Igazi csoda és varázslat a tűzzománc készítése

Több mint 30 éve készít gyönyörű rekeszzománc képeket és ékszereket Gyöngy Enikő iparművész, népi iparművész, a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület tagja. A család háza egy kisebb múzeumnak is beillene, szinte minden falon ott vannak szebbnél szebb alkotásai. – Szerencsés vagyok, mert hivatásszinten foglalkozhatok azzal, amit szeretek – szögezte le az interjú elején Gyöngy Enikő.

– A főiskolán Makoldi Sándor festőművész és Cs. Uhrin Tibor iparművész tanított. Volt ott egy tűzzománcműhely is, ahol be tudtam kapcsolódni a munkába – mondta. – Érdekes, hogy eredetileg a textilművészet és a színház világa érdekelt. A tűzzománcot sokáig nem is gondoltam komolyan, aztán egyre izgalmasabbá vált számomra – emlékezett vissza. Megfigyelt, kérdezett, és sokat kísérletezett, mire elsajátította a szakma fortélyait. – Kísérletezések hosszú során keresztül sajátítottam el a mesterség fogásait, apró részleteit. Figyeltem a művésztelepeken alkotókat; akitől lehetett, attól kérdeztem, és sokat konzultáltam a mestereimmel, akik azt tanácsolták, hogy tanítás helyett vágjak bele a zománcozásba – idézte fel Gyöngy Enikő. – Ekkor friss házasok voltunk a férjemmel. Nagyon hálás vagyok a szüleinek, mert nekik köszönhettem, hogy el tudtam indulni ezen a pályán – osztotta meg lapunkkal pályafutása kezdetének részleteit.

Lépésenként haladt

Ma már teljesen felszerelt műhellyel rendelkezik, a zománcok égetésére két kemence is rendelkezésére áll otthonában. – Ahhoz, hogy ezt a szakmát lehessen végezni, kell egy kiindulási alap. Viszont lehet haladni lépésenként, én is így tettem, fokozatosan szereltem fel a műhelyemet – mondta. – Számomra a tűzzománc világa csupa csoda és varázslat, mindennap tapasztalok, tanulok valamit. Képekkel kezdtem az alkotást, aztán folyamatosan egyre kisebb méretekben dolgoztam, míg végül eljutottam az ékszerekig – avatta be lapunkat a részletekbe. – Több olyan ékszer van, amely évekig készült nálam. Sokszor elkezdek valamit, ami aztán megtorpan, vagy közben valami másba vágok bele – tette hozzá mosolyogva.

Ősi mesterség

Kevesen tudják, hogy nagyon ősi mesterségről van szó. – A Szent Korona képei és oromdíszei is ezzel a technikával készültek – hívta fel a figyelmet a kevéssé ismert tényre. – A magyar népművészet és zománctörténet annyira gazdag csodás alkotásokban, hogy számomra ez kimeríthetetlen és megunhatatlan tudástár – fogalmazott. – Minél többet foglalkozik ezzel az ember, annál inkább rádöbben, hogy a motívumaink számos technikában visszaköszönnek. Ami ott van egy faragott bútoron vagy egy festett kazettás mennyezeten, az a motívum bizony ott van a ruhákon, ékszereken vagy akár a húsvéti tojásokon is. Izgalmas, hogy melyik technikában, hogyan valósulnak meg a minták – mondta a művész. – Nem kell messzire menni és új motívumokat „kitalálni”, Bartók és Kodály példáját követve én is azt gondolom, hogy a meglévőket érdemes újragondolni – fejtette ki véleményét Gyöngy Enikő.

Tanítványokat is szívesen fogad és táboroztatni is jár a művész, férjével együtt tesznek aktívan a hagyományőrzésért. – Szerencsénk volt, mindketten kapcsolatba kerültünk Makoldi tanár úrral a főiskolán. Ő nyitotta fel a szemünket arra, mennyire fontos, hogy ne gyökértelenül lézengjünk a világban, hanem tartást adjon számunkra több ezer éves kultúránk – osztotta meg a Naplóval a kedves emléket

Összetettebb, annál, mint azt gondolnánk

A főként apró ékszerek, alkotások összetett módon készülnek. – A megrajzolást követően a drótból szalagot készítek, abból hajlítgatom ki a különböző rekeszeket. Ezután kiszabom hozzá a fémlemezt, amit kicsit megdomborítok, arra kerülnek rá a rekeszek, majd bele a színek, melyek a homok kvarcszemcséiből készülnek, és fém-oxidokkal összeolvadva nyerik el színüket – avatta be a Naplót a folyamat részleteibe Gyöngy Enikő iparművész, aki az ékszerkészítő népi iparművész címet is birtokolja. – Két-három égetést követően lecsiszolom, majd polírozom vagy fényesre égetem az ékszereket – mondta. – Ezután készítem hozzájuk a foglalatokat, amiben a belefektetett munka legalább akkora, mint maga a zománcozás – tette hozzá. Féltették és óvták a mesterek a pontos összetevők receptjét. – Régen hegyikristályból állították elő a zománcokat, minden nagy mesternek és műhelynek megvolt a maga titkos receptje, ahogy ezeket készítette. Grúziában még van olyan egyetemi tanár, aki a mai napig magának keresi a hegyikristály-alapanyagot – osztotta meg lapunkkal az érdekességet Gyöngy Enikő.

Debreczeni-Kondás Eszter