„Alig várom, hogy újra halljam a nézőtéren az önfeledt nevetéseket”

Kovács Béla Lóránt, a Méliusz-könyvtár igazgatója

Az előző esztendőben a Térey-rendezvények voltak a legemlékezetesebbek. Ezek a programok a korlátozások ideje alatt voltak ugyan, de a szabadban meg lehetett őket tartani, hagyományteremtő jelleggel jöttek létre, és önmagukon túlmutató jelentőségük volt. Térey János nagy költő, debreceni kötődésű, és most lett volna ötvenéves. A város emléktáblát állított szülőházánál, azok a debreceni intézmények pedig, amelyek valamiképpen kötődtek hozzá, a legkülönbözőbb módokon megemlékeztek róla. Eljöttek alkotótársai, barátai, családtagjai az ország minden részéről. Igazi jelentőségét mindezeknek évek-évtizedek múlva fogjuk felismerni. Az első programunk az újranyitás után mindenképpen az lesz, hogy elvisszük a gyerekeket a Vojtina Bábszínházba. Könyveket ugyan tudok kölcsönözni nekik, ám az előadások már nagyon hiányoznak. Természetesen a bábszínház online előadásai is jók, de nem tudják pótolni azt, amikor a család közösen ül be a nézőtérre megtekinteni egy produkciót.

Mészáros Ibolya, színművész

Hihetetlen élmény volt látni, hogy a járványhelyzet ellenére mennyien csatlakoztak hozzánk a színházból való kiköltözést kísérő programsorozaton. Az élőlánc a Csokonai épülete és a Víg Kamara között, amellyel jelképesen kiköltöztettük a kellékeket, jelmezeket az „otthonunkból”, a koncertek, a fáklyás felvonulás egyaránt szívet melengető volt. Sikerült megtartanunk az Irodalom Éjszakáját is, ahol három estén keresztül olvastunk fel az érdeklődőknek kortárs szövegeket, a világ minden tájáról. A Lighthouse: On fénytárlat maga volt a csoda. A Nagyerdei Stadionban elkészült a „vírusbiztos” Hamlet, a párját ritkító előadás, ahol – bár egy üvegfal választott el minket – újra találkozhattunk a közönséggel. Ez nagyon hiányzott és hiányzik azóta is. Szívből kívánom magunknak, hogy ezután a hosszú nélkülözés után félelem és bizonytalanság nélkül találkozhasson újra színész és néző. Mi már készülünk erre a pillanatra, és alig várom, hogy újra halljam a nézőtéren az önfeledt nevetéseket.

Éles Bulcsú, grafikusművész

Az életembe 2020 három kiemelkedő kulturális eseményt is hozott. Az első a még „békeidőben” megnyílt, Kiemelés című tárlat volt a Bényi Árpád teremben: a tavalyi tavaszi tárlat díjazottjaitól láthattunk remek csoportos kiállítást. A második a Csokonai Színház énekkarának tavaszi vándorhangversenye volt. A társulatnak színvonalas előadás-sorozattal sikerült egy kis fényt csempészni a kilátástalanság sötétjébe. A harmadik jelentős megmozdulásnak – nézzék el nekem – a festészet napját tartom. Különlegességét az adta, ahogyan a vírushelyzet „félidei szünetében” új helyszínek (magángalériák, vendéglátóhelyek) bevonásával meg lehetett menteni a lassan már hagyománnyá váló kezdeményezést. Ha a vírus végre a múlté lesz, és visszatér az élet a régi kerékvágásba, akkor várhatóan nagy érdeklődésre tarthat számot bármely kulturális esemény. Magam azt várom a legnagyobb kíváncsisággal, hogy városunk megfogyatkozott kiállítóhelyei közül melyik mikor és milyen kiállítással nyitja meg újra a kapuit.

HBN

Kapcsolódó cikk:

https://haon.hu/kultura/helyi-kultura/meg-iden-visszaterhet-az-elet-debrecenbe-4930147/