A képi világ legyen a fantáziára bízva, vallja az újfalui meseillusztrátor

Rácz Anikó már huszonöt éve foglalkozik rajzolással, festéssel, az utóbbi időben pedig grafikák, valamint mesekönyvek illusztrációi is születtek a keze alatt.

A berettyóújfalui születésű rajztanár életében az alkotás mindig is központi helyen szerepelt, azonban a történetekhez megálmodott képi világ megteremtése – elmondása szerint – számára különleges élmény. A festő legutóbb a debreceni szüreti vigasság alkalmával járt a cívisvárosban, ahol nemcsak a munkájának eredményét láthatták az érdeklődők, hanem mesét is hallhattak az előadásában.

– Az illusztrációk kapcsán mindig az a legfontosabb, hogy minél több dolgot elmondjon a meséről, minél kifejezőbb legyen. Esztétikus megjelenést kell biztosítson olyanformán, hogy mégis közel álljon a gyermekek világához, értelmezhető legyen számukra – mondta el a Naplónak Rácz Anikó. Hozzátette, nem egyszerű és magától értetődő, mi az, ami végül helyet kaphat a mese szövege mellett. – A történetet én is elolvasom, elmélyülök benne, átgondolom, hogy melyik az a jelenet, amelyiket egyáltalán érdemes kiragadni és ábrázolni. Sok tervet elkészítek, és azok alapján döntöm el, melyik az, amelyik leginkább méltó arra, hogy a lapra kerüljön – részletezte.

Gazdag motívumvilág

– Szükség van a jó illusztrációkra. Manapság nagyon sok olyan könyvet láthatunk, amelyek nem feltétlenül gyermekközpontú rajzokat vonultatnak fel. Az ábrák sok esetben egyáltalán nem tükrözik a valóságot. Megfigyelhető, hogy a szemléltetéshez készített figurák aránytalanul nagy szeműek és fejűek. Ez a minta külföldről származik, nem a magyar motívumrendszerre jellemző. A hagyományos, magyar népmesék világa rendkívül színes és gazdag, magam is szeretettel nyúlok vissza a gyökerekhez. Igyekeztem mindig olyan illusztrációkat megalkotni, amiket szívesen látok viszont, illetve amit büszkén mutatok példaként a gyermekeimnek, unokáimnak – tette hozzá a rajztanár.

Csak mozzanatok

Rácz Anikó nagyon fontosnak tartja, hogy a gyerekek minél többet vegyenek a kezükbe könyvet, ismerjenek meg történeteket ilyen módon is.

– Manapság egyre több olyan tartalmat kapnak a csöppségek, amelyek kész vizuális képet mutatnak nekik, nagyon sok mások által elképzelt tartalommal találkoznak a mesefilmeknek vagy a videójátékoknak köszönhetően. Éppen ezért azt gondolom, hogy kifejezetten fontos figyelmet fordítani a fantáziálásra. A mesekönyvekben ugyan az illusztrátor képzeletének eredménye szerepel, de az mindössze egy-egy mozzanat a történetből. Az olvasott mesével, még ha képek is vannak a könyvben, akkor sem kapnak a gyerekek teljesen kész vizuális tartalmat. Fontos, hogy maguk is képessé váljanak megálmodni azokat a szereplőket, akik egy-egy mesében szerepet kaptak – hívta fel a figyelmet Rácz Anikó. Mint mondta, elkészíteni egy-egy képet a történethez különleges élmény, de még nagyobb öröm, amikor másokon látja, hogy elnyerte a tetszésüket a munkája.

– A mesekönyvek képeihez az alapszíneken kívül érdemes minél több, főleg pasztellárnyalatot alkalmazni. Érdemes tudni, hogy az élénk színek, ha sokáig vannak szem előtt, mindig valamilyen izgalmi állapotot idéznek elő. Nem biztos, hogy előnyös a történetek motívumait ilyen módon szemléltetni, hiszen nem feltétlenül kapcsolódik felfokozott érzelmi állapot a mese történetéhez. Úgy gondolom, visszafogott, kellemes hatású, nyugodt színek azok, amelyekkel a megfelelő hatás elérhető. Természetesen nem kell hanyagolni a vöröseket és az erős színeket sem, de azt hiszem, jobb, ha ezekből kevesebb jut egy mesekönyvbe – tette hozzá a festő.

Bucsi Bernadett Ildikó