Ma 660 éve város Debrecen – elmeséljük a történetet

Nagy Lajos király Váradon 1361. április 15-én adományozott bíráskodási kiváltságot Debrecen polgárainak, mert azok szolgálatokat tettek neki és apjának, Károly Róbertnek. Az adományt azonban egyszerű pátens és nem kiváltságlevél (privilégium) formában állította ki, ezért a település földbirtokosa, Debreceni Dózsa unokája, István az okiratot alig két hónappal később – június 14-én – bemutatta az uralkodónak és kérte, hogy azt privilégiummal erősítse meg. Ez a korban szokásos módon történt, azaz a korábbi oklevél szövegét a kancellárián teljes terjedelmében bemásolták az új adománylevélbe. Az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában ez a hiteles átírást is tartalmazó, 1361. június 14-én kiadott oklevél található meg.

Kilenc levágott fej

Az adománylevél szövegéből kiderül az is, hogy Károly Róbertet „megátalkodott ellenségei” ellen a debreceniek vérük áldozásával segítették. Itt nyilván az 1317. évi debreceni csatáról van szó, amiben Debreceni Dózsa az egyesített királyi hadak élén legyőzte Borsa Kopasz csapatait. A büszke Dózsa ezután a királynak elküldte két legyőzött vezér zászlaját kilenc levágott fej „társaságában.” Az I. Lajosnak tett szolgálatokról csak általánosságban van szó, Debrecen olykor vélhetően megvendégelte a Váradon át Erdélybe tartó királyt – elevenítette föl a Napló érdeklődésére dr. Szálkai Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának főlevéltárosa.

A pergamenre írt oklevelet eredetileg a király kettős nagypecsétjével hitelesítették. A pecsétnyomót azonban 1363-ban a boszniai hadjárat során a kancellár sátrából ellopták (majd a tolvajok néhány hónap múlva eladták egy besztercei ötvösmesternek), ezért szükséges volt a korábban kiadott oklevelek újbóli hitelesítése. Ezért egyrészt az oklevél alján maradt szabad helyre egy, a hitelesítés tényét tartalmazó szöveget írtak, másrészt az eredeti függőpecsét mellé az 1364-ben készíttetett új pecsétnyomóval egy második pecsétet tettek. Ma a debreceni kiváltságlevélen már egyik sincs meg.

Mindennemű bíráskodás

A privilégiumlevél a város joghatóságát más városokhoz hasonlóan kibővítette, azaz a debreceni bíró és az esküdtek a település mindennemű ügyeiben bíráskodhattak, emellett a király megtiltotta, hogy bárki Debrecen lakóit elfoghassa és ítélkezzen felette. Solymosi László professzor kutatásai alapján tudjuk, hogy 1361-ben az uralkodó még egy királyi parancsot is kiadott, amiben – azért, hogy nyomatékosítsa ezt a bíráskodási kiváltságot – megparancsolta az ország minden egyházi és világi urának, hogy királyi kegy veszte mellett akaratát tartsák tiszteletben (ez az oklevél azóta elveszett).

Debrecen megnevezése a korabeli okiratokban falu (latinul villa) alakban fordul elő, első ízben az 1361. évi kiváltságlevél említi városként (civitas), lakóit pedig polgárként (civis) és vendégként (hospes). Érdekes, hogy a települést mezővárosként (oppidum) csak a 15. század közepétől kezdik emlegetni az oklevelek, ám a város írásbeliségében a civitas és civis szavak használata rögzült. Az 1361. évi kiváltságlevélről bővebben Solymosi László tanulmányában lehet olvasni, a Debrecen város 650 éves című kötetben.

VA