Szervez, tervez és persze muzsikál

Nagyon kevés zenerajongónak kell bemutatni Debrecenben az 1989-ben alakult Ölveti Blues Band nevű formációt s annak basszusgitárosát, motorját, Pércsi Sándort. Sanyi bő három évtizede aktív alakja a cívisvárosi rockéletnek, játszott, illetve játszik jó néhány zenekarban, kiállításokat és koncerteket szervez, de ő volt a közelmúltig az Éva Presszó menedzsere is. Pályájáról és terveiről faggatta őt a Napló.

Hogyan szerettél bele a bluesba, illetve a rockzenébe?

Tizenegy éves koromban hallottam először a rádióban Göczei Zsuzsa Lemezbörze helyett című műsorában a Led Zeppelin Black Dog című dalát. Akkor határoztam el, hogy gitáros leszek. Persze ez még váratott magára öt évet, mert a szüleim hülyeségnek tartották a hangszeres tudás megszerzését. Végül 16 éves koromban kezdtem titokban gitározni tanulni, az ösztöndíjamból, 300 forintért egy középiskolai osztálytársamtól megvásárolt bolgár hangszeren. Egyébként ezt a gitárt pár év múlva kölcsönadtam egy ismerősömnek, aki akkor vonult be katonának. Érdekesség, hogy a hangszer 29 év múlva visszakerült hozzám. Az első akkordokat Katona Lóri barátom mutatta meg, később a véletlenül megvásárolt, Csepei Tibor-féle Jazzgitáriskolából próbáltam tanulni, szintén szüleim tudta nélkül, titokban.

Mikor döntötted el, hogy zenekarban kellene játszanod?

Sulizenekaraim voltak a kezdeti időben, később Atlanti Szövetség néven Juhos Nándival csináltunk egy rövid ideig működő formációt, amit a Héty Petivel alapított Teherán Juice nevű alternatív rockzenekar váltott. Ezekben a bandákban még gitáros voltam. Később próbáltunk a Marshal zenekarral, ahová Bruti hívott, aki most a magyar stand up jeles képviselője. Ebben a zenekarban fogtam először a kezembe basszusgitárt. 1992 februárjában találkoztam a villamoson Boros Gyurival az Ölveti Blues Band gitárosával, aki pár évvel azelőtt jött haza Németországból, ahová disszidált, és megkért, hogy basszusozzak náluk, és rakjunk össze egy koncertműsort. Igazából ekkor „durvult be” a folyamat. Az Oroszlánbarlang nevű debreceni hangszerboltban dolgoztam abban az időben, és hirtelen rengeteg zenekar megtalált. Ebben az időszakban csináltuk a Tomi Szomorú csapatot Nagy Tomival és Hajdu Szabolccsal, akiből ismert filmrendező-producer lett. De ekkor éledt újra a Chaos zenekar Patival, és a Pekingi Őszt is ekkor csináltuk Ősz Gyurival. Volt, hogy egyszerre hét bandában játszottam, közben hangszerboltban dolgoztam, tanítottam gitárt, és autóstoppal jártam Budapestre Zsoldos Tamáshoz basszusozni tanulni, aki alkalmanként egy üveg egri bikavérért oktatott délelőtt tíztől este 8-ig. Na és persze folyamatosan koncerteztünk.

Eléggé pezsgő zenei élet volt akkor Debrecenben, egy ideig mi is együtt zenéltünk. Minek volt betudható, hogy sok új banda alakult?

Valószínű, hogy a rendszerváltozás is közrejátszott ebben. De azt biztosan tudom, hogy minden fiatal meglehetősen unatkozott akkoriban, mivel folyó és hegy sincs a városban. Bár voltak ezzel kapcsolatban kezdeményezések Váradi Feri részéről, ugye. A srácok az unalom legyőzésére gitárt ragadtak. Boros el is nevezte a várost Debrecen-Rockstadtnak. A zenei robbanás Debrecenben 1989-ben kezdődött. Ekkor állt össze a Tankcsapda, az Ölveti Blues Band, és megalakult a Rocksuli is. Emellett rengeteg zenekar létrejött a városban. Nagyon sokat játszottunk, volt olyan év, hogy 72 koncertünk volt az országban.

Az Ölveti Blues Band miért nem futott be nagyobb karriert végül? Hiszen akkor volt itthon a blues aranykora.

Nagyon érdekes ez, mert rengeteg fesztiválon játszottunk abban az időben és többször is előfordult, hogy amikor odaértünk, elkezdtünk kipakolni, a színpadon álló zenekar pedig pont a Pocsolyába léptem című dalukat játszotta. Sok mindentől függött ez. Budapest monopolhelyzetéből adódóan a vidéki zenekarok abban az időben hátrányban indultak.

