Fényházzá változik teátrumunk

2020.08.10. 11:30

A művész, aki ecset helyett projektort, vászonként pedig épületeket használ

Mára 72 milliárd dolláros biznisszé vált az épületvetítés.

Fotós: Krisztian Bodis

Fotós: Krisztian Bodis

Fényekkel életre keltett épületek, fény és árnyék játéka – ezek a fényművészet legismertebb változatai. Debrecenben Bordos László Zsolt és meghívott alkotótársai 2016-ban a Debreceni Egyetem épületét használták vászonként, majd a rá következő két évben a Debreceni Református Nagytemplom homlokzatát keltették életre. Idén kültéri vetítés mellett, augusztus 18. és 22. között rendhagyó módon a Csokonai Színházban láthatunk egy fényművészeti kiállítást, ahol fényinstallációkat és fényszobrokat állítanak ki. A hamarosan elérhető tárlat kapcsán a fényművészet mibenlétéről beszélgettünk a nemzetközileg is elismert 3D mapping művésszel.

– A fényfestés azt a módszert jelöli, mely során ipari diavetítőkkel üvegre festett alkotásokat vetítettek a falakra. Ezek többnyire állóképek voltak. Manapság lehetőség van 3D animációkra, azaz mozgóképvetítésekre is. A művészeti szándékkal készült épületvetítést a fényművészet egyik válfajának tartom. A fényművészetről mindig azt szoktam elmondani, hogy a nemzetközi szakma és a művészettörténet is megegyezik abban, hogy az első fényművészeti alkotást Moholy-Nagy László készítette 1930-ban, a Fény Tér Modulátor nevű installációjával. Globálisan viszont a fényművészet a ’60-as, ’70-es, ’80-as években egy mozgalom volt, viszont a történelmi események között nem igazán mutatkozott meg.

„Az emberek nem tudnak róla, hogy amikor egy épületvetítésről beszélünk, annak ötven évre visszamenőleg is megvannak a történelmi mérföldkövei”

– beszélt a művészeti ág kezdeteiről a 3D mapping művész.

A kiégő izzók címet viselő installáció I Fotó: Bordos László Zsolt-archív

Underground kultúrában

Bordos László Zsolt a képzőművészeti egyetemen tanult festő szakon, 20 éve foglalkozik épületvetítésekkel. A Napló kérésére felidézte, hogyan is kezdett vetítésekkel foglalkozni.

– Egy véletlen során ismerkedtem meg a 3D animációval. Egy szobrász barátomnak volt számítógépe, megmutatott egy 3D szoftvert, nekem ennyi kellett, hogy rájöjjek: ezzel szeretnék foglalkozni. Viszont az is fontos volt, hogy a 3D animáció esetén nem a speciális effektek érdekeltek, hanem a térelméleti kérdések, a perspektíva, az észlelés. Animációkat kezdtem el készíteni, majd projektorokkal vetítettem, az elején bulikban, az underground partikultúra ekkor, 2000 táján volt a csúcson. Majd úgy döntöttem, hogy komolyabb szintre szeretném emelni a tevékenységemet, és elkezdtem az épületvetítésekkel foglalkozni – mondta el Bordos László Zsolt, aki az utóbbi tíz évben arra fókuszál, hogy a kialakult iparág az értékekre és a művészetre koncentráljon. – Idővel pedig elkezdtem az épületvetítés eredetét is kutatni és bizony, Kepes Györgyhöz és Moholyhoz vezetnek vissza a szálak – tette hozzá.

Fotó: Bordos László Zsolt-archív

A vizuális észlelés közege

– A fény jelenléte a művészetben a kezdetektől ott van, elég ha a paleolitikumban, a temetkezési rituálékra gondolunk vagy az egyiptomi kultúrára, ahol a napot használták fényforrásként, hogy az év adott napján, adott időpontjában a megfelelő istenségszobrokat világítsák meg. Ott van a gótika, ahol az építészeti újítások által nagyobb ablakokat terveztek, ezeken több fény áradt be a templomokba, előidézve az emberközpontúságot, a humanizmust, a reneszánszt és a felvilágosodást. A barokk kimondottan a fény erejével, a kontrasztokkal és azok drámaiságával dolgozik. Az impresszionizmus magáról a fényről szól.

„És hát jött Moholy-Nagy László, aki a fényt adta a művészek kezébe”

– mutatott rá a fényművész.

