Lélekmozi

2022.01.20. 20:00

„Sufnituninggal” tarolt a debreceni alkotó filmje

Hajdu Szabolcs saját bevallása szerint igazából nem tartja magát filmrendezőnek.

Hajdu Szabolcs az Ernelláék Farkaséknál című film főszerepében

Hajdu Szabolcs az Ernelláék Farkaséknál című film főszerepében

Hajdu Szabolcsot látta vendégül nemrégiben az Apolló mozi eseménysorozata, amely górcső alá helyezi a kortárs magyar filmek által megjelenített társadalmi problémákat és szociális viszonyrendszereket. A Lélekmozi Filmklub állandó házigazdája, Kovács Gellért Filmszerész az Ernelláék Farkaséknál című, díjnyertes Hajdu-film levetítése után többek között arról beszélgetett a debreceni rendezővel, hogy valójában miért is nem tekinti magát rendezőnek...

 

Akár egy dzsessz-sztenderd


Az Ernelláék Farkaséknál színházi díszletek között és a mozi atmoszférájában egyaránt értékes jelentésekkel átitatott, gondolatébresztő közeget teremt. Kérdésre azonban Hajdu Szabolcs elárulta, azt ajánlja az újdonsült nézőknek, hogy elsőként színdarabként tekintsék meg a történetet. – A film egy konzerv változat, egy lenyomat, ami optimális, de nem feltétlenül a legjobb. A színház más, mert ott minden alkalommal újrajátszom és a közönséggel együtt újraírom, újrateremtem. A szűk terű színháznál nagyon sokat számít a közönség jelenléte és reakciója – hangsúlyozta, majd hozzátette, nagyobb térben már nem érezni a nézőtérről érkező energiát. 

A színházban egy tanulási folyamat részesei vagyunk, hiszen a szereplők folyamatosan változnak és új dimenziókkal gazdagítják a darabot. Olyan, mint egy zenemű, egy dzsessz sztenderd: sokféleképpen lehet játszani, és mindig más jön ki belőle

– fejtette ki az alkotó, aki bár Karlovy Varyban rendezőként és filmszínészként aratott nemzetközi sikert, mégsem tartja magát igazán egyiknek sem. – Többek között azért sem tartom magamat igazán rendezőnek – ha már valaminek, akkor színésznek, és azon belül is színházi színésznek –, mert a „színpadon levés” az egyetlen pillanat, amikor önfeledt tudok lenni, amikor tényleg megfeledkezek mindenről. Nincs az a fajta kontroll, felelősségérzet, ami rendezőként mindenképpen jelen van – világított rá.


A felnőtté válás iskolája


– Hogyan lettél ilyen hűtlen a filmekhez? – szegezte a kérdést Hajdu Szabolcsnak a beszélgetés ezen pontján Kovács Gellért Filmszerész, joggal, hiszen a közönség elsősorban filmrendezőként aposztrofálja az alkotót. – Színházi ember vagyok, mindig is fontosabb volt a színház. A filmhez való affinitás és vonzódás – az, hogy viszonylag kevés erőlködéssel tudom használni a mozgókép nyelvét – egy váratlan készség volt számomra – vallotta be Hajdu Szabolcs, aki gyermekszínészként kezdett színjátszással foglalkozni az Alföld Gyermekszínpadon, és legelső alkalommal lakásszínházi előadást is itt, a cívisvárosban rendezett. Mint mondta, filmrendező szakra végül azért jelentkezett, mert miután Debrecenben, majd a fővárosi független színházak világában is „kimaxolta” a színpadot, elfogytak az új ingerek. – A filmrendező szakon váratlanul beütött, hogy képes vagyok saját dolgot csinálni, autonóm módon megfogalmazni gondolatokat, és ami nagyon fontos, hogy nem tudok kibújni az alól, hogy mindezt felvállaljam. Színészként sok mindent rá lehet fogni a rendezőre, a szerzőre, a partnerekre, de filmrendezőként enyém a felelősség. Tulajdonképpen a felnőtté válás iskolája volt a filmrendezővé válás. Nekem ez egy olyan hobbi, amiben ott van az emberi fejlődés lehetősége is.

