Az irodalom közös remény, az olvasás biztos menedék: megnyílt az Ünnepi Könyvhét Debrecenben

A Könyvvel könnyebb mottójú 92. Ünnepi Könyvhét megnyitóján Puskás István alpolgármester köszöntötte az irodalom szerelmeseit szerdán Debrecenben, a Csapó utcai sétálóövezetben. Beszédében megjegyezte, az esemény célja, hogy debreceniként még inkább tudatosítsuk magunkban azt, hogy mennyire fontos a városunk életének az irodalom, a kötet-, a könyvgyártás és a kereskedelem. – Egy szempontrendszer szerint az író feladata az volna, hogy tábortűz mellett elzümmöghető ragrímes csasztuskákban hívja fel a figyelmet aktuális problémákra: klímaváltozás, korrupció, parkolási mizériák – és ne mérgezze a levegőt személyes, netán univerzális filozófiai mániákkal, hanem kizárólag az egyszerű nép ideológiai felvilágosításán és érzékenyítésén buzgólkodjon – jegyezte meg Garaczi László író, majd kihangsúlyozta,

az irodalom beszélgetés a hagyományról, az idő folyásáról, közös emlékezés és remény.

– Tagadhatatlan, hogy az olvasás kívülről nézve bűnösen passzív tevékenységnek tűnik: ül az ember mozdulatlan egy könyv fölött, és lényegében nem csinál semmit. Nem vesz részt az élet versengésében és vigasságában, haszontalan léhűtő, miközben körülötte minden a cselekvésről, a hatékonyságról és a harcról szól. Aki könyvek között él, pontosan tudja, hogy ennek az ellenkezője igaz, amikor olvasunk, nagyon élünk. Minden olvasó embernek vannak titkos barátai és emlékei: írók, könyvek, hősök, helyzetek, mondatok és atmoszférák. Ha elunja a világi vásárt, a hivatalok packázásait, biztos menedékként várja a könyvek világa – fűzte hozzá.

Olvasói érdekek

Leszögezte, az olvasás a látszattal ellentétben nem magányos tevékenység, de még az írás sem az.

Amikor reggelente odaülök az íróasztalhoz, nem vagyok egyedül. Tele a szoba ismerőssel, baráttal, kollégával, rutinosan veszik fel a beszélgetés elejtett fonalát. Az írás virtuálisan jelenlévő elődök és kortársak által felvetett témák, történetek, problémák, módszerek közös továbbgondolása, a szintén mindig jelenlévő olvasó segítségével

– hangsúlyozta. Majd folytatta azzal, hogy a könyv nem szavazócédula, az író nem agitátor, a vers nem parlamenti felszólalás, a kritikus nem kampányfőnök. – Az írók írjanak arról, amiről akarnak, és úgy, ahogy jónak látják – ez szerintem az olvasók érdeke is. A művészet morálja a minőség, a független képzelet szabadsága. Kínosan értelmetlenek a több oldalról jövő befolyásolási kísérletek. Történelmi példákból tudjuk, az írókat el lehet hallgattatni, könyveket be lehet zúzni, de tudjuk azt is, hogy az irodalmat, a költészetet nem lehet irányítani vagy betiltani – mivel ez az ember legsajátabb önkifejezése – nyomatékosított az író.

Székely írásbeliség, szellemiség legjava

A Partium Ház is részt vesz a könyvsorozaton, ugyanis küldetései közé tartozik, hogy Magyarországon felmutassa a külhoni magyar kulturális értékeket, ezek között pedig még mindig első helyen van a könyv, az irodalom – fogalmazott a Naplónak Stanik István, a debreceni Partium Ház vezetője, aki megjegyezte, a mostani rendezvényen két nagy könyvsorozatot mutatnak be. – Többek között megismerhetik az érdeklődők a 100 kötetesre tervezett Székely Könyvtár c. könyvsorozatot, amelyből eddig 95 kötet látott napvilágot, a fennmaradó 5 könyv pedig még ebben az évben meg fog jelenni. A sorozat a székelység múltjával és jelenével foglalkozva székely-magyar öntudatunk megerősödését segíti elő úgy, hogy az egyetemesség igényével mutatja fel a régió irodalmi-kulturális értékeit, miközben a sorozatban megjelent művek élvezetes olvasmányul is szolgálnak – mondta. Továbbá kiemelte A Kárpát-medence nagy mesekönyvét, mint kuriózumot, ugyanis az elmúlt 10-20 évben nem jelent meg hasonló kiadvány.

NE