Bizonyos mesterségeknél ügyelni kell az utánpótlásra

A rendszerváltás utáni új életben, amikor a civil világ mozgolódni kezdett, elindultak a később bejegyezett, egyesületté vált közösségek. Ekkor igény volt arra, hogy a bihari térségben a kézműves alkotókat összefogja egy ilyen szervezet, így jött létre 15 településről 22 taggal az egyesület. Az alapítók között szerepeltek alkotók, valamint kultúraközvetítők és szervezők is. A Bihari Népművészeti Egyesület jelenéről Kolozsvári István elnökkel beszélgettünk a berettyóújfalui alkotóházban. – Tavaly lépte át a kétszázat a taglétszám, melynek a kétharmada valóban kézműves alkotó. Az egyéni elismerések száma is szépen gyarapodik az egyesület berkein belül, vannak Népművészet Mestere díjjal kitüntetett alkotóink, számos Népi Iparművész címet szereztek a tagjaink az elmúlt évtizedekben – tudatta.

Az egyesület klasszikus alkotóközösségként indult, azonban egyfajta érdekképviseleti szerepet is betölt. Bár az alkotás egyéni műfaj, de mégis van egy közösségi megélési formája. – Egyrészt alkotótáborokat szervezünk, közösségi alkalmakat, másrészt lehetőségeinkhez mérten segítjük az alkotókat a piacra jutásban, a szakmai anyagok elérésében is. Ez egy nagyon szép és fontos küldetés. Kapcsolódunk más egyesületekhez is, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének (NESZ) megalakulásunk óta tagjai vagyunk, sőt jelen vagyunk a szövetség különböző szerveiben, a szakmai bizottságokban, a felügyelőbizottságban és az elnökségben is – mondta Kolozsvári István.

Az elnök kiemelte, egy tájegységi egyesületnek tekintik magukat, azok is szeretnének maradni. A történelmi Bihar vármegye Magyarországra eső részének értékeit is képviselik, azonban nagyon fontos, hogy eleven kapcsolatuk legyen Bihar megye határon túlra eső részével is. Innen egyaránt vannak alkotóik, és több szakmai együttműködésük, pályázatuk van folyamatban nagyváradi és megyei szakmai szervezetekkel. Többségében azonban Berettyóújfalu, Derecske, Komádi, Biharkeresztes, vagy épp a sárréti települések népművészei csatlakoztak az egyesülethez, de kisebb településekről is, például Tépéről, Bojtról. Mint Kolozsvári István mondta,

ettől függetlenül nincs térbeli korlát, aki hozzájuk szeretne tartozni, azt szívesen látják.

Hét szakági vezető

2018-ban történtek személyi és szervezeti változások az egyesület életében. Török Istvánné volt az egyesület alapító elnöke, aki 25 év alatt meghatározó szakmai szervezetté formálta az egyesületet, most pedig tiszteletbeli elnökként adja hozzá tudását és tapasztalatait a közös munkához. A növekedő taglétszám miatt is megújították az egyesület szerkezetét, immár minden szakágnak van képviselete. – Hét szakági vezetőnk van, akik lényegében szakmai koordinációs munkát végeznek. Vannak a fa- és szarufaragók, a szálasanyag-fonók, a fazekasok, a fémművesek (kovács, késes, ötvös, zománcműves), a textilesek (hímzők, szövők, nemezesek, szűrrátétesek), és vannak olyan ritkásabb mesterségek, amelyek kisebb számban fordulnak elő, ilyen a tojásfestő, a mézeskalácsos, a gyertyamártó, ők is egy külön egységben tömörülnek, de bőrműveseink is vannak – részletezte. Az egyesületben szinte minden mesterség megjelenik, a tájegységi sajátosságok mellett pedig az átfogó ismeretmegszerzést is próbálják támogatni és szervezni. Szerepet kaptak a helyi közművelődésben, szinte megalakulásuk óta működtetik az alkotóházukat, a Hagyományok Háza Hálózat tagjaként pedig az iskolarendszeren kívüli tudásátadásban és a közösségek erősítésében is fontos feladataik vannak.

Kolozsvári István arra is kitért, mindig próbálják azt figyelni, mely mesterségnél lehet gond a későbbiekben az utánpótlással. – Ezelőtt 30-40 évvel, amikor a népművészeti szervezetek megalakultak, az volt a szemlélet, hogy meg kell fogni, meg kell őrizni, tovább kell adni a tudást, ez a mechanizmus most is megvan. Az egyik része az, hogy mi érhető el egy fiatal számára. Mit tudunk biztosítani (szakköröket, alkotótáborokat, mesterségbemutatókat), és mi az, amit ő rendszeresen tud művelni? Azt szoktuk mondani, hogy nagyjából olyan szerepet kellene betöltenünk, mint a zenei életben a zeneiskoláknak – fogalmazott. Hozzátette, az oktatási rendszernek vannak nagyon jó előremutató törekvései, miszerint kerüljön be az iskolarendszerű oktatásba maga a néphagyomány.

