Határtalan kíváncsiság és mesés kocsik imádata

– Gyerekkoromban dinoszauruszőrült voltam, mint sok hasonló korú társam, s telerajzoltam velük a füzetek hátulját, lapjait. Habár akkor is néztem édesapámmal a Forma-1-et, az autók szeretete valahogy parkolópályán volt egészen addig, amíg első alkalommal én ültem a volánhoz tizenegy éves koromban – idézte fel a Naplónak Mártha Balázs festő, akinek életútja, ezzel együtt pedig kitartása kicsit sem hétköznapi.

Mint a legtöbb gyerek, Balázs is sok minden szeretett volna lenni paleontológustól kezdve a zoológuson keresztül az állatorvoson át egészen az autótervezőig. – Sajnos olyan vagyok, akit minden érdekel, és minden iránt kíváncsi. A gimnázium után az agráregyetemre esett a választásom. Ez volt akkor a leglogikusabb döntés. Bár útközben sokszor megbántam, ugyanis azt éreztem, főleg a műtét után, hogy a festésben vagy esetleg a tetoválásban nagyobb örömömet lelem, ami az évek múlásával egyre jobban megerősödött – vallja a művész.

Kihívások előtt

Egyetemi évei alatt olyan jelekre lett figyelmes, amik azt mutatták, valami nincs rendben az arcüregével. A sorozatos műtétek után is csak rosszabbodott a helyzet, ekkor érezte, nem egyszerű arc­üreggyulladásról van szó.

– Mikor a Kenézy kórházban dr. Nagy Tibor főorvos úr diagnosztizálta a betegségem, hirtelen forogni kezdett velem a világ. Az ember akkor tanulja meg, mekkora szerencse az, hogy egészséges, mikor az veszélybe kerül.

„Egy mély kútba kezdtem zuhanni, egyre lejjebb, ahogy az előttem álló életemre, terveimre, szerelmemre gondoltam. Ezek a felszínen maradtak, és az ismeretlen betegség volt az, ami lefelé húzott.”

– Hogy kicsúszott-e a talaj? Teljes mértékben. Minden addigi dolog az életemben elkezdett homályosodni. Egy ilyen helyzetet nem lehet szavakba önteni, csak az tudja, aki sajnálatos módon átéli – emlékszik vissza a legnehezebb időre.

Az ecset varázsa

Hosszú, rögös út következett, s vallja, újjászületett. Meg kellett tanulnia újra járni, ami minden egyes rekonstrukciós műtétnél ismét előjött, fél szemmel tájékozódni/élni, illetve leküzdeni az éhséget és szomjúságot, mivel egyiknek sem tehetett eleget a gégemetszés, a gyomrában lévő szondák és infúziók miatt. A beszéd szintén nem ment, hisz a műtétek miatt nem volt lehetséges hangot kiadnia, amihez szájzár is járult.

– A festészet úgy jött, hogy a ceruzarajz valamiért már nem okozott olyan kihívást, mint egy új technika, az olaj. Mivel minden érdekel, és a kíváncsiságom határtalan, muszáj volt valami újat kipróbálnom. Mondanom sem kell, elég csúfos kudarc lett a vége. De addig próbáltam javítani, amíg azt nem éreztem, ez már vállalható. Mivel akkoriban semmilyen internetes vagy tanári segítség nem állt rendelkezésre, így maradt a jó öreg autodidakta próbálkozás – mondta első ecsetvonásairól.

Az autók szerelmese

Minden festmény elkészítési ideje függ annak méretétől és témájának nehézségétől. Balázs eddigi legtovább készülő műve két-három hetet vett igénybe. Első saját autója pedig egy ’86-os Escort dízel volt, amit hamar követett sokáig tartó szerelme, egy ’87-es Escort RS Turbo. De miért is fontos ez?

– A legtöbb megrendelés festésekor nem sok átélés jellemző részemről, hisz ez annak jelent igazán sokat, aki kéri. Viszont van olyan is, amikor egyezik az ízlésünk, és hasonló az elképzelésünk, vagy kihívást okoz a munka. Ez főleg autós témánál jellemző. Egy bonneville-i sóstó vagy egy amerikai Route 66-os út festésekor, amikor száguld rajta egy autó, teljesen odaképzelem magam a képbe. Szinte hallom a motor zúgását, ahogy küszködik a magas fordulattal, érzem a benzin szagát. Ilyenkor hasonló témájú zenét is hallgatok. Ha ’50-es évekbeli kocsit festek, ’50-es évekbeli zenét, ha ’60-as kocsit, ’60-as muzsikát. Amikor pedig száguldós autót, road rock and rollt hallgatok – avatott be.

Mivel minden festménye különböző: más autó, más környezetben, így mindegyiknek próbálja a hozzávaló hangulatát megadni.

Sokszínű személyiség

Balázst megannyi szép emlék fűzi a festés mesés birodalmához. Szívének egyik legkedvesebbje, amikor az őt műtő orvosnak készült festménnyel fejezhette ki háláját, aki ennek tiszta szívből örült. S milyen egy átlagos napja egy kicsit sem hétköznapi embernek?

– Segítek a feleségemnek az ikerturbóim nevelésében, utána pedig festek, haladok az elkezdett festménnyel, majd este szentelek egy kis időt a testmozgásnak, ami gyerekkorom, de főleg a műtétem óta szerves részét képezi életemnek. Azután pedig jönnek a babák ismét. Fürdetés, etetés, altatás – sorolta.

Szabadidejében a hobbijai­nak él, amiből persze, nem meglepő, igen sok van: horgászás, gokartversenyzés, makettezés, festés (merthogy ezt is ide sorolja), autókázás, edzés, autóbütykölés és filmnézés. Mindezek után úgy hiszem: Balázs alkotásaiban gyönyörködve, életútjába bepillantást nyerve nemcsak a képeinek, hanem a lelkének szépségét is látjuk.

Laszkács Denise