Moholy meglátásait és „lángját” Kepes György vitte tovább. Ő hozott létre New Yorkban egy olyan csoportot (CAVS), ahol mérnökök és művészek együtt próbáltak kutatni, kifejezőeszközöket találni. – 1969-ben Kepes György javasolta a művészek figyelmébe a számítógépet, mint egy új eszközt, amiről még nem lehet tudni, mi mindenre jó, ezért vonzania kell a művészek megközelítéseit. Azt mondta: a következő művészgenerációknak festői szemmel, költői szívvel és mérnöki aggyal kell rendelkezniük ahhoz, hogy a megváltozott társadalomhoz hozzá tudjanak szólni. Ötven éven keresztül arról regélt Kepes György, hogy biztosan meg fog jelenni egy új művészeti ág, amely majd a városi tereket teljesen meg fogja változtatni, és hát manapság ez történik – mutatott rá.

Rácsapott a reklámipar

Bordos László Zsolt arról is beszélt, a digitalizációval egy komoly társadalmi átváltozás történt. Az a felpörgés, amit az internet utáni éra hozott, ugyanúgy sokkhatással volt a művészetre és a társadalomra, mint annak idején a fotográfia megjelenése. Rengeteg vizuális élmény, információ áradt az emberekre, ezért művészetük a 2000-es évek elején csak egy szűk közönséget vonzott.

– A 2005-től megjelentek azok a projektorok, amelyekkel már jó minőségben ki lehetett menni az utcára, közterekre épületvetítéseket létrehozni. Az első épületvetítéseket művészek készítették, később csapott le rá a reklámipar, a showbiznisz, ami természetes. Épp a napokban olvastam, hogy most már 72 milliárd dolláros üzletté vált az épületvetítés, amikor mi elkezdtük, még neve sem volt a műfajnak, a 3D mapping kifejezés később jött, 2006-ban, a genfi Mapping Fesztivállal – ismertette a művész.

Debrecenbe augusztus 18-án 2020 egyik legfontosabb fényművészeti kiállítása érkezik, nem csak Magyarországon, a fényművészet terén nemzetközi szinten is

– jelentette ki Bordos László Zsolt.

– Mi, akik most Debrecenben kiállítunk, azok a művészek vagyunk, akik látjuk azt, hogy amit csinálunk, az művészettörténeti kontextusba helyezhető. A kültéri épületvetítés nagyon elment a kommersz irányba, az épületvetítések 90 százaléka egy tűzijáték-effektus lett. Viszont, amit mi képviselünk, az a művészet – mutatott rá. Hozzátette: – Már 20 éve ezt csináljuk, aki ennyi ideje dolgozik valamin, az egy idő után profivá válik. Nemzetközileg jegyzett nevekké váltunk, ez a tárlat a mi generációnkat mutatja be. Itt a fényművészet különböző tendenciáit, a fényművészet mai tárházát vonultatjuk fel. A színházat átváltoztatjuk fényházzá, ahol fényművészeti alkotások lesznek az épület minden zugában: az alagsortól az emeletekig, a karteremtől a díszletraktárig – beszélt a kiállítás anyagáról.

Debreceni bázis

Puskás István, Debrecen kulturális alpolgármester kezdeményezésére indult el ez a folyamat. – Sokunk még Rómából ismeri Istvánt, ő ugyanis a római–magyar akadémia elnöke volt. Még ez év elején felkeresett bennünket, hogy hozzunk létre valamit. Mi, a résztvevő művészek alapítunk egy szövetséget, ami a Lighthouse nevet viseli, ez a kiállítás a szövetség nulladik mérföldköve, az első közös tevékenységünk – árulta el a Naplónak. – A Lighthouse-szal Puskás István alpolgármester konkrétan egy bázist akar létrehozni Debrecenben, egy házat, ahol a fényművészet kutatása és a kiállítások is helyet kapnak majd. Külön köszönet Gemza Péternek, a Csokonai Színház igazgatójának, hogy befogadta ezt a fénytárlatot, valamint Bódor Editnek, a Virágkarnevál főszervezőjének és Debrecen városának, hogy mindannyian nyitottak voltak és támogatták ennek az egyedi kiállításnak a létrejöttét – hangsúlyozta.

Bordos László két installációja látható majd Debrecenben, a Csokonai Színházban, az egyik A fényformák. – Itt arról van szó, hogy egyszerű keretekben LED-csíkon egy fényforrás halad, három alap geometriát világítok meg ezzel. A napórára, a bolygók mozgására emlékeztetve a három dimenzió és az idő megélésére hívom a nézőket. Van egy másik munkám, ami egy két fémkeretből álló alkotás.

Kiss Dóra

Borítókép: Bordos László Zsolt 2016-ban a Fények Éjszakáján a Debreceni Egyetem Főépületének homlokára vetített

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában