Letették a maradandó emlékezés köveit a belvárosban

A holokauszt egykori áldozatainak emlékét megörökítő köveket ezúttal az Arany János, a Széchenyi és a Hatvan utcán tették le, az eseményen beszédet mondott Puskás István alpolgármester és dr. Hunyadi László, Izrael tiszteletbeli konzula.

Az egybegyűltekhez és az eseményt online követőkhöz először Puskás István szólt: – Egy közösségnek a története, legyen szó családról, nemzetről vagy egy etnikai közösségről, folyamatosan íródik, napról napra, percről percre. Ezeket nemcsak krónikákban és könyvekben kell feljegyeznünk, hanem itt maradnak velünk azokban a terekben is, melyekben az életünket éljük – fogalmazott. Puskás István kiemelte: ezért fontosak azok a pontok, melyek egy konkrét térben is segítenek emlékezni a múltunkra. – Fontos az is, hogy ne csak a nagy eseményekre, a nagy történelmi sportfordulókra, és személyiségeinkre emlékezzünk az emlékműveink által, hanem a hozzánk leginkább hasonló hétköznapi emberekre is, akikből a történelem születik, akiknek küzdelmeikből és fájdalmaikból összeáll a nagy egész, amit a közösség történelmének, jelenének és múltjának nevezünk – hangsúlyozta a politikus.

Debrecen kulturális alpolgármestere kitért arra is, hogy a botlatókövek évek óta nagyon fontos gesztusként szolgálnak arra, miként őrizzük meg a történelem lapjain egyébként nem szereplő hétköznapi embereknek a történetét.

„Minket, hétköznapi embereket is figyelmeztetnek ezek a kövek arra, hogy az emlékezés által tanuljunk a múltunkból, és ha csak néhány pillanatra is, de emlékeztessük magunkat arra, hogy a történelem nem csak örömteli és dicsőséges események sorozata, hanem tragédiák és veszteségek sorozata is”

– nyomatékosított Puskás István, aki végül arra figyelmeztetett, hogy közös felelősségünk megelőzni, hogy ezek az események a jövőben megismétlődhessenek, vagy akár mi is ilyen emlékezés tárgyává váljunk a jövőben.

Dr. Hunyadi László kiemelte, Iványi Zsuzsanna főszervező immár harmadik alkalommal szervezte meg a botlatókövek avatását, mely minden emlékezőnek nagyon fontos, ugyanis nemcsak az érintett családok, hanem a város polgárai is a megemlékezők soraiba tartoznak.

Tovább él a családjáról

Az első helyszínen, az Arany János utca 41. szám alatt a Blumenfeld-család kövei aranylanak ki a szürke betonjárdából. Boros Béláné, született Blumenfeld Anna következőképpen emlékezett meg nagynénjéről, nagybátyjáról és édesapjáról. – Ez az első tárgyiasult emlék, ami a családommal történteket őrzi. Kolozsvárról deportálták és Auschwitzba vitték édesanyám és anyai nagyanyám, ők többet nem tértek vissza. Ide ment férjhez Gál Dezsőhöz, a bútorgyár igazgatójához nagynéném, Blumenfeld Erzsébet. Ebben a házban laktak, és innen deportálták őket Ausztriába, ahol élelemet szerettek volna szerezni a családtagjaiknak. Amikor elfogták őket, megásatták velük saját sírjukat, majd megölték őket. Amikor két rokonom, köztük Gál Dezső özvegye visszatért, áthozattak engem Kolozsvárról, nagynéném örökbe fogadott és felnevelt Debrecenben. – Két gyermekem, öt csodálatos unokám van, és úgy érzem, a családom története így tovább folytatódik – mondta végül Blumenfeld Anna.

Az Arany János utca 41. szám alatt végezetül Shmuél Faigen rabbi mondott káddist.

SZD

Több tízezer kő szerte Európában

A megemlékezésnek ezt a formáját Gunter Demnig német képzőművész álmodta meg. A mester azt a talmudi filozófiát vallja, hogy

„egy embert csak akkor felednek, ha neve feledésbe merült”.

A tömegekre emlékeztető emlékművek helyett ezért az egyes ember emlékét szeretné megőrizni azzal, hogy emléket állít neki és nevének. A botlatókőre ugyanis az „Itt lakott” felirat alá csak a név, a születési dátum, a halálozás módja és időpontja kerül.

Mára 1265 német városban és Európa 21 országában több mint 1600 településen mintegy 60 000 kő eleveníti meg az emlékezetét a korábban ott lakott áldozatoknak. Miután minden kő egyforma, s elhelyezésük, feliratozásuk módja, színük és szimbolikájuk is azonos, Demnig projektje egy folyamatosan növekvő óriási emlékművet hoz létre. Elhelyezésük módja miatt csak a szó szoros értelmében vett fejhajtással, meghajlással lehet részt venni a megemlékezésben, vagy, ahogyan a mester teszi, térdhajtással. 2020-ig ugyanis minden egyes követ saját kezűleg, a térdei meghajtásával helyezett a földbe, szó szerint végigtérdepelve Európát.