furcsa idők

2020.06.08. 17:35

Még élnek az egykori román megszállás emlékei a földesi emberekben

Az emlékezők szerint a megyénket is megszálló román csapatok utolsó katonai védvonalukat 1920 elején Sáp és Földes-Andaháza térségében erősítették meg.

Fotó: Péter Imre-archív

A megszállók parancsnokai ezt a határt államhatárként véglegesnek szerették volna tekinteni. Az egykori események szemtanúi és megélői már nem élnek. Az akkor megélt küzdelmeikre ma gyermekeik, unokáik emlékezhetnek. Így van ez Földesen is. Még él néhány idős ember a faluban, akik a szüleik, nagyszüleik emlékezéseiből, az akkori kor szemtanúitól még hallottak azokról a hónapokról. Köztük van a 89. születésnapját június 15-én ünneplő Mosolygó János is. Abban a százesztendős öreg házban él, amelyet Trianon évében építettek nagyszülei. A sok vihart, sőt egy nagy villámcsapást is megélt háza előtt beszélgettünk.

Mosolygó János felmenői volt, hogy csak kétnyelvű utazási igazolvánnyal hagyhatták el Földest
Fotó: Péter Imre

– Iskoláskoromban a leventekiképzéseken hallottam sokat Trianonról, és az elcsatolt területeink egy részének örömteli visszatéréséről. Szüleimmel és leánytestvéreimmel néha elmentünk tanyázni, vagy disznótorba a rokonsághoz. Főleg télen, amikor jobban ráért mindenki. Az ilyen közös eseményeken gyermekfejjel is felfigyeltem apám és a rokonok első világháborúról, az azt követő vörös direktóriumról és a román megszállásról folytatott beszélgetéseire. Meg aztán a nagyon várt békeévek is szóba kerültek. Az oláh megszállásról is beszélgettek. Nagyon-nagyon ­rossz néven fogadta a falu az oláhokat 1919 áprilisában. Meg is itták a falu lakói itt-tartózkodásuk levét! Emlékeim szerint sokszor szóba került nagyapám, Mosolygó János gazdálkodása is az akkori Romániában. Nagyapa ugyanis 1916-ban vett ötköblös földet Karmazsin László földjéből, amely a tizenkilences oláh bevonulás után külföldre került. Külföldre, mert a vett földje mögött húzták meg a határt. A földjére és a kis tanyára csak határátlépő papírral, utazási igazolvánnyal mehetett át. Mindig gondban volt, ha dolgozni indult, hogy a papír nehogy itthon maradjon. Gyakran betértek hozzá a kis tanyájába a határt őrző oláh katonák, heverésztek a dikóján, pihenték a szolgálatot. Nagyapa sokat beszélt ennek a lakóházunknak a felépítéséről is. Az államhatár miatt nehezen tudtak tetőfát és anyagokat hozni Sápról, a Feldmann fatelepről. Sápon az állomás mellett volt ez a fatelep, nagyon őrizték az állomást a románok, mert ezt akarták a magyar királyi államvasút utolsó határállomásának.

Megszállás-felülbélyegzések
Fotó: Péter Imre-archív

Összetűzés nem volt

– A nagy román visszavonuláskor újabb román csapatok érkeztek és állomásoztak, beszállásolták magukat és lovaikat Földes gazdáihoz. Fegyelmet tisztjeik alig tartottak, katonáik gyakran italoztak. A lakossággal szerencsére kesztyűs kézzel bántak, nem történt tragikus esemény. A teljes megszállás alapvető változásokat nem hozott a falunk életébe. Az oláhok rekvirálással látták el magukat élelemmel, ménesnyi igás lovat, szekeret, gazdasági eszközt elsarcoltak. Sok gazdának kényszerfuvarozást is teljesíteni kellett. Szerencsére a község elöljárósága időben román tolmácsot fogadott, így az oláhok minden intézkedését megértették, tudtak alkalmazkodni a megszálláshoz. Román–magyar kétnyelvű utazási engedéllyel lehetett csak elhagyni a falut. Úgy mondták az öregek, hogy idősebb Balogh Mihálynak köszönhetően 1919 márciusától a vörös katonákkal, majd az oláhokkal Földesen összetűzés nem volt, nem vittek el, nem végeztek ki senkit. Mihály bácsit nagy tiszteletben tartotta a falu, ami nagy szó volt akkoriban. A románok 1920. április végén a nemzetközileg kikényszerített kivonuláskor Fodor Imre főjegyzőt vitték el túsznak néhány napra. De ő is hazatérhetett – fejezte be emlékezését János bácsi.

Péter Imre

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában