Lazarvs: Annyi slágerünk sem lesz, mint eddig

Az első Lazarvs koncertre Debrecenben került sor, ahol mindenki megbizonyosodhatott róla, hogy a srácok az új név ellenére is a régiek maradtak. Hangzásról, dalszövegek fontosságáról, új zenei hatásokról, illetve az idén esedékes új nagylemezről beszélgettünk Áron András Apey-vel, Makai Lászlóval, illetve Prepelicza Zoltánnal.

Mit jelent számotokra az új név?

Apey: Nagyjából minden cím akkor születik meg a fejemben, amikor éppen befejezzük valamelyik lemezt. Ez így volt a Devil's Nectar-nál és a HEX-nél is. Amikor a HEX-et befejeztük, már gondolkoztam a stúdióban, hogy mi lehetne a következő, akkor lett Lazarus, de még nem volt benne a V betű. Ez nagyon sok kultúrában mást jelent; újjászületést, halált, életet, ami a mi esetünkben most pont kapóra jön, de nem szerettünk volna felállítani semmilyen hatalmas koncepciót. Ez lett volna a negyedik Apey & the Pea lemez címe, de inkább úgy döntöttünk, hogy helyette a zenekart kereszteljük át.

Zoli: Egyrészt eltér már attól, amit csinálni fogunk. Az Apey & the Pea nevet szeretjük, azok is mi voltunk, de valljuk be, hogy egy kicsit bugyután hangzik, ha egy külföldi látja. Egyrészt abszolút nem is illik már ehhez a stílushoz, másrészt külföldön is jobba tudunk az új névvel érvényesülni.

Az eddig kiadott három nagylemezeteket mindig összefűzte egy hangzásbeli koncepció. Most, hogy jön az új lemez, és még nevet is váltottatok, inkább radikális változásokra kell számítani vagy megmarad az eddigi hangzás?

Laci: Radikális változás nem lesz, csak egy névváltás. Nem fogok ilyen klisékkel élni, hogy a keményebb részek még keményebbek, a dallamosak pedig még dallamosabbak, de annyit előljáróban talán el lehet árulni az anyagról, hogy sötétebb lesz. Ha valaki megkérdezné, hogy lesznek-e rajta slágerek, azt mondanám, nem, de ezt nyilván nem mi fogjuk megítélni, hanem a hallgatók meg a rajongók. Szerintem még annyi ember torkán se fogjuk tudni lenyomni, mint eddig, de ez nem probléma.

Apey: Ha ilyen szavakkal kellene illetni, én is azt mondanám, hidegebb, komorabb, sűrűbb. Kicsit fejvakargatós lesz klippes dalt találni rajta.

Érdekes, hogy mondtad ezt a sláger dolgot. Eddig volt bennetek valami tudatosság, hogy slágert vagy befogadhatóbb dalokat írjatok?

Apey: Valamelyest volt, született pár névjegy szerű dalunk, mint a The Four Horsemen, a Pothead és a Reverend Green.

Zoli: Vagy ott van a Golden Goat, ami a Pothead-del párhuzamos.

Apey: Egy minimális tudatosság volt tehát. Ahogy emlékszem, a Hex című dal úgy született, hogy akartunk egy jó refrénnel rendelkező, kicsit dallomosabb témát, ami azért mégis férjen bele az összképbe. Ilyesmiről az új lemez esetében nincs szó.

A zenekart szerintem már túlzás lenne undergroundnak nevezni. Ahogy én látom, ti underground zenét játszotok, de már nem underground csapatként. Ti ezt hogy látjátok?

Laci: Szerintem még mindig underground vagyunk és remélem, hogy azok is maradunk.

Apey: Értem a kérdésedet, a zenei része az underground, semmilyen szempontból nem mondhatjuk el, hogy mainstreammé vált. A figyelem, a nézőszámok az viszont valóban ezt mutatják. A mainstream érdeklődik inkább irántunk jelen pillanatban.

Zoli: A szakmában is már rengeteg olyan arc ismer minket, akik egyáltalán nem hallgatnak ilyen zenét, ismernek nagyjából két metal zenekart, és ebből mi vagyunk az egyik. Úgymond beleírtuk magunkat az itteni történelembe, de ugyanazok vagyunk, mint akik eddig, semmi változás.

Apey, említetted egy korábbi interjúdban, hogy a szövegek szimbolikája mögött van némi kutatómunka. Hogyan írsz dalszöveget?

Apey: Nyilvánvalóan nem én találtam fel ezt a műfajt, de borzasztóan imádom a kemény zenék lírikáját. Tudnék egy pár nevet mondani – például a Slayer és még sokan -, akik hasonló kontextusba öltöztetik fel a dalaikat. Mindig is nagyon tetszettek és lenyűgöztek a hatalmas, erőteljes, biblikus és kicsit profetikus szövegek. Amikor a sajátjaimat írom, próbálok úgy hozzáállni művészileg, hogy valami olyasmit hozzak létre, ami engem is lenyűgöz, mintha nem a mi dalszövegünk lenne, másrészt pedig, hogy engem is megijesszen egy picit. Ezeket egyedül szoktam felénekelni, olyankor az a lényeg, hogy találjak számomra olyan gondolatokat vagy kikiáltásokat, amelyek összeegyeztethetők a mai világ negatívumaival, amikkel megküzdünk mindannyian. Ezáltal te is vagy én is tudunk kapcsolódni a szövegekhez, ez egy fajta levezetése a dühömnek. Nem tanulmányozom a Bibliát angolul vagy ilyesmi, viszont nagyon sok olyan dalszöveget olvasok más zenekaroknál, amelyek borzasztóan tetszenek, és ezek hatással vannak rám.

