Világhírű magyar fotósokról diskuráltak a Modemben

A Párizsi absztraktok kiállításhoz kapcsolódva havonta szervez egy-egy programnapot a Modem azért, hogy a látogatóink még jobban beleláthassanak az 1930-as évek párizsi miliőjébe és kulturális életébe. Szombaton Világhírű magyarok külföldön címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést, melynek fókuszában többek között magyar származású fotósok élete és az Abstraction-Création magyar tagjai álltak.

Mészáros Flóra művészettörténész, a kiállítás kurátora vezette a beszélgetést, melyben Baki Péter fotó-, és művészettörténész és Bánki Ákos képzőművész vettek részt.

A kurátor elöljáróban tudatta, a kiállításon öt olyan magyar alkotóval találkozhatunk, akik magyar származásúak és igen nagy hírnévre tette szert az Abstraction-Création közösségében. Köztük a legismertebb Moholy-Nagy László, aki 1932-ben csatlakozott ehhez a csoportosuláshoz, ő volt az első, akit hivatalosan meghívott tagjai közé a több mint húsz nemzetet számláló társaság. Moholy mellett Beöthy István, Réth Alfréd, Martyn Ferenc és Tihanyi Lajos szerepéről is szót ejtett. Mészáros Flóra hangsúlyozta, a kiállításnak az egyik fő célja az volt, hogy magyar fotósok – André Kertész, Brassai, Alexandre Trauner – művein keresztül a közönség láthassa azt is, hogy milyen volt a 20-as, 30-as évek világa.

Baki Péter fotó-, és művészettörténész többek között arról beszélt, Kertész, Brassai, Moholy egy generációt képviseltek, az első világháború mindegyiküknek sorsdöntő fordulat volt, André Kertész és Moholy-Nagy László önkéntesen vonultak be a háborúba. Előbbi meg is sérült, Esztergomban két évig ápolták, ott kezdett el a fotográfiával úgy foglalkozni, hogy az absztrakciót is bevonta. Moholy akkoriban inkább költőnek gondolta magát, mintsem fotográfusnak, később Németországban vonta be a fotográfiát a művészetébe, Brassai pedig a először a festészetet érezte magáénak.

Kertész karrierje nehezen indult be Párizsban, míg Brassai 1933-ban az Éjszakai Párizs sorozatával óriási sikerre tett szert.

A történész úgy fogalmazott, fényképezni Kertész tudott a legjobban, Moholyt főként a fény és a fényérzékeny anyagok kapcsolata érdekelte, nem a technikai apparátus. Mint mondta, Brassai nagyvonalúan kezelte a technikát, az Éjszakai Párizs felvételekor a sávokban az expozíciós idő kiszámítása egy cigaretta elszívásának időtartamára épült. Leszögezte, mindhármuk pályája a világhírnév felé vezetett.

Bánki Ákos képzőművész arról is beszélt, a kortárs absztrakt alkotóknak mit jelent az Abstraction-Création.

KD