Öt éve szolgál püspökként Palánki Ferenc atya, közösen adtak érte hálát a hívekkel

Ferenc pápa 2015. szeptember 21-én nevezte ki Palánki Ferenc egri segédpüspököt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspökévé, a beiktatási szentmisét pedig 2015. november 14-én mutatták be a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

A szentségimádásra ráhangoló gondolatokat Felföldi László általános püspöki helynöktől hallhattuk, aki arra hívta fel a figyelmünket, hogy elsősorban Isten nekünk szóló üzenetére, önmagunkra találjunk rá, mert ha rendben van a személyes életünk és benne otthon érezzük magunkat, akkor jól tudjuk szolgálni a közösséget is.

A helynök atya kifejtette, az ember életében kétféle feszültség létezik: a személyes és a közösségi – olvasható a Debrecen – Nyíregyházi Egyházmegye honlapján.

Az első és legfontosabb feladat, hogy megnézzem, hogyan vagyok jelen a személyes életemben. Ha nem ott vagyok, ahol lennem kellene, ha nem arra a tevékenységre figyelek, amit végzek, és nem azt fogadom el, ami körülvesz engem, akkor a közösségemben sem tudok jól szolgálni.

Sokszor mindenért a körülményeket tesszük felelőssé, de azok csak másodlagos okok a közösségi jelenlétem minőségében. Az első a saját helyzetem, hozzáállásom.

Ezután a helynök atya a szolgálatról elmélkedett, amely az ember életének egyetlen lehetősége. A teremtett világban minden egymást szolgálja, az emberi élet boldogsága és boldogtalansága is ezen múlik. A természet és benne az ember feszültségre lett teremtve, amely az életet szolgálja, és nem a békétlenséget vonja maga után. A béke nem a feszültség hiányát jelenti, hanem a próbatétel, a teher, a szenvedés, a problémák méltó elfogadását és hordozását. Ez a béke teremt szép életet, gyümölcsöző munkát és egymás szolgálatát.

Legyünk tehát jelen a saját sorsunkban, találjunk rá a saját életünk biztonságára és örömére, és amit nekem kell elviselni, azt én viseljem el. Ez tesz majd képessé arra, hogy életemben, munkámban, hitemben, szenvedésemben gyümölcsöző legyek – fejezte be gondolatait Felföldi László általános helynök.

Jézus megparancsolta, hogy szeressük egymást (ld.: Jn 15,12)

A szentmisében Ferenc püspök atya hálát adott megyéspüspöki szolgálatáért, megköszönte a munkatársainak a segítséget, helytállást, figyelmességet, szeretetet és áldozatot, és kérte Isten áldását mindannyiunk életére és szolgálatára.

A főpásztor hangsúlyozta, Isten meghívott bennünket, hogy az Ő szeretetét felfogjuk, hagyjuk tehát, hogy átformáljon bennünket és rajtunk keresztül eljusson a ránk bízottakhoz. „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12). A Püspök atya Szent János apostol szavait idézve kifejtette, ez a mondat nem egy tanács, hanem parancs, amely az utolsó vacsorán hangzott el. Jézus példát is adott nekünk ebben. Úgy kell szeretnünk egymást, mint ahogyan Ő szeretett bennünket, az életét adta értünk.

Ennek ellenére mi sokszor megfeledkezünk az igazi hivatásunkról, küldetésünkről. Nemcsak a hétköznapi dolgainkat kell teljesíteni, hanem a legfontosabbról, egymás iránti szeretetünkről sem kell megfeledkeznünk. A munkánk végzése, az egymáshoz való odafordulás a szeretet megnyilvánulása kell hogy legyen. Beszélhetünk arról is, hogy bizonyos helyzetekben kinek van igaza, de igazából az a kérdés, hogy ki tud jobban szeretni.

Az sem mindegy, hogyan végezzük a hétköznapi munkánkat, nem mindegy milyen lelkülettel vagyunk jelen, menyire figyelünk arra, hogy Isten jelen van, és hogy az a dolgunk, hogy tanúságot tegyünk Róla, az Ő szeretetével szeretve.

Jézus a kereszten nem átkozódott, hanem egyszerűen csak szeretett. Gondoskodott anyjáról és a szeretett tanítványról, megbocsátott a jobb latornak, és az életével, halálával megtanította, hogy másként, vagyis az Atya jelenlétében is lehet gondolkodni, nem csak emberi szentpontok szerint.

Isten nemcsak van, hanem jelen van, bármit teszünk, bárhová megyünk, bármilyen nehéz feladatot végzünk. Ha így gondolkodunk, akkor nem söpörnek el a hétköznapi dolgok, hanem bennünket is fölvesznek, utalt a napi evangéliumra (Lk 17,26-37) a főpásztor, amikor majd a végítélet napján „két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják” (Lk 17,30).

Mi a különbség a mai evangéliumban szereplők között, hiszen ugyanazon munkát végezték? A különbség az, hogy kiben milyen a lelkület, mennyire figyel Isten jelenlétére – fogalmazott a püspök atya.

Végül a főpásztor visszatekintett a beiktatási beszédében elhangzott ígéreteire: a személyes kapcsolatok ápolására, családok megerősítésére, az ökumené erősítésére, karitatív feladatok végzésére, stb., amelyek mind-mind további feladatként lesznek jelen az életében, megyéspüspöki szolgálatában.

Úgy kell végeznünk a feladatunkat minden nap, hogy Isten itt van, belőle merítsünk erőt, Ő a mi végcélunk, az Ő parancsára, példájára szeressük egymást úgy, ahogyan Szent Ágoston is fogalmazott: Istent önmagáért, egymást pedig Istenért kell szeretni – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc püspök atya.

A lelkinap befejező mozzanataként a hivatal munkatársai egy néhány perces képes összeállítást vetítettek le püspök atyának a teljesség igénye nélkül ,visszatekintve az elmúlt öt évre. Az eltelt időszak alatt közel 2000 írás született az egyházmegye oldalán, amely számtalan eseményt, iskolaátvételt, felújítást, építkezést, közösségi alkalmat, lelki gyakorlatokat, zarándoklatokat mutatott be, lehetőséget adva arra, hogy püspök atya tanításán keresztül jobban megértsük és megéljük Isten közelségét, szeretetének radikalitását, amely követendő példaként áll előttünk.