A hagyomány életben tartása a cél

A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának néprajzi szakhetén kiállítások és szakmai előadások várták a tanszék oktatóit és hallgatóit. Zárásként az MTA DAB Székházban a népviselet napjához kapcsolódva Viselet és népmese címmel tartottak konferenciát. 

– Két gyönyörű műfajról van szó, amely az ember életét oly formában színesíti, hogy nem a nehézségeket, hanem életünk legszebb részeit tárja elénk a folklórból és a díszítő művészetből – fogalmazott dr. Cservenyák László, az MTA DAB Néprajzi Munkacsoport elnöke. – Ez a néprajztudomány egyik legszebb része. A viselet és a népmese fogalmát párhuzamba állíthatjuk a férfi és nő szellemi párharcával, egymáshoz való kötődésével. Egy nőnek sok mindent kell viselnie magán, aztán elviselni egy férfi embertől, valamint a gyermekáldással kapcsolatban. 

A szakember rámutatott: a várandós nőkre szokták azt mondani, hogy viselős. A másik oldalon ott állnak a férfiak, akik a legjobb mesemondók, hiszen számtalan mesét kell egy nőnek elmondaniuk ahhoz, hogy meg tudják hódítani. A régi időkben egy parasztembernek 22 kilométert kellett megtennie egy hold föld megműveléséhez. A népi gazdálkodás bámulatos megjelenési formája a viselet. 

Mint elhangzott, a paraszti életet összefüggéseiben kell vizsgálni mindig: ahol magasabb volt a föld aranykorona-értéke, ez megmutatkozott a használati eszközökben és a viseletekben is. Tulajdonképpen a társadalmi jólét tükröződött az öltözékekben. Hogyan kapcsolódik ehhez a népmese? A társadalmi életnek voltak olyan eseményei, amikor mesemondók is előállhattak, és megcsillogtathatták a tehetségüket, így szórakoztatva a közönséget. 

Panyiczki-Berényi Viktória