Török-Illyés Orsolya az Ernelláék Farkaséknál című filmben, Eszter szerepében


Filmforgatás home office-ban


Hajdu Szabolcs legtöbb filmje nagy költségvetésű, nemzetközi koprodukciós alkotás. A megszokott több száz millió forintos büdzsékhez képest azonban az Ernelláék Farkaséknál mindössze másfél millió forintos kerete szinte a mai napig „értelmezhetetlennek” tűnik a rendező számára. A saját zsebből finanszírozott film ugyanakkor sok más szempontból is kilóg a sorból. Mindössze két hét alatt készült nem kevesebb, mint tizenhárom operatőr közreműködésével, akik közül tizenketten a Hajdu Szabolcs fémjelezte osztályból kerültek ki a Metropolitan Egyetemről. A forgatás Hajduék saját lakásában zajlott, és a premiert is itt tartották: mozivá alakították a családi fészket, s a forgatókönyv lapjaiba csomagolt popcornnal kínálták a meghívottakat, akik között barátok és újságírók is akadtak.  – Már el is felejtettem, mi az a sufnituning – jegyezte meg mosolyogva. – Úgy voltunk vele, ha jól sikerül a film, akkor mindenképpen nyerünk, viszont ellenkező esetben nem veszítünk vele sokat. Végül már azon a napon, amikor Karlovy Varyban megnyertük a fődíjat, a huszonötszörösét hozta vissza.


Életszaga van


– A filmben felbukkanó témák minden családban jelen vannak. Mindenki megéli ezeket, hiszen nem sokban különbözünk egymástól, ugyanazok az ingerek érnek. Kiderült, hogy ez nem csak Magyarországon van így, mert a külföldi nézők is ugyanazokon a poénokon röhögtek fel, ugyanúgy reagáltak – folytatta Hajdu Szabolcs, majd rámutatott, hogy témaválasztáskor a szerző nagyon könnyen becsaphatja magát. – Sokszor ugyanis mindent kiszorítanak az internet világának „divatos” témái, mert az ember hajlamos elhinni, hogy az adott korban azok a legfontosabbak, és az emberek leginkább azokról szeretnek beszélni. Viszont mindeközben folyamatosan zajlik körülöttünk a hétköznapi élet: meg kell küzdenünk az egyéni problémákkal és a szorongással, amely ezekből fakad, legyen szó akár partnerkapcsolatról, gyermeknevelésről, barátságról vagy munkáról. Elhatároztuk, hogy ezekre a privát ügyekre fogjuk helyezni a hangsúlyt. Kiderült, hogy a nézőnek minden jelenet és sokszor minden mondat nagyon fontos, mert viszonylag biztonságos pozícióból, egy moziteremben vagy egy színházi székben ülve, pár lépés távolságból azt veszi észre, hogy a saját életének a jelenetei pörögnek előtte. Ilyenkor elgondolkodik, hogy ő vagy a partnere ezekben a helyzetekben miként reagálna. Ez az élmény gondolatokat ébreszt benne, és lehet, hogy egyszer csak derengeni kezd számára valamiféle megoldás. Ezt természetesen nem én tárom elé, a megoldás mindig a nézőben születik meg a látottak alapján – szögezte le.


Hamarosan elkészül a trilógia


Hajdu Szabolcs nemrégiben főszerepet vállalt egy szlovák és egy cseh filmprodukcióban, amelyekben meglepetésre eredeti nyelven szólal meg. A debreceni filmes ráadásul maga vállalta a kihívást, hiszen a szlovák film készítői először szinkronizálással tervezték áthidalni a nyelvi kérdést. Kovács Gellért Filmszerész érdeklődésére a színész mosolyogva megjegyezte, ezek után már nem volt akkora próbatétel mindezt csehül is végigcsinálni, bár okozott némi fejtörést, hogy tartalmilag csak a saját szövegét értette, azt már nem nagyon tudta, hogy színész partnerei mit is mondanak… A két film még nem került mozikba, a szlovák nézők azonban az előzetes elképzelések szerint még idén meghallhatják, ahogy Hajdu Szabolcs hangja felcsendül az anyanyelvükön.


Talán nem sokan tudják, hogy az Ernelláék Farkaséknál című film egy trilógia része, melyet a nemrégiben leforgatott Kálmán-nap és a tavasszal készülő Egy százalék indián tesz majd teljessé. Arról, hogy a magyar nyelvű, szlovák-svájci-amerikai koprodukciók termékeként moziba kerülő alkotásokat mikor láthatjuk, a rendező egyelőre nem tudott részleteket elárulni, de azt kikötötte, hogy a premiereket mindenképpen filmszínházban tervezik megvalósítani. – A megjelenéssel kapcsolatban még nincs koncepció, de remélem, a járvány már „hagy levegőt venni” – fogalmazott Hajdu Szabolcs a beszélgetés végén.

 

VTN

 


 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában