„Azt lehet eladni, amire igény van”

A Mester Utcai Református Egyházközség lelkipásztora nemrég a Nagytemplom mögötti Emlékkert rögzített áhítatát tette közzé az egyházközség Facebook-oldalán. Márk evangéliumából a 15. vers felolvasása után Vincze András magyarázta az elhangzottakat.

Ma is kötelez bennünket

– A történet, melyben Jézus megtisztította a templomot, minden evangéliumban szerepel. „Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között” – olvasható a Mester utcai templom bejárata felett. – Ez Isten mindenkori akarata azokkal a helyekkel, ahol az övéi gyűlnek össze alkalomról alkalomra, és ez az igénye ma is kötelez bennünket – mutatott rá a lelkipásztor. – De mi baja lehetett Jézusnak azzal, amit a templomban látott? Tele volt a templom udvara, ott voltak azok is, akik azért érkeztek, hogy áldozati törvényeket mutassanak be, és annak eleget tegyenek. Ott voltak azok, akik biztosították az áldozati állatokat a szükséges szertartásokhoz és akik a templom­adó befizetését segítették a pénzváltással – idézte az olvasottakat Vincze András, majd megjegyezte, talán csak azok az emberek nem illettek bele ebbe a képbe, akik a templom udvarán cipelték terheiket. A református lelkész emlékeztetett arra is, ez mindenkinek jó volt: a vallási szertartás működött, nem is akárhogy. A templomnak jelentős bevétele volt a helypénzekből, a jutalékokból.

Az Istent keresők helye

– Csak egy baj volt: elfelejtkeztek Istenről és eredeti szándékáról. Cseri Kálmán így ír erről egyik igehirdetésében: Annak pedig külön szerepe volt, mégpedig Istentől rendelt szerepe, hogy volt a pogányoknak is udvaruk. Vagyis, ha valaki a nagyvilágban hallott Izrael Istenéről, akkor legyen egy hely a szent városban és templomban, ahol egy tájékozatlan pogány hallhat az egy igaz Istenről. Ezért olvasták fel ott időnként a Tórát, Mózes öt könyvének részleteit, megtanulhattak imádságokat, és azokat elmondhatták. Kiönthették szívüket az Istennek, és onnan más emberként mehettek haza – idézett a lelkipásztor.

– Milyen könnyű megfeledkezni Isten szándékáról és felülírni szavát az ember számára értékesebbnek tűnő szempontok alapján: Jézus Krisztusnak a templom udvarában Istent kereső vagy Istenhez imádkozó emberekkel kellett volna találkoznia – hangsúlyozta Vincze András.

Mély, megbánó szívvel

– Ki volt a felelős azért, ami a templomban történt? Felelős az is, aki eladott, és az is, aki vett – nyomatékosított a lelkipásztor, aki szerint mély, megbánó szív kell ahhoz, hogy mindezt meglássuk. A lelkész felhívta a figyelmet arra is, hogy csak azt lehet eladni, amire igény van. – Eladók és vásárlók, igényt kielégítők és igényt támasztók egyaránt felelősek az élet minden területén – tette hozzá.

– Jézus azért tisztította meg a templomot, hogy hadd legyenek bent az Istent kereső emberek, a pénzváltók és az árusok pedig legyenek a templom falain kívül – összegzett végezetül Vincze András lelkipásztor.

SzD