Milyen zenei vagy nem zenei hatások értek titeket mostanában?

Laci: Most nagyon sok új zenét kezdtünk el hallgatni, viszont megmondom őszintén, nekem néha jól esik egy kicsit visszacsöppenni a régi érába. Elkezdtem hallgatni régi Metallica lemezeket, és rájöttem, hogy azok mennyire jók. Rájöttem, hogy például a Ride the Lightning vagy mondjuk a Black Album, vagy az előtte lévők zseniálisak. Rákaptam ezekre az elmúlt években, köszönhetően egyik régi cimboránknak, Levinek a Neck Sprain-ből, ő ajánlotta nekem anno az Exodus-t is. Ez a hatás egy picit érződni is fog az új lemezen. Másik példának ott a Converge, őket is rengeteget hallgattuk. Alpvetően olyan bandákról van szó, akik a klasszikusabb underground vonalból érkeztek, de én emellett nagyon sok Gojira-t meg Mastodon-t is hallgatok. A Meshuggah pedig nyilvánvalóan alapvető, megkerülhetetlen zenekar. Ha reggel meg kell hallgatnom mondjuk három lemezt, akkor simán előveszem őket is, míg a legtöbb ember azt mondaná, hogy úristen, mi ez? Ugyanúgy felrakom a Pantera-tól a Far Beyond Driven-t is, ami a kedvencem. Szóval ezeknek a lemezeknek a hatását nem is szeretnénk véka alá rejteni, nagyon sok vissza fog köszönni az új lemezen.

Apey: Ami viszont még hangsúlyos lesz – főleg gitár és dob tekintetében -, az a death metal, illetve a black metal atmoszférája. Nem úgy kell elképzelni, hogy Mayhem dalokat írtunk, de az a rideg, északi, disszonáns hangulati világ azért visszaköszönget majd. Említhetném a Nails-t is, ők az egyik legnagyobb hatás, illetve a Power Trip.

Van a dalszerzésben tudatosság vagy teljesen ösztönből jön?

Apey: Ugyanúgy zajlik minden, mint régen, de ezúttal újabb zenei elemek is helyet kapnak. Az előző lemezeknél én a Black Sabbath, High on Fire, Matt Pike korszakomat éltem gitár szempontjából. Az ilyen blues-os, doom-os dolgot jelenleg úgy érzem, hogy kiürítettem, abban nem találok újdonságot, de mindig megmaradnak hangulatok formájában. Most inkább az olyan dolgok nyűgöznek le, amikben káoszt találok, borzasztóan szólnak és nem is tudom kihámozni, hogy éppen mi történik. Ezeket szerintem még metalos berkeken belül is csak egy szűk réteg hallgatja.

Ezek közül miket ajánlanátok, amelyeket szerintetek a hazai hallgatóságnak érdemes lenne felfedezni?

Laci: Én a Primitive Man-t tudnám mondani, de az nagyon sűrű, tényleg csak ínyenceknek ajánlom.

Apey: Ha már őket hoztad fel, akkor ott van még a Conjurer is. Mindkét zenekarral együtt játszottunk Londonban, akkor még a Conjurer kisebb volt, azóta már hatalmasra nőttek. Olyanok, mint a nagyon korai Mastodon összegyúrva Neurosis-szal. A Creeping Death nevű zenekart tudnám ajánlani, akik egy eléggé ismeretlen, death metal csapat egy black metal énekessel, megőrülök értük, illetve a korábban említett Power Trip-et tudnám még mondani.

Zoli: Én a Gojira-t ajánlanám, ők nagyon jól játszanak együtt. A Magma lemezzel ismertem meg őket, ami eddig a legutolsó, utána mentem visszafelé. Egy csomó zenekarral szoktam azt csinálni – akiket előtte még csak névről ismertem -, hogy elkezdem az elejéről és úgy haladok előre a lemezeikkel, hogy halljam az ívét, hogy hogyan fejlődtek.

Van-e olyasmi, amit még soha nem kérdeztek meg tőletek, de nagyon szerettétek volna, hogy megkérdezzék?

Apey: A technikai kérdéseknek nagyon örülnék, például, hogy milyen kábelt használok, de azok sose jönnek, haha!

Laci: Az a helyzet, hogy a hallgatóság nagy részét ez nem érdekli.

Zoli: Vagy azt, hogy miről szólnak a dalaink, haha! Egyébként van olyan kérdés, amit még soha nem tettek fel nekünk. Mégpedig azt, hogy koncert alatt mi zajlik le bennünk, illetve, hogy kommunikálunk-e egymással a színpadon és ha igen, akkor hogyan? Első látásra átjön, hogy mi hárman nagyon jól elvagyunk egymással. Jó így nézni egy zenekart, ez nagyon sokat számít. Abszolút át tudja venni ezt az érzést a közönség is.

Birtók Benjámin