Már két évtizede gyűlnek az alkotások a létavértesi művésztelepen

A művésztelepen készült legmeghatározóbb művekből tervek szerint állandó kiállítás készül majd.

Művésztelep Létavértesen

Fotó: Kovács Péter

Termékeny időszak volt a kétezres évek eleje hazánkban a művésztelepek szempontjából: akkoriban sok település döntött úgy, hogy a képzőművészetek szerelmeseinek nyári találkozási lehetőséget biztosít. A sorból akkor Létavértes sem maradt el, sőt, a városban napjainkban is – a mindenkori képviselő-testület támogatásával – él a hagyomány.

A jubileum kapcsán Máté Józseffel, a művésztelep szellemi elindítójával beszélgettünk. Festmények, grafikák, textilek és fotók – néhány mű, ami biztosan született már Létavértesen.

A telep működése óta több mint négyszáz alkotás gyűlt össze,

ezeknek egy része intézményekben van, többet ajándékba is adtunk, egyebek mellett egykori magyar és román miniszterelnökök is kaptak alkotást a művésztelep anyagából. A legmeghatározóbb műveket megtartjuk, és a tervek szerint egy állandó kiállításon kapnak majd helyet – mondta.

A szervezők célja a fiatal, pályakezdő művészek bevonása. – Megkeressük a főiskolákat és az egyetemeket, hogy a potenciális érdeklődők megtaláljanak bennünket. A telepen lehetőség van arra, hogy tanuljunk egymástól. Sokszor nem is kell megbeszélni, egyszerűen elleshetjük egymástól a technikai megoldásokat – fűzte hozzá.

Az idei táborban – a járványhelyzet miatt – csak nyolc résztvevő alkot vasárnapig; hétfőn délelőtt indulnak majd haza.

Megtudtuk, hogy a kezdetekben 20-30-as létszámmal, a Partiumból és Belgiumból is érkező művészekkel indult a tábor, de többtucatnyi neves, hazai alkotó is megfordult már a telepen a húsz év alatt. Mindannyian szállás és étkezés fejében az elkészült műveiket hagyják maguk után.

Szabadon szálló képzelet

Tematika vagy technika sosem korlátozza a művészek fantáziáját. A telepen tett látogatásunkkor tapasztalhattuk, hogy vannak, akik társaságban, vannak, akik magányosan, sőt olyanok is akadnak, akik a kisváros bizonyos helyszínére kitelepülve töltik meg a rendelkezésükre álló fehér felületet.

– Főként grafikákat készítek és azokat is A/4-es méretben. A nyáron már voltam Derecskén egy hasonló táborban, ahol úgy gondolom, kiléptem a komfortzónámból, de erre rátett még egy lapáttal a létavértesi telep, hiszen itt most olajfestékkel próbálkozom. Azt gondolom, hogy a művészek az évek előrehaladtával már nem is csak az alkotásra, hanem inkább az elmélyülésre koncentrálnak – osztotta meg gondolatait Fehér Csaba.

Benkóczy Péter olaj- és gázipari mérnök, aki gyerekkorában nagyon szeretett festeni, és mintegy negyven év kihagyás után talált vissza a művészetekhez.

– A vágy mindig bennem volt, majd egyszer a feleségemtől kaptam egy akvarellkészletet, ami visszavezetett az alkotás útjára. Művésztelepekre jutottam el, Erdélyben találkoztam nagyra becsült mesteremmel, Gonda Zoltánnal, ő invitált Létavértesre sok évvel ezelőtt.