Lengyel Nobel-díjast adtak ki magyarul

Csaknem száz éve, 1924-ben Lengyelországban jelent meg W. S. Reymont Lázadás című könyve. A szerző – Sienkiewicz után – másodjára kapott irodalmi Nobel-díjat a lengyel írók közül a négykötetes Parasztok című regényéért 1924-ben, halála előtt egy évvel. A Lázadás magyarul eddig nem volt elérhető, néhány hete a Waclaw Felczak Alapítvány gondozásában adták ki D. Molnár István fordításában. 

Mint a könyv bevezetőjében olvasható, a Lázadás a mesét és az utópiát egyesítő, a szerző korában újdonságot jelentő alkotás volt, melyben az egyetlen, a nemesi udvarban szinte állatként megtűrt, szerencsétlen sorsú torz fiú kivételével állatok lázadnak fel a velük rosszul bánó földbirtokosi család ellen. A regény üzenete általános érvényű, de szerzője le sem tagadhatná, hogy példáit saját hazájából és a kelet-közép-európai régióból meríti. 

Másféle forradalmak 

D. Molnár István a bevezetőben úgy fogalmaz: – A terror és a szovjet megszállás elleni 1956-os forradalom 65. évfordulóján nem feledkezhetünk meg arról, hogy vannak másféle, a nemzet történelmében maradandó értéknek számító forradalmak is. A Lázadás – szerzője éleslátását tekintve – Kipling, a Biblia és Orwell meglepő egyesítése. Az állatok lázadásáról, a hatalmi elitekről és a forradalom mechanizmusairól szól, a Kivonulás Könyve stilisztikai retorikájával feldíszítve. Példázat, amely metafizikai mélységével felülmúlja az orwelli Állatfarmot. 

Reymont az első novelláit Krosnovából küldte a varsói liberális Prawdába és a nemzeti demokrata Glosba. 1893-ban Varsóba költözött. 1899-ben vasúti balesetet szenvedett, ezért élete végéig kártérítést kapott. Irodalmi munkássága révén is egyre jobb anyagi körülmények közé került. Többször járt Olaszországban és Franciaországban. 1919-től 1920-ig az Amerikai Egyesült Államokban is élt. Az első világháború után a Kolaczkowo nevű kis tanyát megvásárolta, s ott élt élete végéig. Varsóban halt meg 1925-ben. 

SZD