2025.02.26. 15:17
Megszólaltak a helyszínelő rendőrök: számukra egyértelmű volt a Vágóhíd utcai baleset – videóval
Újabb meghallgatásokkal folytatódott a két évvel ezelőtt történt eset tárgyalása. A Vágóhíd utcai baleset kapcsán a helyszínelő rendőrök is tanúskodtak.
Folytatódott a tárgyalás február 26-án a Vágóhíd utcai halálos közúti baleset ügyében a Debreceni Járásbíróságon. A fiatalember, akit az ügyészség a baleset okozásával vádol, valamint hozzátartozói ezúttal is kerülték az érintkezést az elhunyt fiú jelen lévő családtagjaival. Délelőtt azt a három rendőrt hallgatta meg a bíróság, akik a baleseti helyszínelést végezték 2023. január 7-én. Bár két év távlatából sok részletre nem emlékeztek, azt állították: számukra a helyszíni információk alapján egyértelmű volt, hogy a vádlott által vezetett Mercedes térhetett át a másik sávba és ütközött ott a szemből érkező Golffal, amiben az áldozat ült. Bár a Vágóhíd utcai baleset vádlottjának védője igyekezett kétségbe vonni a helyszínelő rendőrök munkájának szakszerűségét, ők ezekben a kérdésekben magabiztos válaszokat adtak.
Forrás: Illusztráció / Napló-archív
A bíróság elsősorban azt próbálta kideríteni, milyen kép fogadta a rendőröket a helyszínen, milyen információkat kaptak legelőször, mit mondtak a tanúk. Továbbá milyen nyomokat kerestek és rögzítettek, hogyan állapították meg az ütközési pontot, és elmozdíthatott-e bárki nyomokat a helyszínzár feloldásáig.
Az aszfaltnyomok jelentősége a Vágóhíd utcai baleset vizsgálatában
Elsőként azt a rendőrt hallgatták meg, aki a balesetnél a szemlebizottság vezetője volt. Ő maga húsz éve rendőr, és mint megjegyezte, hozzá hasonlóan két kollégája (a másik két tanú) is rutinos helyszínelő. Elmondta, az ütközési pontot általában a gumik csúszásnyoma és az aszfalt sérülései (bemaródások, karcolások) alapján állapítják meg; előbbi itt nem volt az eső miatt, így főként utóbbiakra támaszkodhattak, figyelembe véve a járművek helyzetét, sérüléseit is.
A védelem kérdésére, miszerint meg kell-e várni, hogy az út felszáradjon, és azután guminyomokat keresni, nemmel válaszolt: egy esős időszakban ehhez akár napot, napokat is várni kellene. Egyébként így is sokáig tartott a helyszínelés, az útzár feloldására csak hat óra múlva került sor.
A rendőr vallomása szerint az említett aszfaltbemaródások frissek és mélyek voltak, jól mutatták, mi történhetett; a Mercedes átsodródott a másik sávba és ott ütközött. Így mondta el a helyszínen meghallgatott egyik személy is, a tanú úgy emlékezett, a Mercedes vezetője (a későbbi vádlott) volt az. – Gyakorlatilag elismerte a felelősségét – mondta.
A nyomok egyértelműek voltak, kétség sem volt bennünk, mi történt
– összegzett. Ezzel függ össze, hogy a járműveket nem foglalták le; erről egyébként a jelen lévő igazságügyi műszaki szakértő döntött.
Forrás: Napló-archív
Nagyon sok volt a nyom
A vádlott védője rákérdezett a fotókra; kiderült, mintegy 200 kép készülhetett a helyszínen, de azokból kiválogatták a relevánsabbakat, az összes képet csak az ügyvéd külön kérésre adták át. A védő a „mellőzöttebb” képeken olyan anyagmaradványokat látott, melyeket a jegyzőkönyvekben nem rögzítettek, és szerinte volt olyan autóalkatrész is, amelyet a helyszínelés órái alatt elmozdítottak. Néhány képet a tanúknak is megmutatott, a kialakult vita során azonban azoknak nem változott a véleménye: szerintük a felelősség megállapításához szükséges valamennyi nyomot megvizsgáltak, jegyzőkönyvben rögzítettek.
Nyomgazdagnak mondták a helyszínt, annyira, hogy nem is lehetett minden egyes nyomot rögzíteni. A védő által említett anyagmaradványok az ütközés erejétől mozgó járművekből szóródtak szét. A tanúk nem tartották valószínűnek, hogy bárki bármit elmozdított volna a helyszínen.
A védelmet ellátó ügyvéd az ORFK előírására is hivatkozott, ami leírja, hogyan kell végezni a baleseti helyszínelést; szerinte nem eszerint jártak el a tanúként meghallgatott rendőrök, akik azonban ezt tagadták. A védő megkérdőjelezte, valóban ott volt-e az ütközési pont, ahol a rendőrök megállapították, álláspontja szerint a csúszás nyoma nem azt támasztja alá. Az első tanú szerint a nyomok éppen az általuk feltételezett ütközési mechanizmust igazolják, többek közt a két autó közti súly- és sebességkülönbségnek pontosan megfelel az anyagok szóródása.
Esőben volt a helyszíni szemle
A második tanú meghallgatásakor elhangzott, hogy a balesetben érintett járművek lefoglalása nem általános, csak indokolt esetben történik. Számára is egyértelmű volt a helyszínelés során – a tízéves tapasztalata és a nyomok alapján –, hogyan történhetett a baleset. Arról is beszélt, a tanúk, köztük a vádlott, a helyszínen megfelelő kioktatás után nyilatkoztak neki.
A harmadik tanú többek közt elmondta, nem csak a baleset közvetlen környezetét vizsgálták át, de legalább a felüljáró aljáig elmentek mind a két irányban. Ő készített a fotókat, és válogatta ki a vizsgálat szempontjából jelentőséggel bíró képeket. A szemle alatt többször eleredt az eső. Azt is mondta, ha valaki egy nagyobb darab anyagot (például lökhárítót) elmozdít, azt biztosan észrevették volna.
Délután egy szakértőt hallgatott mega bíróság. A tárgyalás később folytatódik.
