerűbb hazai drámaírója a színházban. És a szerelmi kapcsolatokban. Három felesége volt, közülük kettő, ünnepelt színésznő, Fedák Sári, illetve Darvas Lili. Ezek tudatában még színesebb kép bontakozhat ki a nézők bensőjében a szerzőről egy-egy, a színmű alatt elhangzó, de a színfalakon túlnyúló életbölcsesség hallatán: „Nőt tilos meglepni. Mindig telegrafálni kell!” vagy „Nem szabad a legjobbat akarni, elég a jó is.”

 

Az ajtó egyik és másik oldalán is forró a levegő, itt a dühtől, ott a bujaságtól. A közönség a három meglepni szándékozó férfi fájó reakcióin nevet. Meg persze a valóságban elképzelhetetlen szerelmes hasonlatokon, túlzó érzelemkifejezésen, amit hall.

 

A konfliktus megoldása Turai kezében van, pontosabban a fejében. Kiderül, nem csak drámaírónak nagyszerű, hanem rendezőnek is, tehetségével és határozott személyiségével elsimítja a bajokat. Boldogra írja a zűrös történet végét.

Forrás: Máthé András / Csokonai Színház


Turai, a csendes hős

 

A színmű szereplőgárdája remekül válogatott, élvezetes a játékuk, hitelesen hozzák a karakterüket. Nem lóg ki senki, hasonlóan színvonalas a munkájuk. Mészáros Ibolyát azért emelem ki mégis, mert véleményem szerint ő fejlődött a legtöbbet az utóbbi néhány évben a színen. Megérett erre a szerepre, mert bár a darab könnyed szórakozást, kellemes estét ígér, a szereplőknek sok energiát kell fordítani abba, hogy igaznak érezhessük, amit látunk. Csak akkor tudunk ugyanis hiánytalan színházélménnyel távozni. S csak akkor tudunk szívből nevetni a poénokon, ha nem olcsók. A rengeteg humor sok lehetőséget nyit arra, hogy elcsússzanak a játszók, túlzásba essenek, filléres eszközökön túlzó mimikán, kirívó hangsúlyokon vegyék meg a nézők nevetését, de mindannyian mértéktartóak, ehhez komoly koncentrációra van szükség. A legnehezebb dolga talán a primadonnát alakítónak van, hisz neki a szerepe szerint is számos arcot, olykor mesterkélt reakciókat kell hoznia, de dicséretesen táncol e kötélen, nem billen el.

 

Mercs Jánosnak, a mű főszereplőjének szintén nagyon erős a jelenléte. Izgalmas, összetett személyiségű zsenit formál meg, akivel mindenki szívesen azonosul. Ő a hős, aki csendben kihúzza a csapatot egy kilátástalan helyzetből, úgy hogy mindenkit csak annyira avat be, amennyire az őt érinti.

 

Kevés olyan lelkiállapotot tudok, amelyben lévő nézőnek ne tudnám szívből ajánlani a Játék a kastélyban című előadást. A humor ugyanis szinte mindenre gyógyír. A szórakozásra, minőségi időtöltésre pedig jó lehetőség e dráma.

 

HaBe

 

Alkotók:

Annie - Mészáros Ibolya; Turai - Mercs János; Gál - Takács Dániel; Ádám - Gelányi Bence;

Almády - Kiss Gergely Máté; Titkár - Pálóczi Bence; Lakáj - Steuer Tibor


Rendező - Keszég László; Rendezőasszisztens - Sóvágó Csaba; Jelmeztervező - Szűcs Edit

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában