„Egy furcsa, fordított Matrjoska baba” tarolt Pécsett

A 19. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) utolsó versenynapján, a fesztivál záróeseményeként mutatta be Idióta című, Sardar Tagirovszky rendezte produkcióját a debreceni Csokonai Színház. Másnap, a díjkiosztó gálán pedig az alkotóközösség két tagja is díjat vehetett át. Gilika Ilka a legjobb jelmezért odaítélt díjban részesült, Kiss Gergely Máté, Miskin herceg megformálásáért a színész zsűri ítélete alapján a legjobb férfi alakításért járó különdíjat vehette át.

A POSZT versenyprogramjában tizennégy honi és határainkon túli magyar színházakban született produkciót láthatott a közönség. A válogatók – Gulyás Gábor esztéta és Zalán Tibor író dramaturg – ez alkalommal talán több fővárosi társulat, s kevesebb vidéki alkotóműhely produkcióját ítélték érdemesnek arra, hogy megmutatkozhassanak a magyar színházi élet legnagyobb seregszemléjén.

Tapsvihar, négy óráért

A POSZT-os program a szokásos módon alakult. Esténként előadás, s másnap délelőtt úgynevezett szakmai megbeszélésen hozzáértő szakértők és az alkotók közösen beszélgetnek ez előző nap látott – addigra tán már megemésztett – produkcióról. Nem volt ez másként a debreceniek esetében sem. A péntek esti, négy órás előadást, bizony még az edzett POSZT-os közönséget is megdolgoztatta, s az első, illetve a második szünet után fel lehetett fedezni foghíjakat a zsöllye soraiban, de aki kitartott, az döngő tapsviharral honorálta a színészek munkáját, és maradandó élménnyel távozott. A másnapi – Lévai Balázs által vezetett – megbeszélésen, értékelésen a felkért hozzászólók – Szolláth Dávid irodalomtörténész, kritikus és Sípos Imre, a Bartók Kamaraszínház művészeti igazgatója – segítettek az előadás értelmezésében. Megfejtésük szerint a Miskin herceg agyában, az epilepsziás roham pillanatában összesűrűsödött emlékek kavalkádját varázsolta Sardar Tagirovszky rendező színpadra, s ezen emlékfoszlányok kuszaságából, mozaikszerűségéből, jelenetek megfordított ismétléséből bontakozik ki Dosztojevszkij Félkegyelmű címen közismert regényének színpadi adaptációja. Realitás és képzelet labilis határán egyensúlyozva úgy bontották ki a történetet, mint egy Matrjoska babát. Ráadásul, ahogy a rendező fogalmazott, ez egy furcsa fordított Matrjoska, aminek ha kinyitjuk a legkisebb figuráját, abban egy nagyobb babát találunk…

Ebner Béla