2025.03.15. 06:00
Gumibottal verték szét az ünneplőket, sokaknak a fogdán végződött megemlékezés
A nemzet kollektív emlékezetéből a mai napig kiirthatatlan az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelentősége, üzenete. Hiába próbálták a feledés homályába taszítani, a maguk képére formálni, március 15. a mai napig megmaradt nemzeti identitásunk egyik szilárd részeként.
Március 15. egyike azon állami ünnepeinknek, amely az aktuális emlékezetpolitika számára komoly kihívásokat jelentett minden korábbi történelmi korszakban. Ez a nap kitörölhetetlen a mindenkori magyar társadalom kollektív emlékezetéből, azonban minden korábban fennálló politikai rendszer számára volt benne valami kellemetlen, nehezen vállalható – fogalmazott Kerepeszki Róbert történész, egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelmi Intézetének megbízott intézetigazgató-helyettese. A szakemberrel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából beszélgettünk többek között arról, milyen is volt az a nem túl távoli időszak hazánk történelmében – a rákosi és kádári diktatúrák időszaka –, amikor vagy egyáltalán nem, vagy csak államilag korlátozott körülmények között lehetett ünnepelni a márciusi ifjakat.
Forrás: Illusztráció / Napló-archív
– A szocialista Magyarországon az egyik legkényesebb pont az volt, hogy 1848. március 15-e egy olyan szabadságharcba torkollott, amelyet a Habsburg Birodalom jelentős részben külső, orosz katonai beavatkozás segítségével tudott csak leverni. Ezért a Rákosi-korszakban ugyan bizonyos hivatalos rendezvények megtörténhettek, de 1951-ben március 15-ét „rendes munkanappá” nyilvánították – az oktatási intézményekben sem lehetett szünetet tartani –, ezzel is korlátozták a nyilvános ünneplést – idézte fel Kerepeszki Róbert.
Március 15: a kommunista ideológia szerint formálták a nemzeti ünnepet
1956 fordulópontot jelentett. Az újabb forradalom, és annak ismét külső, szovjet beavatkozással történt leverése, illetve az ezt követően nem véletlenül „Márciusban Újra Kezdjük!” néven alakult spontán mozgalom miatt bár a hatalom elismerte március 15. jelentőségét,
a hangsúlyt azonban az akkori kommunista ideológiába illeszkedő értékelésre helyezték, amely a „nép felszabadítását” hirdette a „nép ellenségeivel”, vagyis a konzervatív és feudális erőkkel szembeni harcban.
– Ez azt is jelentette, hogy 1848 eredeti üzeneteit – mint a függetlenséget, a demokráciát és a nemzeti önrendelkezést – állami szinten egyáltalán nem hangsúlyozták, társadalmi szinten pedig az állambiztonsági kontroll eszközeivel üldözték – magyarázta a Debreceni Egyetem docense.
Letartóztatások, fegyelmi intézkedések és tömegoszlatás
Mindezek ellenére a rendszerváltás előtt voltak spontán, nem államilag szervezett megemlékezések. Az 1970-es években Budapesten és több vidéki nagyvárosban tartott megmozdulás esetében történt jelentős karhatalmi fellépés történt:
rendőrök oszlatták szét a tömegeket, letartóztatták a résztvevőket, és fegyelmi intézkedéseket is alkalmaztak.
– Bár a március 15-i ünnep történelmi és érzelmi töltete folyamatosan jelen volt a magyar nemzeti emlékezetben, a kommunista korszakban a pártállam célzottan módosította annak tartalmát, hogy elkerüljék a nyilvános ünneplésben rejlő társadalmi mozgósítási erőt, amely komoly politikai kihívást jelentett volna az uralkodó hatalom számára – foglalta össze Kerepeszki Róbert.