– Szeptembertől elindul az alapfokú művészetoktatásban a népművészeti ág, ezen évek óta dolgoznak a szakemberek, ez most beépül. A szakképzésben Nádudvar utolsó bástya ezen a területen, hiszen profiltiszta szakképző iskolaként viszik tovább a műfajt. Abban bízunk, hogy ha alapfokon elindul az oktatás, talán ők is erősödni tudnak, és szükség esetén új szakiskolák is létesülhetnek az országban – mondta Kolozsvári István.

A helyi közösségi programokon túl nagyobb szakmai programokat is megvalósítanak. Regionális szervezőként immáron a gyermek- és ifjúsági, valamint a felnőtt korosztály országos megmérettetéseiben is dolgoznak. Vannak saját országos pályázataik is, a programok révén nemcsak a szervezet erősödik, hanem helyzetbe tudják hozni a tagjaikat, illetve a hozzájuk pályázó alkotókat is.

A szűrrátét egy „biharikum”

A bihari tájegység sajátosságaival kapcsolatban Kolozsvári István elmondta, a földrajzi és néprajzi adottságokból kell kiindulni. – Amit most népművészetnek hívunk, annak megvannak a természetes gyökerei. Van olyan mesterség, ami mindig is önálló szakma volt, a mester megélhetését szolgálta, s voltak olyanok, amelyek révén a háztartásba készítettek használati tárgyakat a helyben található, gyűjthető alapanyagokból, vagy mezőgazdasági melléktermékből. A sárréti, a vizes élőhelyeken a szálas anyagok, a sás, a vessző, a gyékény szolgált alapanyagul, valamint a mezőgazdaságból visszamaradt csuhé és szalma – beszélt a tájegység sajtosságairól.

A pásztorkultúrából a bihari részen a juhászhagyományok voltak erősek, valamint maga a pásztorviselet, a szűr. Biharban specialitás a rátétes díszítés, mint mondta, ez egyfajta „biharikum”.

Reneszánszát éli a kézművesség

Ma is vannak népszerűbb mesterségek, de az olyan szakmáknál, amelyek eszköz- és műhelyigényesek, nagyon elhivatott ember kell ahhoz, hogy továbbvigye a hagyományos mesterséget.

– Ha valaki belevág például a fazekasságba, az egy olyan beruházás, aminél fontos, hogy tényleg hosszú távon gondolja. Fazekastermék minden vásáron van, a bőrművességgel is ugyanaz a helyzet. Azok a népművészeti ágak, amelyek használható tárgyakat tudnak kínálni, vagy olyat, amit magunkra tudunk ölteni, ma is elterjedtek. Nagy divatja van most a nemeztárgyak készítésének, viszont most csodálkoztunk rá arra, hogy a szövésben nagyon koncentrálni kell az utánpótlásra. A hímzéssel is úgy vagyunk, hogy nagyon sokan hímeznek ma igen magas színvonalon, de lehet, ha 10 év múlva erre visszatérnénk, már nem tudnám ezt mondani – beszélt az egyes mesterségek utánpótlásáról Kolozsvári István. Mint mondta, van náluk kádár, aki a fiát is ebben nevelte fel, fafaragófronton viszont elkél a frissítés, bár vannak fiatal tehetséges alkotóik, akinek a kézjegye fellelhető Berettyóújfaluban, illetve a környéken.

Kolozsvári István elmondta,

van igény a kézműves termékekre, ezt a különböző rendezvények és vásárok remekül alátámasztják.

– Nem csak karácsonykor, vagy nyáron a mesterségek ünnepén keresik a termékeket, bármilyen falu- vagy városnapi rendezvényen megjelennek az alkotók, van forgalmuk és látogatottságuk. Újbóli reneszánszát éli ez a dolog – vallja. Mint mondta, eljött az a felismerés, hogy nem rossz az, ami helyben elérhető. – A 60-as évektől élt az a szemlélet, hogy ami gyári, ami a boltban fellelhető, az a jó és a tartós. A jóléti változások hozták ezt a szemléletváltást, a kényelem kisöpörte a kézzel készített tárgyakat. És ez – valljuk be – valahol érthető is volt. De aztán – a táncházmozgalommal párhuzamosan – volt egy első feltámadás, majd a 21. század eleje a globális modernizmusé lett. Most megint ott tartunk, hogy nem rossz, ami helyben fellelhető, amit én magam is meg tudok csinálni. A környezettudatos szemlélet is meghatározó, nem kell mindennek műanyagnak lennie. Sok olyan tényező van, amin keresztül be lehet lopózni az emberek lelkébe, akár a környezettudatosság, akár kézműves vonal, a kreativitás. Mindenkihez más a kulcs, de el tudunk jutni az emberekhez – mondta az egyesület elnöke. Nem csak a késztermékek népszerűek, érezhető a nyitottság arra, hogy az emberek megtanuljanak előállítani saját maguknak valamit, vagy olyan tárgyat, amivel megajándékozhatják a szeretteiket.

„Minden alkotó egy egyéniség, a saját életútjukhoz jelentünk mi egy hátországot. Közösségi erőt szeretnénk adni, az érdeklődőknek pedig a tagjaink által olyan tudást és élményt, amitől ők is többek lesznek. Nem lesz mindenki kézműves, aki ide eljön, de kap egy plusz ismeretet és élményt”

– mondta.

Kiss Dóra