Nem gondolkoztatok azon, hogy elköltözzön a zenekar Budapestre?

Érdekes, ez soha senkinek nem jutott az eszébe komolyan, mert valamilyen szinten mindenki Debrecen-függő volt a zenekarban.

Szervezőkészséged közismert, és a zene mellett több mindennel foglalkozol.

Ez igaz, életemben sok mindent csináltam a zenélés mellett. 1999-ig muzsikáltam intenzíven, aztán kiköltöztem Japánba. Ott éltem egy évet, ahol egy kereskedelmi cégnél dolgoztam. Aztán hazajöttem, Budapestre költöztem, de lokálpatrióta maradtam: minden hétvégémet itthon töltöttem zenéléssel vagy koncertezéssel. Véglegesen 2013 óta élek itthon, Debrecenben. Akkor alapítottam egy egyesületet, ami zenekarok, zenészek támogatásával foglalkozik elsősorban, de könyvbemutatókat és kiállításokat is szervezünk. Kiállításokat főleg debreceni születésű és innen elköltözött művészeknek szerveztünk, többek között Nagy Gyulának, Lekics Liliánnak és Családi Krisztának is. 2014-től minden évben a Debreceni Művelődési Központtal együtt írunk ki egy versmegzenésítési pályázatot, amelyen indulva szólisták, zenekarok mutathatják be zeneszerzői, előadói képességüket és versenyezhetnek különböző díjakért.

Mi van most a zenekaraiddal, az Ölvetivel és a Blues From Hell-lel?

Ölveti Laci elég sokáig Németországban élt, iskolába járt és dolgozott, emiatt az utóbbi időben elég keveset játszottunk. Aztán Laci X-Faktorozott, ezért is volt kevés koncertünk, illetve nem is lehetett játszanunk az RTL-es szerződések miatt ezen időszakban. Idén elég sok buli van beírva a naptárba, különböző fesztiválokon, klubokban játszik a zenekar. A Blues From Hellt négy éve alapítottam Kovács Lajos szájharmonikással. Blues from Hell Double Trouble néven indult és két szájharmonikásra épült a produkció. Tradicionális blues­okat játszunk begyorsítva, ezzel érthetőbbé, táncolhatóvá tettük a dalokat. Korábban Sándor Béla is játszott velünk, összesen heten voltunk, ez mostanára letisztult, öten maradtunk benne. A tradicionális bluesok mellett most már saját dalokat is írunk magyar nyelven. Folyamatosan játszunk budapesti klubokban, bor- és gasztrofesztiválokon. Reméljük, lesz ennek hanghordozója is valamikor.

Az utóbbi időkig menedzselted az Éva Presszó zenekart is, ám ennek vége lett.

Majdnem két éven keresztül dolgoztunk együtt. Vigh Éva énekesnő és Pesti Viktória gitáros kiszállása után én úgy gondoltam még, hogy a zenekar működhetne tovább egy másik énekesnővel és gitáros lánnyal, attól függetlenül, hogy Évi kiemelten karizmatikus előadói készséggel rendelkezett. Lett egy új énekesnő is a zenekarban, és tulajdonképpen én ezután szálltam ki ebből a projektből. Sajnos, a zenekar céljaival és működésével kapcsolatos dolgok, dolgaink összeegyeztethetetlenné váltak. Míg Évivel és Vikivel nagyon jól tudtunk dolgozni, az új-régi zenekarral már nem voltak közösek a meglátásaink a jövőre nézve.

Publikus hogy a két lány miért szállt ki?

Az lehetne, de erről inkább őket kell megkérdezni.

Az Ölveti Blues Band idén 30 éves.

Az X-Faktor után lassan kezdett beindulni a zenekar és rendszeresen koncertezik idén. Sok bulink volt és sok elé nézünk még a nyár folyamán. Nemrég játszottunk a Múzeumok Éjszakáján, a napokban pedig zenélünk a Bocskai-lövésznapokon. Júliusban a sportnapokon ott leszünk Debrecenben a Kossuth téren, és ugyanezen a napon a Campus Fesztiválon is. A Kobuci-kertben Budapesten Little G.-vel, Tátrai Tiborral játszunk, a nyár végén Sátoraljaújhelyen lesz koncertünk, október 12-én pedig a 30 éves jubileumi bulinkkal ünneplünk a Roncsban. Decemberben pedig karácsonyi koncertet szeretnék adni a közösségnek. Tervezzük több új Ölveti-dal felvételét is, és ha minden igaz, akkor szeptemberben lesz egy Ölveti-videó­klip is.

Tamás Nándor